A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-09-06 / 36. szám

»MB A vándor tojások balladája Aü Ilyen csodálatos dolgok vagy n mesékben történnek, vagy ax életben, de leginkább ax életben, mert a mesék viléga sosem annyira rejtelmes és megfoghatatlan, mint ^mga ax élet. Mit, miért, hogyan? .. . exekre a kérdésekre a mesékben mindig van felelet. Ax életben nem mindig. Sőt, soksxor nincs felelet. Történt valahol messxe, égigérő nagy hegyek között, hogy egy lcl-plci fain szövetkezete ve­zetőségének nagy gondokban főtt a feje. Nem tudták teljesíteni a tojásbeadást. Kevés tojés­­tyúkja volt a szövetkezetnek és azok sem toj­tak, Egész nap kapirgáltak, káráltak és rendet­lenkedtek, csipegették a gyommagvakat, de fe­hér tojásokkal nem örvendeztették {meg hű gaz­dáikat, a azövetkezeteseket. A tagság még elvi­selte a csapást, közömbösen szemlélte az ese­ményeket és fötylllt a haszontalan tyúkokra, de a ,vezetöség vigasztalannak mutatkozott. Mi lesz a tojásfelvásárléssal, jaj, ml lesz ... ? Mikor látták, hogy nem tudnak mit kezdeni a nagy problémával, ország-világ előtt hiröl tették, hogy hész liter jé minőségű bort és két liter ötven fokos törkölypálinkát fizetnek a helyi vendéglátó özemben annak, aki segít ke­serves töprengésükön. jelentkezett is mindjárt Stamperli bácsi, a falu borisszája és azt mondta nekik: Hát még ez is probléma, atyámfiai — ? Ez elvezette a búskomor vezetőséget a helyi jednotába. — Látjátok ezt a rengeteg tojást itten? — kérdezte tőlük érces hangon. — Látjuk — mondták megütközve — s ez (meg mi légyen? — Ha létjétok, vegyétek meg, azonnal — mondta Stamperli bácsi határozottan —, de rögtön ... I Értetlenül nézték, ám az elnök fejében hal­vány fény kezdet derengeni, az értelem vi­lágossága, mely állandóan nagyobbodott. Meg­vették hát a helybéli üzletes összes tyúkto­jását, aztán elszállították a szövetkezet irodá­jába. Mire ide értek vele, már az egész vezető­ség agyában derengeni kezdett Stamperli bácsi ötletének óriási hordereje. Az agronóinus, aki egy tanfolyamon vegyészétől tanult, azt Is tud­ta, hogyan kell eltüntetni a tojásokról a hal­vány lila bélyegzőt, hogy újra beadhatók le­gyenek. Azon az estén a helyi vendéglátó özemben á szokásosnál Is Utasabb Stamperli bácsit népi hősként ünnepelték. Mert manapság kutya nehéz problémák elé állítja az embert az élet, de azért ember az em­ber, hogy leküxdje é ötletesen megoldja a ne­hézségeket. Ügy oldja meg, ahogy könnyebb és egyszerűbb. Okosan. Taktikusan. Célszerűen. Nem is volt azután baja a szövetkezetnek a to­jásfelvásárlással. Berendeztek egy kisebb vegyi kombinátot, ahol a tojásokról speciális mód­szerrel eltávolították a. minőséget jelző bélyegző lila nyomait, fehérítették őket, aztán minden tizediket elláttak mesterséges piszokkal, mintha ebben a pillanatban tojta volna a tyúk. Aztán traktorra rakták a szállítmányt és négy mo­torkerékpáros, felfegyvorzett testőr kíséretében (nehogy rablók kaparintsák kezükbe a kincset) elindították a felvásárló üzembe. Ott elintézték a formaságokat, a papírokat, hogy az átadás tökéletes legyen, bélyegzővel is ellátták a to­lásokat, és a traktor, négy marcona kísérőjével haza Indult. Otthon a vegyi kombinát katlanjai alatt a szunnyadó parázsból Magasabbra csap­tak a lángok, kezdődött az újratlsztltó és elő­készítő folyamat. Ha a kék füstöket pufogó motorizált egység véglgrobogott a falun, az emberek bizakodva összenéztek: lesz már prémium, viszik felvásá­rolni 8 tojást! Egyszer azonban borzalmas dolog történt. A szállítmány traktorosa szűetésnapját ünne­pelte és lllumlnált állapotban baléhajtott trak­torával az útmenti árokba. Senkinek nem tör­tént baja, a motoros őrök idejében lefékeztek, de a két éve szolgáló drága tojásazéllltmány ri­­pltyára tört. Kiderült, hogy nem volt már sem fehérje, sem sárgája, csak a puszta héja. A szövetkezet vezetősége azóta újra bús és tanácstalan, Talán egy életet fog megmenteni önzetlen Egy ankéton arra a kérdésre, hogy mi szá­zadunk legnagyobb vívmánya orvosi Déren, ez volt a felelet: a penicillin és a vérátöm­lesztés. Valóban így van. Nincs orvosi szak­ma, ahol a vérátömlesztés lehetősége ne biztosítana döntő sikereket. Szülész, gyer­mekgyógyász, sebész egyaránt vallja, hogy a vér az egyetlen fegyver, mely győzelmet Jelent olyan esetekben, ahol a vérátömlesz­tés korszaka előtt összetett kézzel kellett szemlélniük, hogyan pusztul el elvérzett be­tegük. Sajnos, bár az atomkorszakban élünk, nincs gyár, mely ezt a nélkülözhetetlen gyógyszert elő tudná állítani, így segíteni akaró, forró emberi szivekre vagyunk utalva a vérkonzerv elkészítésénél1. Ezek a szerény életmentők itt élnek, Itt járnak-kelnek kö­zöttünk, ők a véradók. Hektoliterekre megy az évente átöimlesz­­tésre kerülő vér mennyisége hazánkban Is. Csak nagyon ritkán elegendő az élet meg­mentésére egy véradó ajándéka, sokkal gya­koribbak az olyan esetek, melyeknél őt-hat liter, tlz-tlzenkét véradó vérére van szükség. Súlyos vérveszteséggel járó sebesülések, szülések, de különösen vércsere eseteiben van szükség ilyen nagy mennyiségekre. Gyakran előfordul, hogy az édesanya egyik vércsoport-tulajdonsága, az Rh-faktor, ne­gatív, a magzat meg édesapja után Rh pozi­tív. Ilyen esetekben néha megtörténik, hogy az anya ellenanyagokat termel, melyek a magzat vérkeringésébe jutva annak vérsejt­jeit megtámadják és feloldják. Az újszülött súlyos vérszegényen, újszülöttkori sárgaság­gal látja meg a napvilágot s hamarosan el­pusztulna, ha nem állanának bölcsőjénél a véradók, kiknek vérével vércserét végeznek rajta. Vagy három éve tragikus szerencsétlenség Steril környezetben folyik a véradíx DUBA GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom