A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-27 / 39. szám
a valaki este kilneckor végigsétál Dunamocson és megáll a Bodega előtti, térré szélesalt utcasarkon, hangos nótaszó, majd ezt , követően lelkes szavalatok hangja üti meg a fülét. Bárki könnyen megállapíthatja ihogy a nótaszó nem kocsmai eredetű. Nem a múlt Időkben messze földön hírhedtté vált úgynevezett „dunamocsi duhajkodás“ fültanúja, hanem a helybeli Csemadok kultúrcsoportjának próbájáról kiszűrődő hangokat hallja. Ha benyitunk a kétszázötven személyt befogadó kultúrházba, szivet simogató, szépen csengő dallamok fogadnak. Utána szemet gyönyörködtető látványban részesülünk. Mosolygós arcú fiúk — lányok — lehetnek vagy húszán — a szervezet nemrég alakult zenekarának vérpezsdítő muzsikájára ropják a táncot. Jólesik mindezt az AJ iskola tamtam Épül a gyalogjárda látni, hallani. Elgondolkodni az együttes fejlődésének távlatairól. Jólesik megállapítani, hogy a körülbelül ezerhatszáz lakosú faluba teljes erővel betört a kultúra. A szereplő gárdában tizenhat évestől egészen hatvan évesig minden kor képviselve van. Szinte kimeríthetetlen anyag áll a vezetők rendelkezésére. Csaknem mindennap akad új jelentkező, aki szavalni szeretne a színpadon, vagy olyan, aki szívesen elénekelne egy-két szép dalt. S ha színpadra kerülnek, senki miatt sem kell szégyenkezni. A most készülő műsor szereplői is lehetnek ötvenen. Talán azért nem többen, mert ha vendégszereplésre mennek a környező falvakba, nem férnének be az autóbuszba. Ahol csak jártak, a közönség mindenütt őszinte elismeréssel fogadta mind a színielőadásaikat (A bor, Űri muri, Fösvény stb.j, mind műsoros összeállításaikat. Rendezvényeik után ítélve, bátran mondhatjuk, hogy szép jövő elé néz a dunamocsi Csemadok.“ Ilyen és hasonló szavakat írhatott volna le valaki ezelőtt tíz évvel a dunamocsiakról. S ma ...?! De mielőtt a mai helyzetről szólunk, fussunk végig a közbeeső tíz év eseményeit! Az említett kultúrmozgalom olyan elhatározásra késztette a dunamocsiakat, hogy érveiket felsorakoztatva új kultúrház megépítéséhez kérjenek segítséget az illetékes szervektől. Az érvek helytállóknak bizonyultak, többek között azért is, mert a régi kultúrház termében csaknem minden este filmvetítés van. Ezelőtt kilenc évvel lerakták hát az új kultúrház alapjait. Azt csak a krónikás tudná megmondani — ha van olyan Dunamocson — hogy hány száz brigádórát dolgozott lel a falu apraja-nagyja, míg a kb. 400 személyt befogadó kultúrház, összes hozzátartozó helyiségével, tető alá került. Igen, tető alá, még hozzá 4-^5 éve már. Azóta benőtte a gaz a környékét, mert aligalig mozdítanak rajta valamit. Sok új kultúrházat avattak fel országszerte, melyeket akkor kezdtek építeni, amikor a dunamocsíakén már rajta volt a tető. Hogy azt miért nem avatták még fel, annak okát nehéz lenne kinyomozni. Kinek a rovására írandó ez a rendkívül hosszú halogatás? Talán a falu vezetőségére? Bajos, mert hiszen a maga posztján mindenki elismerést érdemlő eredményeket tud felmutatni. Ásbóth Józsefet, a HNB fiatal elnökét például a falufejlesztési akciók egész sorozata dicséri. Az idén újra megerősítették funkciójában. Messze környéken nem látni olyan szépen lebetonozott gyalogjárót, mint amilyent az ő kezdeményezésére az egész faluban társadalmi munkával építettek. A turistaforgalom reklámjaként emlegetett halászcsárda ugyancsak a vezetőség ötletességéről tanúskodik. Ha már a vendéglátásnál tartunk, említsük meg az új, modern vendéglőt, melyet a napokban nyitottak meg, és nyilván kulturáltabb felüdülést nyújt majd á vendégeknek, mint az összeomlással fenyegető régi Bodega. Jövő év szeptemberére elkészül az oktatás terén minden igényt kielégítő kilencéves iskola., Egészségügyi központ létrehozásán fáradoznak, ahol elsősegélynyújtási, fogászati, orvosi és szülészeti rendelők lesznek. Erre a régi kaszárnya idillikus helyen fekvő épületét szemelték ki, melyben jelenleg bérlők laknak. A lakás-gondokat két emeletes szövetkezeti ház építésével oldják meg. , S ha már belemelegedtünk a felsorolásba, az EFSZ szőlőtelepítési terveit sem hallgathatjuk el, mely szerint a géppel való megművelés lehetőségeit tartják szem előtt Az öt éve telepített táblák idei termése máris komoly gazdasági fellendülést ígér a földmüvesszövetkezet életében ... Itt szakítsuk meg a gondolatsort! Tegyük le a sikerekre emelt, gyöngyöző borral teli poharat! Ahogy így az elmúlt évek fejlődését elmondtam, Edgar Poe esete jutott eszembe. Amikor egy igen gazdag rajongója felajánlotta fényes lakosztályát a pincelakásban élő költőnek, az keserű fintorral elutasította, mondván: — Mit gondol, uram, ha én ilyen lakásban éltem volna, meg tudtam volna írni a „Hollót“? Talán így vannak a dunamocsiak is?! Tetszetősebb körülmények között elmegy az étvágyuk a kultúrmunkától? ... Nemi Csak a fent említett tények szerint a létalap egy kicsit maga mögött hagyta a társadalmi tudat egyik megnyilvánulási formáját, a falu kulturális szellemi élete fejlődésének ápolását. Legalább is a tíz évvel ezelőtt tapasztalt tempót, hiába keressük! Nem szélesedett a mozgalom, mint azt sokan várták, hanem szinte egyik napról a másikra mély hullámvölgybe esett. Pedig, lám, lelkes tagok ma is akadnak, mint Gél Évi, Lajos Kató, Lajos Zoli, Csehi Zoli és még sokan mások. Szabó József tanító vezetésével egy-egy színdarabot is betanultak évente. Ez sem leklcslnylendő dolog, de ahol a műsorok olyan széles skálaanyaga „hever“ parlagon, mint Dunamocson — mondjuk ki a fájó szót — ott ez kevésl Hogyan lehetne a kultúrmozgalmak fénykorát visszaidézni a faluba? Szálát Ernő önként vállalta és két éve végzi a kultúrmegblzotti teendőket. — őszinte legyek? — simítja meg magas homlokát. — Még ezért a munkámért egy fillérnyi díjazást nem kaptam. Azaz, hogy kaptam, de nem vettem fel. Ott van a postán. Amikor elvállaltam ezt a funkciót, azt hittem, ennyi idő alatt felélesztem a szunnyadó csoportokat. Míg ezt nem sikerült elérnem, addig nem kell a pénz! Nem tudom, hogyan fogadjam a gyerekesnek mondható, de mélységes tiszteletet érdemlő megnyilvánulását. — Százhuszonöt tagunk van — mondja Szabadka Ferenc, a Csemadok elnöke. — Tagtoborzáskor öt taggal szaporodtunk. Nagyon elfoglalt ember vagyok, de a vezetőség nevében Ígérem, hogy ami a kellékek előállítását illeti — mi az utolsó szögig mindent előteremtünk a szereplőknek. Csak — és itt kezével széles gesztust csinál — csak valaki a „szakmai“ oldalról tegye meg, amit tenni kell! Ezt a legfontosabb pontot érintve Szabó Józsefre és Szalai Erikára gondolnak, akik a nyár folyamán rendezői, illetve táncvezetői tanfolyamon vettek részt. Talán nekik sikerül még egyszer visszaédesgetni a régi gárda tehetséges tagjait: Lajos Andrást, Zajos Ferit, Mellékné Herceg Emmát, a Boros házaspárt, Margit Kálmánt, Bocskur Gyuszit és Zajos Jóskát, akik annak idején sok szép estét szereztek a közönségnek. A nap már rég leejtette izzó fejét. A lámpák körül éjjeli lepkék járják kerge táncukat. A két ember fáradhatatlan a tervek szövögetésében. Hallgatom őket. Arra gondolok, bár csak még az idén felvenné Járandóságát a kultúrmegblzotti Kpváqs József Csak a knltérhíz környékét nőtte be a gaz. Ezen tfinödik Asbóth Jézset és Szabadka Ferenc.
