A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-06 / 36. szám
CSONTOS VILMOS: I) é 1 u tán Megálltam — megpihentem, Utam most újra kezdem, S arcom a napba tartom, — Csókoljon, mint az asszony, Aki elhitte rég: Ki fényt iszik, s tűzbe lép — El nem ég! Dél elmúlt — tovább lépek, Nem kérdem, hová érek. Korbácsol a vágy, a tűz, S „délután” karjába űz, — Talán rám hajol, s szeret, — Vagy fölém új felleget Tereget?! így is — úgy is menni kell, S a délelőtt terhivel El kell érni esteiig, Amíg besötétedik. — Vigaszom a régi még: Ki tűzbe veti szívét — El nem ég! El nem ég, ki úgy hévül, Sziporkázik ott belül, Hogy mire bealkonyul: Önmagától lángra gyűl. — E láng érlel azután ízes gyümölcsöt a fán — Délután. KAROL TOMASCÍK: Leánykérés Átellenben a harmadik szomszédban egy özvegyasszony lakott. A fé"rje valamikor a városnál dolgozott mint utcaseprő, de meghalt, mielőtt elérte volna a nyugdíjkorhatárt. Három kiskorú gyermeket hagyott hátra, akik még gondozásra szorultak Az özvegy nagynehezen fölnevelte az apróságokat, mosni és takarítani járt az urakhoz. Már minden lánya szolgál, nem kell azzal törődnie, hogy miből tartja el őket. De azért most is eljárogat mosni és takarítani A gazda, amíg a szomszédasszony ajtaján kopogtatott, megigazította a ruháját, letisztította a cipőjét a fából készült lábtörlőn, és csak azután lépett be a kis konyhácskába, ahol a szenesládán ült a háziasszony. Ez a vendég érekezésekor hirtelen fölállt, majd megtörölte kezét egy kopott kötényben, amit aztán a sparhelt fölött lógó madzagra akasztott A gazda látogatása meglepte őt. noha be-benézett hozzá néhányszor azelőtt is, de az asszony nem tudta megmagyarázni magának sem a gazda részéről megnyilvánuló érdeklődést. Általában az inasai felől kérdezősködött, hogy lopnak-e, illetve nem rejtik-e el az ilyen holmit a szomszédoknál. Most azonbán bátortalan volt, idegesen topogott az ajtónál még akkor is, amikor az asszony hellyel kínálta Zavarában mentegetődzött, hogy nagyon siet. De aztán mégis magához húzta a felkínált széket és leült. Közben a karján lógó ruhát állandóan porolgatta. mintha láthatatlan piszkot akarna leszedni róla. Nem tudta, hogyan kezdje a mondókáiát. — A szabótól hozza? — szakította meg .a csendet az özvegy. — Igen átalakítattam, még egészen jó ünnepre Is, — A gazda olyan szégyenlősen ült, mint egy kisgyerek, aki nem tudja, hogyan mondja meg az édesanyjának, hogy a konyhából elcsente a kockacukrot. Az asszonyt zavarta a gazda hallgatása: — Megkínálnám valamivel, de nem maradt semmi az ebédből. Nem főzhetek naponta kétszer, arra nem telik Most ö szégyenkezett a nyomorúsága miatt, és végignézett az üres fazekakon, amelyek fölforgatva álltak a sparhelt mellett ahol kényelmesen elnyúlva sgy fekete macska dorombolt, Szemei a félhomályban sejtelmesen villogtak. — Köszönöm nagyon köszönöm, a szakácsnőm még megharagudna, nem szereti, ha otthon nem eszem meg az ételt. Neki van mibő főzni Annyi pénzt adok íeki kostt-a. amennyit akar, amennvit' kér, nekem csak a kimutatást nyújtja át, melyben feltűnt teti hogy mennyit költött el. Nekünk' van miből! Annyit keresek, hogy megt engedhetem magamnak a oóséges ét-, kezest, és telik a kényelmes lakásra is A szomszédasszony csak hallgattaj néha rábólintott a fejével A kis helyit ség lassan beslitétede" Az özvegy, először nem akart iánuSt gyújtani,hogy a gazda minél élőbe simenjen, de amikor látta hogy csak ül és meg se mozdul, meggyújtotta ’z asztal Iö: lőtt lógó lámpái- Szomorú 'ehet így egyedül lakni, — mondotta a gazda, é-r kezével k3- rüiaiutatott a szobában. -hol m nden öreg és kopott volt és az egészből a szegénység levegője áradt — Bizony szomorú! A lányaim csak néha jönnek haza megnézni engem. De mi is húzná ide őket! A nagyságák nem szívesen engedik a szolgálókat haza, még vasárnap is munkába fogják, és ha a lány a jő helyen neg akar maradni, akkor szót kel. fogadnia Még a legidősebb jön a leggyakrabban, ő van legközelebb és az ászt szonyának nincs gyereke; így egy kit csit több ideje van, mint a két fiatalabbnak A gazda elmosolyodott és a falra nézett, ahol mind a bárom leány fényképe függött. — Nem kellene magának ilyen nyomorban sinylődnie. Vannak olyan emberek, akiknek van pénzük és segitet nőnek magán. A szomszédasszony csak most értette meg, hogy miért jött a gazda. Fölkelt a székről és zavarában nem tudta mit tegyen: mutasson az ajtóra, hogy azonnal takarodjon, vagy ő fusson ki és ne hallgasson meg egy szót sem. Egy darabig nyugtalanul járkált a konyhában aztán mégiscsak leült.; — öreg vagyok én már, csak terhére lennék mindenkinek. Különben is mit szólna hozzá a három nagylányom? — az egész dolog láthatólag kínosan érintette A gazda elszégyenlette magát: — Azt hiszem, Kosztkáné asszos nyom, hogy maga félreértett engem, fin a maga lányáról, Manyiról akartam beszélni. Kosztkáné, mikor meghallotta legidősebb lányának a nevét, még jobban elcsodálkozott. Képtelen volt azonnal válaszolni, igy a gazda tovább folytatta: — Van néhány ezer megtakarított koronám Az ipar is valami Ha olyan takaros kis feleségem lenne, mint a maga lánya, akkor az ezresek nem fogynának, hanem inkább szaporodná- ’ nak. j*-9
