A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-06 / 36. szám
Hallod, egy rózsa? Hallod? — egy rózsa. Ha nem hallod, az én fülemet is a süketség pecsétje zárja, de próbáld hallgatni énvelem, mert énekel ez a rózsa, hangjegyeket dobál szét pazarló illatárja. Mint egymás nyakába ülő fürge kvártok a nyílás belőle oly ujjongva sikolt, s hajoljál hozzá még közelebb, oda hol Debussy harmat színfoltjai halkan reszkettetik szirmain a hajnali szót. És számold füleddel a szirmok zendülését, hallod, hallod a dodekafoniát, ahogy egyforma erővel tör fel a zene bugyborékolva az élet játszódó ujjain át?. Monoszlóy M. Dezső versei Számtani tévedések Azt mondják, hetven évig élt, pedig hatvantól csak az asztma zebra-nyergében ült, s ziháló mellel gondolt a tavaszra, melyből már ötvenéves korában semmit sem érzett. Azt mondják, hetven évig élt, ha az első tíz év alagútja is számít, hol egy szerecsen csecsemű úszik az éjben, s gombóc szavakkal anyjával vitázik, közben magával is, mivelhogy árván ki-ki sajátmagának lesz az apja anyja. Időzavar Fűszálon lógó mázsás súllyal harangozott bennem a reggel, szemem eltelt mézes ízekkel, szám májfoltos szerelemmel. Nyelvem hegyén láncfüvek görgették fehér bóbitájuk, pelyhes szavak szálltak a szélbe, rigó szívemmel fújtam rájuk. Rózsaszín percek csörgedeztek, az órák hava beléjük hullt, fejembe fogyva láthatatlan az Idő csúcsa meg se mozdult. filidegeniilés Karomnak végén fegyver az öklöm. Mire használom? Karomnak végén szárnyak az ujjam. Mire használom? Lábam az árkok fölé nyúlt szőnyeg. Mire használom? Károm evező, lábam vitorla. Mire használom? Fülem a hangok kincsőrző háza. Mire használom? Kehely a szájam, tányér a szájam szirom a szájam. Mire használom? Barlang fejemben idegen könyvtár végtelen sorú sora parancsol. Fűi Mint Osiris s Artus Avalun szigetén se élve se holtan, szorgos nővérektől pihen a „Voltam“, a tegnapi én. bebalzsam ozottan bár tud/*, hiába, élni se képes, halni se képes, végtelen távol tartja közel, s mikor a tengert kiissza az álom, múmia karja puhán megölel. 11 Lecsukott szeme már nem teleuény, nem virágzik onnan nappali fény, mégis mintha mindig feltámadni ft váauna. i!
