A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-09-06 / 36. szám

Mi van a Versbarátok Körével? Tavasszal nagy lendülettel harangoztuk be elképzeléseinket, hogyan és mit kellene csinálni a szlovákiai magyar líra terjesz­tése érdekében. Cseh és szlovák, valamint magyarországi, példára hivatkozva az ötle­tet is papírra vetettük: alakítsuk meg a Versbarátok Körét! Csehoi szagban már régen megindult ez a munka, a szervezésen és tagtoborzáson túl vannak, több mint huszonötezren irat­tá« fel nevüket fiatalok, idősebbek a Vers­barátok Köre listájára, a szlovákoknál sem áll rosszabbul a helyzet, több mint hatez­ren várják és kapják a kiadványokat, de a magyar olvasók,még nem tudják, vajon az ötletnél tovább jutottunk-e? Pedig az olvasók fogékonyak az újra, érzékenyek az okos dolgokra, érdekli őket a szlovákiai magyar Ura helyzete, perspek­tívája. A tétovázást nem szeretik, a tag­toborzás megindítására várnak. Érthető ez, hiszen a Versbarátok Körének nemes gon­dolata nem „fent“, hanem „lent“ született meg, történetesen a Csemadok lévai járási konferenciáján, amelyen Csontos Vilmos költő ilyen értelmű felszólalása után a kül­döttek közül nagyon sokan jelentkeztek tagnak. -— Miért nem indul hát meg a munka? — kérdezik olvasóink. Mi szükséges még ah­hoz, hogy a Versbarátok Köre nálunk is megalakuljon? Az olvasók lelkesen fogad­ták a Hét tizedik számában Egri Viktor cikkét. Végre történik valami! Az Új me­cénásokon tűi további cikkek is megjelen­tek a Versbarátok Körének megalakulása és megindítása érdekében. A Hét tizenharmadik számában Dénes György kapcsol rá az Egri által felvetett gondolatra és nagyon hasznosnak találja. De akkor miért nem csináljuk már, elfe­ledkeztünk volna az olvasók körében nagy visszhangot keltő Ötletünkről? Vagy nem feledkeztünk el, készen állunk a szerve­­aésre és a tagtoborzásra? Akkor miért nem tudatjuk ezt az olvasókkal? Szerkesztői ta­pasztalat, hogy az olvasók komolyan ve­szik a leírt szót és ha valamilyen kezde­ményezésről van szó, türelmetlenül várják a realizálást. Mi azért örülünk a Versbarátok Köre gondolatának — mondják és írják olvasó­ink — mert iránytűnek képzeljük el a kez­deményezés után következő munkát, a ki­adásra kerülő könyvek megválasztását és küldését... Mennyire igazuk van! Vidé­ken ugyanis még mindig az a helyzet, hogy az olvasók felkészületlenül és a válogatás igénye nélkül vásárolnak könyveket. Persze, tisztelet a kivételnek és nem is erről van szó. A Versbarátok Köre kimerít­hetetlen lehetőség a kiadó számára, amely így a szlovákiai magyar líra legjobbjait, a cseh és szlovák költészet legtökélete­sebb művelőit, valamint Magyarország és a világ lírájának élményszámba menő al­kotásait juttatja el könyvespolcainkra. A mozgalom fejleszti és finomítja ízlé­sünket és a szó igazi értelmében irányítja olvasóink figyelmét a legművészibb alko­tásokra. Reméljük, hogy a kezdeményezés nem futott zátonyra, nem volt tiszavirág életű, nem halt meg, mielőtt megszületett volna! Egri Viktor indító cikkében feltételes módban fejezte ki magát: „megfelelő után­járással és propagálással legalább ezer, jobb esetben ezerötszáz'barátot szerezhet­nénk“. Utánajártunk-e megfelelően, s ha igen, miért nem propagáljuk a Versbará­tok Körét és miért nem kezdjük el a tag­toborzást? — kérdezzük olvasóink nevé­ben. A Csemadok központi és járási szervei minden bizonnyal vállalják a szervezéssel járó munka oroszlánrészét, s nem zárkóz­nak el a gondolat realizálásától a Népmű­velési Intézet dolgozói, az Iskolaigazgatók, tanítók, könyvesboltvezetők és könyvtáro­sok sem. Dénes György cikkében megszólalt a Szlo­vákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége is. Szó szerint idézzük, amit mondtak: „az ötletet csak üdvözölhetjük, hiszen már valahogy a levegőben úszott ez a kérdés“. Olvasóink nevében kérdjük a kiadótól, elég csupán üdvözölni az olva­sók rokonszenvét kiváltó ötletet, kezdemé­nyezést? Szép dolog az üdvözlés, de nem megyünk vele semmire. Azzal, hogyha a kiadó csak üdvözli az egészséges kezdeményezést, még nem telnek meg ízléses kivitelezésű és komoly színvonalat jelentő kötetekkel könyvespolcaink. A kiadó Egrihez hason­lóan szintén feltételes módban beszél és ő is azt mondja: „ha meg tudnánk alakíta­ni a Versbarátok Körét, a költői művek el­érhetnék a prózai művek átlagos példány­számát, vagyis körülbelül 1000—1500 pél­dányszámmal emelkedne egy-egy új költői mű“. De kérem, ha csak meg tudnánk alakí­tani a Versbarátok Körét, akkor miért be­szélünk róla? A kérdést így tegyük fel, mert az olvasók így várják: megalakítot­tuk-e már és ha igen, a tagtoborzást meg­­kezdtük-e már? Feltételezzük, sőt meg­győződésünk, hogy a Versbarátok Köréről megjelent két cikk nem az olvasót akarta izgatni, nem az olvasót akarta ötletekkel szédíteni, kultúránk ügyét akarta előbbre mozdítani! Az olvasó a következetes munkát kéri számon és ehhez joga van. Ha kimondjuk az a-t, mondjuk ki utána a b-t is és főleg ne vonuljunk el a kulisszák mögé, ne zár­juk ki a legilletékesebbeket a dolgok to­vábbi alakulásából. Az olvasók joggal mél­tatlankodnak, hogy a Hétben napvilágot látott két cikken túl a Versbarátok Köré­ről semmit nem tudnak. Pedig kíváncsiak és türelmetlenek. Mi lett a kezdeménye­zésből? Megkezdődött a tanév. Fiataljaink újra elfoglalták padjaikat. Izgatja őket a kér­dés: hogyan állnak a dolgok a Versbará­tok Köre körül? Szeretik a verseket, sze­retnének átfogó képet nyerni Európa és a világ lírájáról. Mi lett az ötletből? Téte­lezzük fel, hogy a kezdeményezést és az ötletet tettek követték. Egyébként ilyenek az értesüléseink is. De miért nem szabad tudni az indulásról? A kiadót egyáltalán nem érdekli, hogyan képzelik el az olvasók a Versbarátok Kö­rének munkáját, a kiadványokat, a tagto­borzást stb.? Az az érzésünk, hogy peda­gógusainknak, kulturális dolgozóinknak, könyvesboltvezetőinknek, könyvtárosaink­nak, diákjainknak és nem utolsósorban széles olvasóközönségünknek az indulás­hoz, helyesebben az indításhoz lenne né­hány szava. A kiadónak nincs? Az íróknak nincs? Az olvasó közbeszól és követeti legter­mészetesebb jogát, a hozzászólás lehető­ségét. És elvárja a kiadói elképzelés is­mertetését is, milyen elgondolás szerint és főleg hány és milyen könyvekkel akarja gyarapítani házi könyvtárát. Amint értesültünk róla, a cseheknél négy választható verseskönyv jelenik meg és az ötödik ráadás és ingyenes azoknak, akik a négy könyvet megvásárolták. A szlovák versbarátoknál ugyanez a helyzet, de ók az alapsorozatot — az ötöt — tovább akar­ják bővíteni hatra. Erre készteti kiadóju­kat a siker, az alapsorozat iránti rendkívül nagy érdeklődés. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége nem szeretné meg­kérdezni az olvasót, az alapsorozatban mit szeretne kapni? Persze, kívánságon, óha­jon túl azt is'tudni akarja az olvasó, milyen könyveket tervez és milyen árban első alapsorozatába a kiadó. Csupán hazai lí­ránkra, vagy csupán fordításokra korlá­tozza-e a szerkesztőség kiadványait? Vagy tisztán világirodalmi klasszikusokat jelen­tet meg? S a megjelentetett kötetekben talál majd az olvasó tömör jellemzést az íróról és ver­seiről? Rengeteg a kérdés és a felelet olvasóink­ra, a kiadóra és mindánnyiunkra vár Az ügy fontosságára való tekintettel a szer­kesztőség helyet ad minden hasznos ja­vaslatnak, elképzelésnek, amely a tagto­borzást eredményesebbé teszi, javaslatok és elképzelések kereszttüzében kezdjük meg a munkát! A SZERKESZTŐSÉG Röviden A milánói Scala együttese szeptemberben Moszkvában ven­dégszerepet. A bemutató előadásra szeptember 5-én kerül sor, a világhírű operaegyüttes Puccini Turandot című operáját ad ja elő. • • Hosszas huzavona után a washingtoni szenátus elé került annak a 12 millió dolláros segélynek a kérdése, amellyel az Egyesült Államoknak kellene a kormány ígérete szerint tá­mogatnia a núbiai Abu Simbel templom megmentését. A szená­tus elutasította a támogatás megadását. A New York i színházak legtöbbet, játszott, legnépszerűbb szerzője Jean Anouilh. Húsz év alatt tizenhárom művét játszot­ták a Broadwayn. A második legsikeresebb szerző Tennessee Williams tizenkét művét mutatták be eddig New Yorkban. Az edinburghi drámai és zenei fesztivált Shakespeare: VI. Henrik című drámájának szabadtéri előadásával és Berlioz: Grande messe des morts című művének bemutatásával nyitot­ták meg. Wieland Wagner, a bayeruthi ünnepi játékok rendezője a pá­rizsi opera meghívására az őszi évadban vendégrendezőként Strauss Salome művét állítja színpadra. A címszerepet Anja Silja énekli. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom