A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-12 / 28. szám
Csillagok, csillagok Nyár elején végre bemutatkozott a ffllekiek Januárban alakult Palóc Népi Együttese. Az új együttes anyagi gondokkal kfizdütt, de Ismerve a vezető gárdát, tudtuk, hogyha csak egy mód van rá, Reiman Karcsiók, Takács Károlyék és a tübbiek győzelemre viszik az ügyet. Az első győzelejm meg is született. A „Csillagok, csillagok" cím alatt bemutatott műsor színvonala sok tekintetben várakozásunkat Is felülmúlta. A műsor versekkel kezdődött, Gulyás Péter, Agócs Valéria, Takács jános és Takács Márta Frafto Krár versolt szavalta. Ez a szám, Agy éreztük „kilógott" a műsorból, elsősorban azért, mivel— az egy Vidróckl-ballada kivételével — az egész bemutatót a tréfás, vidám hangvétel jellemezte. így az volt az érzésünk, a bemutató tulajdonképpen a második számmal kezdődött. Ettől a számtól kezdve azonban egészen a műsor végéig egységes sikerült előadást láthattunk. A négy számból hárcjm Takács jános koreográfiái munkáját dicséri. A legjobban a műsorzáró „Fonó" sikerült, de nem sokban maradt mögötte a „Vidrócki" című táncballada, vagy a „Tarka szoknya" című cigánytánc sem. A Szálkái mulatságot meg egyenesen a végtelenségig lsiráteltette volna a közönség. Elmondhatjuk, hogy Takács jános úgy is mint koreográfus, úgy is mint szólótáncos, s mindenek előtt mint a tánccsoport vezetője remekelt ezen a beímutatón. A tánccsoport számainak színvonala megnehezítette az énekkar dolgát, hiszen, ha a sikerből ki akarta venni részét nem adhatta alább, mint a táncosok. S nem is adta — becsületes előadást hallhattunk az énekesektől is — s ha figyelembe vesszük azt a rövid időt, amit a próbáknak szentelhettek, megállapíthatjuk, hogy ez az énekkar még többre Is képes. A tánccsoport és az énekkar egyes számai közé verseket, népballadákat, elbeszéléseket iktattak. Meg kell dicsérnünk Reiman Károlyt, az együttes vezetőjét, s egyben rendezőjét, aki a műsort igényes irodalmi művek előadásával akarta változatosabbá tenni, nem pedig (ahogy azt több helyen láttuk |már) twiszt, csacsa, meg az ördög tudja miféle „szórakoztató" táncokkal, nem esztrádműsort láttunk, hanem színvonalas népművészeti bemutatót. Mégis, s ez meglehet paradoxként hangzik: úgy véljük, a két Móra Ferenc-elbeszélést, melyet (egyébként dicséretre méltó előadói rutinnal) éppen Relman Károly adott elő, a jövőben el lehetne hagyni, Illetve mással pótolni. Ez a két elbeszélés ugyanis nem pódiumra íródott, s nem Is állja meg ott a helyét, elsősorban azért, mert hosszadalmas. Esetleg dramatizálni lehetne, mint a Tömörkény-elbeszélést. Végül szólni kell a népi zenekarról is, amely Lavotta Szerenádjának és Brahms V. magyar táncának előadásával aratott megérdemelt sikert. Dlnicu: Pacsirta c. művének tolmácsolását azonban meglehetősen gyöngének találtuk. Mindent egybevetve: néhány — korántsem kirívó — hiányosságtól eltekintve szép, értékes bemutatót láttunk. Csak így további N. L. A fülek! „Palóc“ Népi Együttes énekkara és tánccsoportjának néhány tagja fellépés közben. Prandl felv. í A pereszlényi lányok csoportképe Táncjelenetek Tizenhat szép kislány. Nagyon szép kislány. Fehér és kreol bőrűek, egy részük túl a napsütötte színen is — kreol. Fiatalok, üdék és bájos mozgásúak. Lépésük könnyed, tartásuk büszke. A tizenhetedik a vezetőjük. Meg sem ismerni, annyira közéjük illik. Zsellzen, a magyar dal- és táncfinnepélyen találkoztam velük. Először a színpompás tarka felvonuláson láttam őket, később a színpadon. Pereszlényből jöttek cigánytáncot bemutatni. Viseletükön, arcukon semmi túlzás, a cifraság, a gyöngyök, az arcfestés minden mértéktartó — csak annyi, amennyi Ízlésesen megkojmponált táncok karakterének kldomborltásához szükséges. De jólesett nézni és hallgatni őket. Szépséget, életet vittek a színpadra, mosolyogva, könnyedén, játékosan. Táncosok, ezt tanuljátok meg tőlükl Takács András Pereszlényi lányok
