A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-23 / 34. szám

Alacsony nyomású teljesen önműködő, hidrau­likus győgyszfvúkészUlák, működésben egy mell* kassérüléses betegnél. F. SpáCll /elvételei debb darab. Dr. Omaník egyszerűen, „oda­­csavarozza“ a kitört darabot a osontüregbe helyezett szöghöz. A megoldás kézenfekvő és egyszerű , de valakinek „rá kellett jön­ni“. A csont aztán szépem összeforr és egy év múlva eltávolítják az acélszöget belőle. A csavar benne marad a lábszárcsontban. Azelőtt a szög eltávolítása komoly sebészeti beavatkozást és nehéz munkát jelentett. Dr. Omanlk erre is kidolgozott egy egyszerűbb módszert, s most készítik számára a Merina n. v. technikusai az általa elgondolt villa­mos berendezést, mellyel majd „kihúzzák“ a meggyógyult láibszárcsontból az a cél szö­get. Egy egyszerű koponyafal fűrészt mutat. Szintén villamos áramra működik, népiesen mondva „egyszerű, mint a pofon“, csak ki kellett gondolni. Végül megnéztük legje­lentősebb újítását, egy hidraulikus vákuum­berendezést. Bizonyára sokan nem tudják, hogy az emberi mellkas egyes részeiben a normális légköri nyomáson aluli nyomás van. Ha felnyitották, majd újra összevarrták a mellkast, a normális lélekzós érdekében újra elő kell benne állítani ezt a csökken­tett nyomást. Dr. Omaník egy már ismert elv alapján olyan készüléket tervezett, amely kiválóan megfelel ennek a feladatnak. Sorolhatnám még az újításait, de feles­leges. A gyakorlat számára ötletei, újításai haszna a lényeges, az emberi mentalitások és magatartások sokféleségét kutató író te­remtő érdeklődését értékeli, mely minden­re kiterjed, ami a munkával összefügg. Ilyen emberre mondják, hogy nyitott szemmel és fogékony aggyal járja az élet útjait. És ilyen emberre mondják, hogy haszna van belőle a közösségnek, a társadalomnak. Később arról beszélgetünk, hogy a fia kitűnően letette a bratislavai Technikai fő­iskolán a felvételi vizsgát. Különösen annak örült, hogy a gyerek hozzáállását a matema­tikai és fizikai példákhoz külön kiemelték a vizsgáztatók. — Technikus vér — jegyeztem meg —, az apja után ... — Ügyes kölyök ... Dr. Omaníknak mindig rengeteg a dolga és kevés a szabad Ideje, Lám, még ezt a kevés szabadidejét is munkával tölti ki. Vannak ilyen emberek, a gondolat nyugta­lansága állandóan előre hajtja őket és nem engedi pihenni. Ügy érzem, az ilyenek teljes emberi éle­tet élnek. ©DBA GYULA — Táborba szállt a gólya — mondta a minap egy öreg balonyí pásztor. Még ja­vában tart a nyár és mégis a környék gó­lyái — fiatal, öreg vegyesen — gyülekez­nek már, hogy egy szép napon szárnyat bontsanak és elinduljanak távoli téli szál­lásukra. Augusztus második felében kelnek út­jukra ezek a jólismert vörösesőrű, piros­­lábú madarak. Hosszú út van előttük, te­hát idejében el kell indulniuk. Tudós or­nitológusok kiszámították, hogy a gólya téli szállására 8—9000 km utat tesz meg. Sok érdekes gólyagyűrűzési adat birto­kában vagyunk. A csallóközi és a Nagy­­kapos környéki gólyákról például bizto­san tudjuk, hogy vándorlásuk során nem repülik át a tengert, hanem csak a bosz­­porusi csatornán kelnek át és aztán a Földközi tenger megkerülésével Kis-Ázsián és Szírián keresztül jutnak a Nílushoz. A Nílus és a nagy afrikai tavak mentén zajlik le az út további része egészen Afri­ka déli tartományaiba. Egy csiliznyáradi gólyafiókát a prágai nemzeti múzeum B/7084 gyűrűjével 1954 december 30-án Jo­hannesburgban, a délafrikai Unióban fog­tak meg. Egy másik fiókakorában megje­lölt gólya a királyheimeci járásból egészen a Fokföldig (Cape Provincie) Afrika leg­délibb csücskébe kóborolt el. Gólyáinkat téli szállásukon nagyon meg­becsülik. Amíg nálunk főleg békák, siklók, tehát mezőgazdaságilag közömbös állatok képezik fő táplálékukat, Afrikában kizá­rólag a tömegesen fellépő kártékony sás­kát pusztítják. A bennszülöttek el is ne­vezték őket „nagy sáskamadaraknak“. Csa­patos megjelenésük komoly segítséget je­lent az ottani mezőgazdaságnak. A gólyák igazi otthona azonban nem Af­rikában van. Nyugtalan vérük nem engedi őket sehol sem megpihenni. Csakhamar megint útra kelnek, hogy hozzánk érkezve újra fiakat neveljenek. Igazi hazájuk te­hát itt van, ahol a terjedelmes fészekben családot alapítanak. Egy-egy gólyafészek évtizedek óta lakott, mindenki úgy tekint rá, mint a falu ősi tartozékára. Sajnos, gólyaállományunk évről évre fo­gyatkozik. A kultúra beleszólt a gólyák életébe s a rétek feltörésével, mocsarak felszámolásával létlehetőségüket nagyon összezsugorította. Ezért, ha tavasszal újra megjön a „jó gölyamadár“, fogadjuk őt — a nagy vándort — szeretettel, mint a tavasz hírnökét, akit az ősi ösztön vezet évről évre, kusza rőzsefészkére a messzi Afrikából.. STQLLMANN. ANDRÁS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom