A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-30 / 35. szám

35 Madách és a csodadoktor Az idei esztendő kultúrkalendáriuma a Madách centennárium jegyében áll hatá­rokon innen és határokon túl. Egymás­után jelennek meg a lapok hasábjain a visszaemlékezések, melyek a magyar gé­niusz halálának 100. évfordulója alkalmá­ból rendezendő, ünnepségsorozatot készítik elő. Hadd járuljak hozzá szerény eszkö­zeimmel én is az ünnepségek fényéhez egy Madách visszaemlékezéssel, olyas va­lamivel, amiről eddig keveset olvashat­tunk, hogyan és miért keresett Madách gyógyulást a rudnói csodadoktornál? Garamrudnó neve ma már ismerősen cseng az olvasó előtt, hiszen határában épült az egyik nagy duzzasztó, melyet a környék kis „rudnói tengerinek nevez. Méltán, hiszen az egykori rétek és hal­mok felett ma fehér vitorlások raja leng tavasztól őszig. Azt talán már kevesebben figyelték meg, hogy a komoly ipari cen­trummá fejlődött Nyitranovák mellett fek­vő falu főutcáján, közvetlenül az autó­­buszmegállónál egy különös Kőemlék áll. Az embermagasságú kövön két márvány­tábla is hirdeti, hogy az emlék Madva Fe­rencnek szól, aki 1822-től 1850-ig volt Rud­­nó papja és messzeföldön ismertté tette nevét mint csodatevő orvos. Csodadoktor... Az embernek minden­féle eszébe jut, mert hiszen csodák nin­csenek. Mádva azonban nem volt kuruzs­ló. Nem rendelkezett ugyan orvosi diplo­mával, de tanult embc. volt, aki hosszú éves tapasztalatai aYiján főleg győgyfii­­vekkel gyógyított. A kor német nyelve „Naturarztnak" is nevezte. Szakolcán szü­letett 1786-ban, és apja, minthogy pénze nem volt, a tehetséges fiúból papot ne­veltetett. A szakolcai varga fia azonban kezdettől kezdve a gyógykezelés Iránt ér­zett hajlamot, annak is élt mindvégig. A szakolcai barátok patikájában kezdett dolgozni, mint laboráns, itt ismerte meg először a gyógyfüveket. Spányik Tamás feljegyzései szerint a napóleoni háborúk­ban szülővárosát a sebesültek annyira elö­­zönlötték, hogy nemcsak a barátok beteg­­ápoló intézete telt meg, hanem a lakások is. Madva minden erejével segített a se­besülteken, ekkor tanult meg sebek­kel bánni. Rudnót azért szerette úgy meg, mert környékén igen sok gyógyfüvet ta­lált. Először csak a falu betegeit kezd­te gyógyítani, de csakhamar az egész or­szág felfigyelt rá és olyan híres lett, hogy messze főidről felkeresték. Betegei közt nemcsak csehek, morvák, sziléziaiak, hor­­vátok, szerbek, vagy erdélyiek, de bajorok, franciák, poroszok, oroszok, angolok és olaszok is voltak. Madách Imrét minden bizonnyal anyja, Majthényi Anna irányította ide a Felső- Nyitra völgyébe. A Majthényiak ősi fész­ke Novak volt, ahol maás áll a ház, mely­ben a költőnő Majthényi Flóra, Tóth Kál­mán magyar lírikus felesége is született. A költő szíve és tüdeje mái gyerekkora óta nem volt rendben, s ezekhez a bán­­talmakhoz később köszvény is járult. Édes­anyja először Ninca húgával együtt Pös­tyénben gyógykezeltette, de a víz, mely­ről Gvadányi olyan kedélyes rigmusok­ban írt, túl erősnek bizonyult beteg szer­vezetének, ezért a következő évben Tren­­csénteplicet kereste fel, és a Rajzolóban Madách Ernők név alatt cikket is írt a fürdő tájainak szépségéről. Minthogy azon­ban a köszvény akkor sem tágított, a no­­váki rokonok tanácsára egy szép napon kocsira szállt és Alsósztregovától Nóg­­rádon, Besztercén és Barson át érkezett meg Rudnóra. A pap a plébánia megett ma is álló kis házban vagy kerti lugasában fogadta be­tegeit, ahol egy kék posztóval letakart fatuskó volt az asztala. Madáchra mély benyomást tett a „csodadoktor" „Megkí­sértem a rudnói csodaembert leírni — ír­ta egyik levelében. — Magas, sovány, bar­na, gömbölyűképű vékony alak, szemei átható pillantással, nagy és keskeny sza­bású száj; kevés haj, jején papsapkával, mely mintegy harminc év vasjogalnak nyomdokait viseli s így vagy tíz évnek köszönheti, hogy gazdájának öccse. A szo­ba s a papiak maga is szegényes. El­mondván torokbajomat, mindjárt köszvé­­nyes állapotra ismert benne, mi nagy mértékben megnyeré bizodalmamat Ren­delt szereket, porokat ilyen címmel: pul­­veres prividienses és dekoktumokat, melyet gondolom minden patikában meg­csinálhatnának, mert a jiivek külön ne­veznék. De itt jön a legiszonyúbb gyógyí­tás: hat hétig tartaná, ez idő alatt a szo­bát kell őrzenem és víz helyett dekoktu­­mot innom! Hatodik november jogom el­kezdeni, csak a gyűléseket sajnálom, de ha használ, mint ő mondta, gyökeresen minden köszvényes bajaim ellen — örök­re érdemes az áldozatra. Mondta azt is, hogy ha vasegészséget akarok, tegyek le szellemem nyughatatlanságáról. Ez tán fi­­liszterséghez vezetne, ezt nem teszem, sőt anyámnak sem mondom meg, mert csupa szerétéiből képes lenne megtiltani a gon­dolkodást.“ Minthogy Rudnón semmi nyomát nem találtam a látogatásnak (az önzetlenül gyógyító pap is a szomszédos Szucsány községben van eltemetve) — csak Madách életrajzi adataira támaszkodom, mikor a látogatást 1843 nyárútójára teszem. Ma­dách megtartotta a rudnói csodaorvos kú­ráját, állapota némileg javult is, tanácsát azonban, hogy tartózkodjék a szellemi munkától, nem fogadta meg, hisz nagyobb alkotásai, mint a Mózes vagy az Ember tragédiája, mind a rudnói látogatás után születettek. Később aztán köszvénye is kiújult többi betegsége mellett, és a fáj­dalmak, melyekhez a lelki fájdalmak is járultak, elkísérték egészen a sírig, mely felett ma gránitlapon, az időtől megvi­selve egy emberi alak áll: Adám szimbo­likus szobra. Alatta porlad a költő, gyer­mekül és anyja, aki rajongásig szerette fiát. A centennárium! év feladata lesz, hogy a síremlék méltó környezetbe - ke­rüljön, MARTONVÖLGYI hASZLÖ Szergej Nyikityin Halhatatlan szerelem 1 Az asszony most egy szibé­riai nagyvárosban él, és ha Moszkvába megy, repülőgépen teszi meg az utat. Néhány év óta minden november 17-én megjelenik férje kíséretében a repülőtéren, vele együtt beül az étterembe, megiszik egy po­hárka konyakot, azután még egyet, és szótlanul várja a be­szállást. Már nem fiatalok. A férfi egy zenekar prímhegedűse, magas, sovány ember, nyílegyenes vá­laszték vonul vé. y deres ha­ján, ezüstös bajuszkája van, külföldi divatlapok reklámfér­fiára emlékeztet. Minden moz­dulata rendkívül kimért, válasz­tékos és mégis fesztelen. Az asszony szopránénekesnő, ő kissé rendetlen. Frizuráját gyakran elékteleníti egy egye­nes fürt, ruhájának kivágása néha félrecsúszik . . . Amikor hírül adják a beszál­lást, a férfi fizet, azután felse­gíti a kabátot az asszonyra és minden- ajtónál kis meghajlás­sal előreengedi. A férfinak szomorú a szeme és szomorú a mosolya. Elnézi, ahogyan a repülőgép kigördül a kifutóra, a magasba lendül és eltűnik a felhők között. A gépben alszik az asszony. A konyak álomba ringatja, és így könnyebben viseli el a re­püléstí. ► 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom