A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-09-27 / 39. szám

a valaki este kilneckor végig­sétál Dunamocson és megáll a Bo­dega előtti, térré szélesalt utca­sarkon, hangos nótaszó, majd ezt , követően lelkes szavalatok hangja üti meg a fülét. Bárki könnyen megállapíthatja ihogy a nótaszó nem kocsmai eredetű. Nem a múlt Időkben messze földön hírhedtté vált úgynevezett „dunamocsi duhajkodás“ fültanúja, hanem a helybeli Csemadok kultúrcsoportjának próbájáról kiszűrődő hangokat hallja. Ha benyitunk a kétszázötven személyt befogadó kultúrházba, szivet simogató, szépen csengő dallamok fogadnak. Utána szemet gyönyörködtető látványban része­sülünk. Mosolygós arcú fiúk — lányok — lehetnek vagy húszán — a szervezet nem­rég alakult zenekarának vérpezsdítő mu­zsikájára ropják a táncot. Jólesik mindezt az AJ iskola tamtam Épül a gyalogjárda látni, hallani. Elgondolkodni az együttes fejlődésének távlatairól. Jólesik megálla­pítani, hogy a körülbelül ezerhatszáz la­kosú faluba teljes erővel betört a kultú­ra. A szereplő gárdában tizenhat évestől egészen hatvan évesig minden kor képvi­selve van. Szinte kimeríthetetlen anyag áll a vezetők rendelkezésére. Csaknem mindennap akad új jelentkező, aki sza­valni szeretne a színpadon, vagy olyan, aki szívesen elénekelne egy-két szép dalt. S ha színpadra kerülnek, senki miatt sem kell szégyenkezni. A most készülő műsor szereplői is lehetnek ötvenen. Talán azért nem többen, mert ha vendégszereplésre mennek a környező falvakba, nem férné­nek be az autóbuszba. Ahol csak jártak, a közönség mindenütt őszinte elismeréssel fogadta mind a színielőadásaikat (A bor, Űri muri, Fösvény stb.j, mind műsoros összeállításaikat. Rendezvényeik után ítél­ve, bátran mondhatjuk, hogy szép jövő elé néz a dunamocsi Csemadok.“ Ilyen és hasonló szavakat írhatott volna le valaki ezelőtt tíz évvel a dunamocsiak­­ról. S ma ...?! De mielőtt a mai helyzetről szólunk, fussunk végig a közbeeső tíz év esemé­nyeit! Az említett kultúrmozgalom olyan elhatározásra késztette a dunamocsiakat, hogy érveiket felsorakoztatva új kultúrház megépítéséhez kérjenek segítséget az ille­tékes szervektől. Az érvek helytállóknak bizonyultak, többek között azért is, mert a régi kultúrház termében csaknem min­den este filmvetítés van. Ezelőtt kilenc évvel lerakták hát az új kultúrház alapjait. Azt csak a krónikás tudná megmondani — ha van olyan Duna­mocson — hogy hány száz brigádórát dol­gozott lel a falu apraja-nagyja, míg a kb. 400 személyt befogadó kultúrház, összes hozzátartozó helyiségével, tető alá került. Igen, tető alá, még hozzá 4-^5 éve már. Azóta benőtte a gaz a környékét, mert alig­­alig mozdítanak rajta valamit. Sok új kul­­túrházat avattak fel országszerte, melye­ket akkor kezdtek építeni, amikor a du­­namocsíakén már rajta volt a tető. Hogy azt miért nem avatták még fel, annak okát nehéz lenne kinyomozni. Kinek a ro­vására írandó ez a rendkívül hosszú halo­gatás? Talán a falu vezetőségére? Bajos, mert hiszen a maga posztján mindenki el­ismerést érdemlő eredményeket tud felmu­tatni. Ásbóth Józsefet, a HNB fiatal elnö­két például a falufejlesztési akciók egész sorozata dicséri. Az idén újra megerősítették funkciójá­ban. Messze környéken nem látni olyan szépen lebetonozott gyalogjárót, mint ami­lyent az ő kezdeményezésére az egész fa­luban társadalmi munkával építettek. A tu­ristaforgalom reklámjaként emlegetett halászcsárda ugyancsak a vezetőség ötle­­tességéről tanúskodik. Ha már a vendéglá­tásnál tartunk, említsük meg az új, mo­dern vendéglőt, melyet a napokban nyitot­tak meg, és nyilván kulturáltabb felüdü­lést nyújt majd á vendégeknek, mint az összeomlással fenyegető régi Bodega. Jövő év szeptemberére elkészül az okta­tás terén minden igényt kielégítő kilenc­éves iskola., Egészségügyi központ létrehozásán fára­doznak, ahol elsősegélynyújtási, fogásza­ti, orvosi és szülészeti rendelők lesznek. Erre a régi kaszárnya idillikus helyen fekvő épületét szemelték ki, melyben je­lenleg bérlők laknak. A lakás-gondokat két emeletes szövetkezeti ház építésével oldják meg. , S ha már belemelegedtünk a felsorolás­ba, az EFSZ szőlőtelepítési terveit sem hallgathatjuk el, mely szerint a géppel való megművelés lehetőségeit tartják szem előtt Az öt éve telepített táblák idei ter­mése máris komoly gazdasági fellendü­lést ígér a földmüvesszövetkezet életé­ben ... Itt szakítsuk meg a gondolatsort! Te­gyük le a sikerekre emelt, gyöngyöző bor­ral teli poharat! Ahogy így az elmúlt évek fejlődését elmondtam, Edgar Poe ese­te jutott eszembe. Amikor egy igen gaz­dag rajongója felajánlotta fényes lakosz­tályát a pincelakásban élő költőnek, az keserű fintorral elutasította, mondván: — Mit gondol, uram, ha én ilyen lakás­ban éltem volna, meg tudtam volna írni a „Hollót“? Talán így vannak a dunamocsiak is?! Tetszetősebb körülmények között elmegy az étvágyuk a kultúrmunkától? ... Nemi Csak a fent említett tények szerint a lét­alap egy kicsit maga mögött hagyta a tár­sadalmi tudat egyik megnyilvánulási for­máját, a falu kulturális szellemi élete fej­lődésének ápolását. Legalább is a tíz év­vel ezelőtt tapasztalt tempót, hiába keres­sük! Nem szélesedett a mozgalom, mint azt sokan várták, hanem szinte egyik nap­ról a másikra mély hullámvölgybe esett. Pedig, lám, lelkes tagok ma is akadnak, mint Gél Évi, Lajos Kató, Lajos Zoli, Csehi Zoli és még sokan mások. Szabó József tanító vezetésével egy-egy színdarabot is betanultak évente. Ez sem leklcslnylendő dolog, de ahol a műsorok olyan széles skálaanyaga „hever“ parlagon, mint Duna­mocson — mondjuk ki a fájó szót — ott ez kevésl Hogyan lehetne a kultúrmozgal­­mak fénykorát visszaidézni a faluba? Szálát Ernő önként vállalta és két éve végzi a kultúrmegblzotti teendőket. — őszinte legyek? — simítja meg ma­gas homlokát. — Még ezért a munkámért egy fillérnyi díjazást nem kaptam. Azaz, hogy kaptam, de nem vettem fel. Ott van a postán. Amikor elvállaltam ezt a funk­ciót, azt hittem, ennyi idő alatt felélesz­tem a szunnyadó csoportokat. Míg ezt nem sikerült elérnem, addig nem kell a pénz! Nem tudom, hogyan fogadjam a gyere­kesnek mondható, de mélységes tiszteletet érdemlő megnyilvánulását. — Százhuszonöt tagunk van — mondja Szabadka Ferenc, a Csemadok elnöke. — Tagtoborzáskor öt taggal szaporodtunk. Nagyon elfoglalt ember vagyok, de a ve­zetőség nevében Ígérem, hogy ami a kellé­kek előállítását illeti — mi az utolsó szö­gig mindent előteremtünk a szereplők­nek. Csak — és itt kezével széles gesz­tust csinál — csak valaki a „szakmai“ oldalról tegye meg, amit tenni kell! Ezt a legfontosabb pontot érintve Szabó Józsefre és Szalai Erikára gondolnak, akik a nyár folyamán rendezői, illetve táncve­zetői tanfolyamon vettek részt. Talán ne­kik sikerül még egyszer visszaédesgetni a régi gárda tehetséges tagjait: Lajos Andrást, Zajos Ferit, Mellékné Herceg Em­mát, a Boros házaspárt, Margit Kálmánt, Bocskur Gyuszit és Zajos Jóskát, akik an­nak idején sok szép estét szereztek a kö­zönségnek. A nap már rég leejtette izzó fejét. A lámpák körül éjjeli lepkék járják kerge táncukat. A két ember fáradhatatlan a ter­vek szövögetésében. Hallgatom őket. Arra gondolok, bár csak még az idén felvenné Járandóságát a kultúrmegblzotti Kpváqs József Csak a knltérhíz környékét nőtte be a gaz. Ezen tfinödik Asbóth Jézset és Szabadka Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom