A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-13 / 37. szám
Irodalmi diafiJmek a magyar iskolák számára A rövidfilmek bratislavai stúdiója diafilmjeiben úgyszólván már majdnem minden jelentős eseményt feldolgozott a szlovák irodalom életéből. Monográfiát készített Ludovít Stúrról, Hviezdoslavról. Kukucfnról, filemnínkyről és további szlovák irodalmárokról. Ebben az évben Vajansky kerül diafilmre. Első kópiáját már jóváhagyták. Záborsky és Bozena Némcová szlovákiai kapcsolatai is napirenden szerepelnek. Az irodalmi diafilmek gyártása során nem feledkeztek meg a szlovákiai magyar iskolákról sem. Diafibmre vitték Egri Viktor cseh szlovákiai magyar író életét és műveit. Ez a film már az elmúlt esztendőben elkészült, jelenleg a bratislavai Diafilm Vállalat gyártási tervében Petőfi Sándor, József Attila. Ady Endre, Toldy Mik lós, Arany János és Fábry Zoltán élete és művei szerepelnek. A Pe tőfiről készült monográfia első kópiáján a nagyszombati (Trnava) Pedagógiai Intézet docense, Horecny Lőricz a József Attiláról készült monográfia első kópiáján a nyitrai Pedagógiai fntézet szakaszisztense, Kulacs Dezső, az Arany Jánosról készült monográfia első kópiáján a bratislavai Pedagóiai Kísérleti Intézet dolgozója, Tankó László, az Ady Endréről készült monográfia első kópiáján a bratislavai Szlovákiai Pedagógiai Tankönyvkiadó szerkesztője. Csizmár Miklós dolgozott. Fábry Zoltán neves szlovákiai magyar publicista és kritikus, monográfiája is elkészült már vagy befejezés előtt áll. A magyar Srók további diafilm-monográfiái még ebben az évben elkészülnek. Persze az első kópia gyártásától a diafilm tömegkópiájának elkészítéséig hosszú az út. tőformán még el sem készült egy-egy diafilm, a stúdió vezetői időben értesítik az iskolákat, milyen dia filmeket készítenek aztán az iskolák megrendelik ezeket a diafilmeket. És ez a tájékoztató és szükségletet felmérő munka hoszszú időt vesz igénybe, és az eredmények sem a legkecsegtetőbbek. A szlovák irodalmi diafilmek kb. 300—500 példányban jelennek meg. Ez elég alacsony példányszám, hiszen az irodalmi diafilmek, készüljenek szlovák, vagy magyar iskolák számára, a tanítók munkáját segítik és így minden iskola igényt tarthatna ezekre a filmekre. Ebből a szerencsétlen helyzetből az lehetne a leghelyesebb kivezető út, ha legalább néhány dia filmet szervezetten vásárolnának. Ezek közé a filmek közé elsősorban az irodalmi diafilmek tartozhatnának. Ha szervezetten történ ne a vásárlás, ez azt eredményez né, hogy az iskolák időben kapnák kézhez ezeket a filmeket, né hány hónappal az első kópia jóváhagyása után és segítségére lennének mind a pedagógusoknak, mind a diákoknak. Ha már a bratislavai rövidfilm stúdió magyar irodalmi diafilmjeinek gyártásáról beszélünk, fontos emlékeztetni a magyar és a szlovák diafilmek szerkesztőségei közös munkájának távlatára is. Trebisovsky V. Július a tanítási segédeszközök fejlesztésével fog lalkozó és Grebeci Valerian, a bratislavai diafilm-studió szer kesztője a közelmúltban Budapesten jártak és felkeresték az ottani diafilm szerkesztőségét Elbe szélgettek arról, hogyan készülnek a diafilmek Magyarországon, hogyan nálunk, és hogy milyen lehetőségek nyílnak a szlovák s a magyar diafilankészítők együtmfiködésére. A magyar és a szlo vák diafilm szerkesztőség kölcsönösen egymás segítségére siethetnek a történelmi és irodalomtörténeti témák földolgozásában és bizonyára érdekelné a nagy nyilvánosságot a magyar diafilmek népmeséjének szlovák változata nálunk és a szlovák népmesék magyar változata Magyarországon. Az ilyen együttműködés örömet szerezne a magyar és a szlovák gyerekeknek. pAV0L BAN,K Egri novellái szlovákul á gyűjteményt a Slovensky Spisovatel kétezer példány számban jelentette meg. A Keserű égbolt elbeszéléseit a könyv utószavában Tóth Tibor méltatja. A tizennyolc novellát tartamazó Keserű égboltot a kiadó így mutatja be olvasóinak: „Egri Viktor az egyik legtermékenyebb magyar író Szlovákiában. Íról termékenységét néhány regény, novelláskötet és több dráma bizonyítja. A szlovák olvasóközönség elsősorban drámai alkotásaiból ismerte meg a szerzőt. Színdarabjai közül néhány Ctibor Stítnicky jorditásában szlovákul is megjeleni Közös út c. drámájáért állami díjat kapott. Egri talán a rövid irodalmi műfajokban, a novellákban és az elbeszélésekben van leginkább otthon, amelyben legjobban érvényesül mesélő és meseszövő készsége. /I könyv Egri legjobb novelláit tartalmazza. Négy évtized írót munkásságából ált össze a gyűjtemény. Egri novellái nem csupán egy nemzetiség életéről szólnak, nem csupán a magyar olvasók számára íródnak. A szerző témáját gyakran meríti szlovák tőidről, otthonosan mozog tájainkon, időzített helyzetei élők és hitelesek, közeliek és ismerősök szerzőnek és olvasónak egyaránt. Egri Viktor megérdemli a szlovák olvasóközönség és a kiadó ügyeimét, hogy szlovák fordításban mutat be válogatást novelláiból.“ Nelli, a csinos kis pincérlány siralmas állapotban csellengett a kávéházi márványasztalok között, egyik vendégtől a másikig. — Bizonyosan hullafáradt, szegényke — agyaltain ki a mentségére a megbocsátás hivatalosan is elfogadható indokát — hisz ki tudja, hány nehéz kilométert gyalogolt már le mostanáig ebben a fülledt levegőjű teremben. Máskülönben azon töprengtem éppen, hogy milyen nehéz a vendéglátó iparban alkalmazott csinos nők sorsa. Az ittas férfiak tolakodását csak p. o. nagyon finoman,^ nagyon tapintatosan utasíthatják vissza, hogy meg ne sértődjenek a kedves vendégek .. . — Nelli azonban annyira él-hal a hivatásért, hogy záróra felé már szinte jártányi ereje sincs. Nellit semmi sem keseríti el, mindig udvariasan mosolyog, pedig zaklatják ám őt is eleget — szövögettem tovább a nem mindennapi glóriát a csinibaba agyontupírozott frizurája köré. De mintha tántorgott volna! Mert más a tántorgás és más a ténfergés. Nem mindegy például, hogy a hattyúdalát éneklő őszi légy az erjedő mustból tántorog-e, vagy a mérgezett cukrosléből ténfereg-e eléd. — Majd én kiderítem az igazságot, hogy részeg e, vagy csajt fáradt a nő — döngettem magabiztosan a mellem, s egyre jobban belelovaltam magam ebbe a Nelli-iigybe. Nagynehezen odakéremszépeneztem őt az asztalomhoz, s megkértem, hogy saját magának is „szolgáljon fel“ egy konyakot, az én egészségemre, illetve az én számlámra. Kétféle lehetőségre számítottam. Elsősorban a hullafáradt, de annál józanabb nő udvarias visszautasítására vártam, s csak másodsorban arra, hogy „átejt“. (Átejtés alatt az az eset értendő, amikor a megtisztelt fél elfogadja a szíves figyelmességet, szolgálatban azonban a kávéház árgusszemű nyilvánossága előtt nem ihat alkoholt, hanem majd bent a söntésben egy óvatlan pillanatban megissza, lehörpinti, Angyalnevelés vagy elszopogatja, aszerint, hogy kinek és minek nézem öt. Persze mindez csak mese, étejtés, mert a megtisztelt a valóságban egyáltalán nem iszik, hanem zsebrevágja a konyak árát.) Természetesen kellemesen csalódtam Nelliben — illetve csalódtam a saját téveteg fantáziámban. Nemsokára ott csillogott előttem a két siokk-konyak, a lány tiszteletteljesen koccintott az egészségemre, s egyetlen hajtásra lecsúsztatta a torkán a magáét. Mire felocsúdtam a meglepetésből, már egy másik asztalnál koccingatott a férfiakkal. Közben szüntelenül mosolygott, s kedvessége és közvetlensége bizonyságéul még a blúzát is kigombolta — olyan sikere volt, hogy a hazai striptíz-kulturánk legékesebb csillagai is megirigyelhetnék tőle. Ojabb két konyak erejéig ismét magamhoz istenkedtem Nellit, amikor azonban a kölcsönös jókívánságok után ajkához emelte poharát, megragadtam a kezét: — Hohó. nem csalunk, kicsikém, de nem ám! Nem fogsz a szemem láttára pirosított szódavizet inni, velem pedig tömény szeszt szlopáltatsz! Kicseréltük a féldeciket, a lányé azonban erősebb volt, mint az enyém A hölgy tehát iszik, s nyilvánvalóan azért tántorog, mert részeg. Már a főpincér is észrevette rajta, hiszen majdnem felriyársalja a szemével A főpincérnek is fizettem egy konyakot, Nelli nevében, engesztelésül, s rendíthetetlenül feltettem magamban, hogy megmentem a lányt. Rögtön hozzá is fogtam a mentéshez. És Nellinek sem volt ellenem semmiféle kifogása, meg akart mentődni ő is. Bizonyosan tudta magáról, hogy alkoholista, csak nem volt még biztos abban, hogy idűlt-e már. A lelkére beszéltem, simogattam, babusgattam őt, s másnap már vállalkozáson teljes diadallképpen — becsaltam a büfébe egy pohár hideg tejre. Azóta napirenden kiszökünk a kávéházből, hogy kihörpinthessük a szokásos tejünket. Nellinek — úgy látszik, niinden mindegy, csak ihasson Se ízét, se erejét nem érzi az italnak, csakis az ivás a szenvedélye. A kávéházban már hiába kedves kisasszonyoznak az ittas ficsúrok. a kisasszony nem tántorog többé s nem tűri a bizalmaskodást sem Angyalt neveltem belőle Csak a főpincér engesztelhetetlen A minap is hangos megjegyzést tett a meggyérült vendégsereg füle hallatára: — Neveletlen, ostoba liba! Tönkre tette az egész üzletet! Szegény kislány! Még jó, hogy angyalt neveltem belőle, s jó, hogy időközben házasságot ígért nekem' KOVÁCS GÁSPÁR 10
