A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-27 / 39. szám
Próba - szerencse A csöngetésre kinyílt az ajtó, a fiatalasszony kinézett. Első pillanatban meg sem ismerte a látogatót, aztán rájött, hogy két ízben már járt nála egy közös ismerősükkel. — Két napi szabadság? No fő, hát addig éppen elalhat nálam. Igen, lerakhatja az ágyneműjét is. — Nem azért mondom, hiszen nekem kapóra jött, hogy volt valaki a házban, most, a kisfiam betegsége alatt, de úgy emlékszem, két nap szabadságról beszélt. Pedig már két hét ts eltelt azóta. Itt valami nem stimmel. Csak ki vele. — ö, hát így állunk! Se állása, se lakása ... Hm ... Nézze, nálam nem maradhat, de ... Hogy Prágában már a jövő héten elfoglalhatja az állást? Hiszen akkor nincs ts olyan nagy baj. — Persze, persze megértem, nem volt állás, nincs pénz sem. Nem, ötszáz koronát nem tiMok kölcsönözni, csak háromszáznyolcvan koronával rendelkezem. Abból elutazik s meg lesz valahogy fizetésig, akkor aztán vtszszaküldl nekem. Anna néhány nap múlva visszajön Prágából, letörve. Az elhelyezkedés füstbe ment, a pénzt persze elköltötte. De megadja rövidesen, elvégre Ut is kaphat munkát, dehogy lesz tovább Helenka terhére. Most mindjárt összepakkolja az ágyneműt és elhurcolkodtk. Csodálkozik, megbántva érzi magát, hogy Helenka nem hajlandó az ágyneműt kiadni, amíg a kölcsönt vtssza nem fizeti. Mekkorát Csalódik néha az ember. De rendben van. Eladja az ágyneműt és az árából kiegyenlíti az adósságát. Így már Helenka kiadja a mama által hizlalt ludak seregének pthés maradványaiból dagadozó párnákat és dunyhát. Milyen olcsón is kell néha elkótyavetyélni drága holmtkat, elmélkedik Anna keserűséggel, kezében a 150 koronával, amit kapott. Ebből aztán Igazán nem lehet törleszteni. Nemhogy az egész köfpsönt megadni. Ez még a legszükségesebbre is kevés neki. Ma itt - holnap ott Egy-egy barátnő azért mindig akad, akinél eltölthet egy éjszakát, vagy ha az éjszakát átmulatja, akkor a nappalt. Fontos, hogy akadjon néha egy zug, ahol kialhatja magát. Az már igazi luxus, mikor az egyik fiú felajánlja, Magyarországon tartózkodó nagymamája csinos garzonlakását, fól lehet murizni, a fiúk hordanak ennt-lnntvalát, s a szobában, konyhában kényelmesen elfér éjszakára egyegy párocska. Városba menet pedig gálába lehet öltözni, a szekrényből kölcsönvett pulóverekkel. Sajnos, minden jónak vége szakad egyszer. A szép napok után kevésbé szépek következnek. De azt a szilvesztert remekül megünnepelték. Este nyolckor gyülekeznek a Szovjet Könyvesbolt előtt. Valami villát emlegettek. Az épület sötét, elhagyott, de épp azért nagyon romantikus. Az ablakon át lépnek be, étel, ital, két magnetofon, tehát a vidám sztlveszterezés biztosítva van. A tánc és az alkohol feledteti a fűtetlen helyiség zord hidegét. Később tudja csak meg, hogy a volt jugoszláv konzulátus üresen álló épületében dárldóztak, A brűnni kirándulás A Lldón süt a nap, az élet mégis reménytelen. Egyre nehezebb előteremteni azt, ami a puszta létfenntartáshoz kell. Pedig fiatal és csinos. Talán a fáradtságot érzik rafta, és a sikertelenségnek szaga van? Akárkihez pedig nem lesz kedves, annyira nem süllyed. Eszébe jut a kosaras és könnyes lesz a szeme. Ez az egy ember soha-soha nem akart tőle semmit. Mindig barátságos volt és kedves, meleg, tiszta emberség áradt belőle. Szívesen ugrott be hozzá a műhelybe, ktcstt elüldögélni, elbeszélgetni. Mindig megkínálta őt a nála lévő elemózsiából. Csak étellel kínálta, szeszes itallal soha. S mostanában mlndtg éhes volt. A kosaras arról sem feledkezett meg, hogy ellássa vjllamospénzzel. Hol hatvan s fillért adott, hol egyhuszat. Azt is megígérte, hogy állást szerez neki. A lányok között ts akad néha, aki rendes, és új reményt önt bele. Milyen szerencse, hogy találkozott Glzával. Gizának nagyszerű lakása van Brnóban és hajlandó őt is magával vinni. A lakás cstnos, a házigazda kedves. Válófélben van, felesége már külön él, de az asszony elég sok holmit hagyott ott, a férfi pedig felajánlja, hogy rendelkezzenek vele. A nagy egyetértés azonban nem tart sokáig. Az egyik délelőtt, mikor még ágyban fekszik, két civtlruhás rendőr jön érte és értésére adják, hogy el kell hagynia a várost. Sietve csomagol, néhány olyan holmit is, ami nem az övé. De pénze nincs a vonatra. Adnak útiköltséget ts és melléje kíséretet, hogy valóban elutazzon. A munkakerülővel könnyű elbánni. A kosaras állja a szavát és csakugyan kerít állást Annának. Beáll, már csak a kosaras miatt is, aki mindig olyan jó volt hozzá. ßs dolgozott. Megpróbált megkapaszkodni a munkában, de már túl nehéz súlyok húzták őt vissza. Egyszer felelni kell Feljelentések jöttek. Felelnie kellett a felelőtlenül, veszélyesen élt néhány esztendőért. Hajnal felé találtak rá, az egyik olcsó mulatóhelyen. Reggel, mikor a bíró elé vezették, olyan mozdulattal vetette magát a vádlottak padjára, mint aki jól tudja mitől dögllk a légy. A bíróra semmiféle hatást nem gyakorolt szépvonalú combjának felvillantása. Kassára akart utazni repülőgépen, de csak negyven fillér volt nála. Negyven fülér és a bíró összehajtogatott, tiszta zsebkendője, amit reggelenként a felesége készít kt neki. A zsebkendő talán tízszer is nedves lett volna könnyeitől, míg zokogva fogadkozott, hogy ezután, ha újra lehet lesz, dolgozni fog. Gondoskodni fognak róla, hogy munkát találjon és találjon vtszsza oda, ahonnét elindult. A társadalomba. Tálán rájött már, mindegy, hogy az íróasztal mellett kerest-e meg kenyerét, vagy a betonkeverő mellett. Talán ráébredt már, hogy a betonkeverőben éppen olyan erő van, mint az íróasztalon álló telefonban, amin át a rendelkezéseket adják. Az ts éppenolyan erősen tartja az embert, hogy ember maradhasson, hogy örülhessen a lói végzett munkának és az életnek, mint akár az igazgatói szék. Aki úgy mint ő elengedi a tollat, a vakolókanalat, vagy a kapát, azt egyszerre nem tartja többé semmi. A szabadesés törvénye telik be rajta. A íelesírt zsebkendőt nem kell visszaadnia, talán jó lesz emlékeztetőnek. S talán nyugodtabban fog aludni majd néhány hónapig a keményebb fekhelyen, mint az utolsó két éven át az otthoni dagadó párnákon. Az ítélethirdetés után dr. Starkhoz, a szenátus elnökéhez ez volt az utolsó kérése: — Nagyon, nagyon, mindenre kérem, csak a szüleim ne tudják meg soha.
