A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-20 / 38. szám
A könyvkiadásról és könyvteriesztésröl Az utóbbi években a csehszlovákiai lapokban lefolyt irodalmi vitákban újra meg újra felvetődnek a könyvterjesztés és könyvkiadás problémái. Igaz, nemcsak a magyar könyvekkel kapcsolatban merülnek fel hiányosságok, a szlovák és cseh kulturális lapokban is elég gyakori és jogos kritika hangzik el, Különösen a könyvterjesztés, a propaganda új útjainak, hatásos- formáinak keresését sürgetik. És ha a régi, elavult módszerek helyett újak sürgetése jogos cseh és szlovák vonalon, a magyar könyvkiadásra ez százszorosán érvényes, hiszen a csehszlovákiai magyarság száma feltétlenül megköveteli a magasfokú terjesztési szervezettséget. Fájó pont: a példányszám Az írók leggyakoribb panasza a csekély példányszám, amiért a könyvkiadót ostorozzák, bírálják. Igaz, ugyan, hogy „a lehetőségek keretein belül“ a példányszám meghatározásába beleszólása van a kiadónak is, de amennyire a könyvkiadás gyakorlatát ismerem, ez csak másodlagos, vagy harmadlagos tényező. A példányszámot a terjesztés szabja meg, a gépiesen kipuhatolt, vagy gyakran képzelt „igények“, tehát a piac lehetőségeinek felbecslése alapján. Az ilyen felméréseket, becsléseket, lelkiismeretesen, tudományos színvonalon kellene végeznie, és érzékenyen figyelembe kellene vennie a kereslet változásait. Ez jóformán teljesen hiányzik. Falun a könyvek egy részét nem könyvkereskedésekben adják el, hanem szövetkezeti boltokban (fogkrémmel és élesztővel együtt] Könyvesboltok ugyanis csak nagyobb községekben, központokban vannak. S az is mindennapos eset, hogy a terjesztésnek nincs áttekintése a raktári készletről, ezért egyes könyvek valahol tízesével hevernek, másutt meg már hóna. pok óta nem kaphatók. A hazai könyvek piaca Le kell szögezni, hogy a hazai magyar irodalom olvasótáborának fő bázisa, a több mint félmillió magyar. Rajtuk áll vagy bukik a hazai magyar könyvkiadás, irodalom. Véleményem szerint kellő szervezettséggel, ötletes terjesztéssel rövid időn belül meg lehetne kétszerezni a hazai művek példányszámát. Könyveink másik két piaca: a cseh és szlovák olvasóközönség, valamint Magyarország. A csel) és szlovák olvasótábor természetes közvetlen olvasóközönsége lehetne a hazai magyar íróknak, hiszen e művek azonos társadalmi valóság talajából táplálkoznaK, csak éppen más nyelven íródnak. Sajnos, a magyar író számára ez a lehetőség még két évtized után is igen minimális. És ez nem indokolható a színvonallal. Régesrég napvilágot láthatott volna már cseh és szlovák nyelven egy költői antológia, amely hozzáértő válogatással feltétlenül meglepte volna a cseh és a szlovák olvasóközönséget és kritikát. De a prózában is akadna néhány mű, mely megérdemelné a fordítást. Legalább évenként hasznos lenne egy-egy áttekintő antológiában számot adni a velünk egy hazában élő más nemzetiségű olvasóknak is arról, hol tart mai irodalmunk. E téren sokkal jobban kellene érvényesülni a kölcsönösségnek. Véleményem szerint minél előbb szélesre kell tárni a hazai magyar írók művei előtt a nagy lehetőséget rejtő piacot. Ez azonban nem könyvterjesztési probléma és ezért az írószövetségnek kellene foglalkoznia vele. A nagyobb figyelmesség feltétlenül fokozná az írók önbizalmát, és jobban bekapcsolná őket a csehszlovákiai irodalom egyetemes áramlatába. Az elszigetelődés bármily csekély veszély, mindig melegágya lehet a téves nézeteknek, ingerült radikalizmusnak, vagy befeléfordulásnak. A harmadik lehetőség a Magyarországgal közös könyvkiadás. írói körökben már egyes művek megjelenése előtt értékmérőnek számít, mennyit vesznek át belőle a magyarországi kiadók. Dicséretes dolog a közös kiadás, a szomszéd országok közötti kulturális közeledés egy nagyon szép megnyilvánulása, és az írónak valóban nagy öröm. hogy műve eljut a határon túli magyar olvasókhoz és megmenti őt egy rendkívül alacsony példányszámtól. Úgy gondolom, hogy a jó művek ezentúl is megtalálják az utat Magyarországra, de azért jó lenne, ha ilyesféle példányszámkiegészltés csak „ráadás“ lenne. * Csökken-e a könyv iránti érdeklődés? Napjainkban világszerte sokat írnak a könyv iránti érdeklődés megcsappanásáról. Vannak, akik a gyors élettempónak, mások a film, a televízió stb. térhódításá-A könyv házhoz megy Nem hiszem el Hubík Istvánnak a Hétben (34. szám) megjelent megállapítását, miszerint a magyar könyvkiadás szükségszerűen mindig ráfizetéses lesz, mert nem növelhető a példányszám a rentábilisig, és így lesz száz év múlva is. Az én véleményem éz, hogy többféleképpen és eredményesen lehetne fokozni a könyvvásárlást, ha a könyv nem rekedne meg a könyvkereskedésekben, vagy raktárakban, hanem eljutna az olvasó otthonába, munkahelyére. Egy-egy új verseskötettel, regénnyel nem ártana bekopogni az emberekhez, esetleg már megjelenése előtt előfizetéseket lehetne rá szerezni. Meggyőződésem, hogy meglepő sikereket érnénk el. A kérdés az, hogy ki csinálja ezt? A könyvterjesztő vállalat, a Csemadok, a kultúrotthon, a könyvtár? A jó az lenne, ha valamennyi együttvéve. Ilyen formában már egy-egy verseskötet megjelenése előtt elő lehetne jegyeztetni nyolcszáz-ezer példányt. Ne mmodom, hogy meggondolatlanul ugorjunk bele ilyesmibe, de megérné a fáradságot, hogy kipróbáljuk. Nemcsak a Könyvbarátok Köre A könyvterjesztésnek vannak már évek óta bevált módszerei is. Ezek közül talán a leghatásosabbak a különféle előjegyez-38 nak tulajdonítják a könyvvásárlás csökkenését. Csehszlovákiára ugyan ez a csökkenés nem nagyon érvényes, mert előkelő helyet foglalunk el az egy személyre jutó könyvvásárlás világranglistáján (de ez egyáltalán nem a magyar olvasók érdeme), mert az érdeklődés csökkenésének bizonyos jelei nálunk is megmutatkoznak. Egyik vidéki tanító ismerősöm a napokban elmesélte, hogy eddig megvásárolta a hazai magyar szerzők könyveit, de most már megválogatja, mivel nincs elég ideje az olvasásra. Esténként leköti idejét a televízió. Egy könyvtáros is arról panaszkodott, hogy a tv elterjedése óta csökkenő tendenciát mutat a könyvkölcsönzők száma, Persze ezt egyáltalán nem akarom általánosítani, de ha a hazai magyar irodalom termékeinek „fogyasztását“ fokozni akarjuk, feltétlenül tervszerű munkát kell kifejteni. tetett sorozatok, amelyeknek többé kevés-; bé megvan az állandó vásárlóközönsége. A cseh és szlovák tafiasztalatokat feltétlenül hasznosítani kellene. Különben a már egy évtizedes Magyar Könyvbarátok Köre is dicsekedhet eredménnyel Ötezer körül mozog a példányszáma, de ha a terjesztést rendszeresen szervezhetnénk, itt is növelni lehetne még egy két ezerrel. A könyvkiadónak nincs magyarul tudó terjesztője! Ha már ötezer példányszámon túl nem ráfizetéses a könyv, ez igazán nem csillagászati szám és szerintem ha a megjelenő könyveknek legalább a felét különféle sorozatokban adnák ki, ettől még jóval nagyobb példányszámot is elérnénk. Nagyszerű gondolat a Versbarátok Körének megalakítása. De talán túl szerény az a két kötetes évi keret. Már csak azért is, mert ha az ember megrendel valami- Folytatás a 11. oldalon 9
