A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-08-23 / 34. szám
Könyvkiadásunk problémái A könyvkiadás problémái éppen olyan ősi eredetűek, mint maga a könyvipar. Problémák voltak tehát, vannak és lesznek is. Egyféleképpen lehet csak likvidálni őket: megoldani. Ilyen gondolatokkal léptem be Hubik Istvánhoz, a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar tagozatának szerkesztőjéhez — Ha egy csehszlováknál magyar író vagy költő könyvéről kritikát írnak, csaknem mindig megjegyzik, a kötetet alkotó írások javarészének már rég meg kellett volna könyvalakban jelennie. A legtipikusabb és egyben legfájóbb példa T'ózsér Árpád verseskötete. Mintegy tíz év költői termése volt egyetlen / debütáló/ kötet lapjaira préselve. Ez bizonyos káros következményeket vont maga után és rontott a kötet művészi értékén, Miért nem jelenthetnek meg gyorsabban, rugalmasabban, nagyobb mennyiségben a csehszlovákiai magyar szerzők művei? — A csehszlovákiai magyar írók és költők müveinek kiadásával 1956-ig egy önálló magyar kiadó, azóta pedig a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége foglalkozik. Sok az íróember, kevés. a kiadásra kerülhető könyv. Ezt nem a kéziratok silánysága okozza. Az ok és egyben a magyarázat: 1963-ig mindössze néhány könyvet adhattunk ki évente, két-három verseskötetet és prózát, mert többet nem lehetett beütemezni Sajnos kevés az évente kiadható magyar könyvek száma. Ebben az évben egy kicsit kedvezően változott a helyzet, hiszen már eddig megjelent öt verseskötet (Monoszlóy M. Dezső, Gyurcsó István, Bábi Tibor, Zs. Nagy Lajos és Gál Sándor könyvei), és remény van arra, hogy esetleg decemberig még két verskötet is napvilágot lásson A legújabb most megjelent kiadvány Szőke József Katicabogár c. regénye. Szükséges lenne, ha javítani akarunk ezen a helyzeten, hogy a magyar könyvkiadás önálló létalapot kapjon hazánkban. A könyvkiadás országos viszonylatban is ráfizetéssel jár. Tervezett ráfizetéssel. Az itt megjelenő magyar könyvekfe még mindig ráfizet a könyvkiadó, mert mi itt sokkal kisebb számban élünk, mint a csehek, vagy szlovákok. Ennélfogva könyveinkből kevesebb példányszám kel el. Ez a helyzet azonban nem fog megváltozni száz év ííúlva sem, mert a lakosság nem gyarapodik annyival, így tehát a mi könyvkiadásunk mindig ráfizetéses lesz. Ezért kellene önálló létalap. Amíg ez így lesz, mindig lesznek problémák és gondok. Sokkal több a kiadásra váró kézirat, mint amennyit kiadhatunk így hát egy-egy írónak várnia kell, míg rákerül a sor. Mire viszont nyomdába kerül és megjelenik végre a könyv, sokat veszt aktualitásából, érdekességéből, vonzóerejéből, és legtöbbször nem ad pontos képet a közben nagyot fejlődött íróról vagy költőről. — ügy véljük írók, olvasók és a sajtó, a megjelenő könyvek példányszáma túl alacsony. Hiszen egy-egy kötet mindössze nyolcszázötven, kilencszáz példányban jelenik meg, viszont több mint ötszáz Csemadok szervezetünk van, sok könyvtárunk, iskolánk, sok á könyvesbolt és nem jelentéktelen az olvasóközönségünk. — Éli" viszont nem mondanám ugyanezt. Az igaz, hogy az ezer alatt lévő példányszám kevésnek tűnik fel. De az is ig^z, hogy nekünk nem a könyvtárakat kell figyelembe vennünk a kiadásnál, hanem az olvasók érdeklődését és Igényét, Ne a könyvtárak, az olvasók érdeklődjenek Ők támasszanak igényeket és fordítva is ügy lesz Meg kell jegyeznem, hogy. a példányszámnak nincs köze a kiadványszámhoz! Nem azért jelenik meg kevés könyv, mert kicsi a példányszám! Már előbb mondtam, a kiadás tervezetten ráfizetéses Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az ötezer példánynál kisebb számban megjelenő kiadványokra ráfizetünk. Ezért kell az önálló létalap. A csehszlovákiai magyar dolgozó éppen olyan szívesen olvas, mint szlovák vagy cseh társa, akivel együtt végzi nap-nap után becsületes munkáját, egy hazában. Esténként szívesen vesz a kezébe könyvet. Művelődni akar. Ismerni akarja hazája, Csehszlovákia problémáit, olvasni akar róla És csak csehszlovákiai magyar író vagy költö tollából olvashat ilyesmit. A könyvet pedig jelenleg csak egyetlen kiadó adhatja ki. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó. Fordítást csehből vagy szlovákból budapesti kiadók is meg- _ jelentetnek. De eredeti műveket egyelőre senki Európában rajtunk kívül. Ezért keli hát több könyvet kiadni, ezért kell az önálló létalap, hogy a helyzet megváltozhasson, hogy a csehszlovákiai magyar munkás, földművelő vagy értelmiségi is fokozottabb mértékben művelődhessen, szórakozhasson, bekapcsolódhassák az ország gondjainak és örömeinek regisztrálásába: — Azt vettük észre, hogy néhány utóbb megjelent könyv különösen tetszetős külsővel rendelkezik. Nem lehetne-e a kiadványokat kevésbé költséges kivitelben, de gyakrabban na-gyobb példány számban megjelentetni. Sokat hallottuk az írók, költők szájából: legyen akár füzetszerű, öt-hatszáz soros könyvecske, csak gyakrabban és több jelenhessen meg öelőle. — A külső sem függ össze a kiadványok számával. Mi évi tervek szerint dolgozunk. S ha már kiadunk valamit, az a szép külsőben jelenik meg-, bár úgy érezzük, lassan más formával és színnel rendelkező könyveket kell megint piacra hozni, mert ha sokáig egyforma valami, ha szép is, idővel uniformizált jelleget kap. A jövő évben változnak a kiadó normái is, s akkor a külső is változhat. Reméljük, hogy a most megalakuló Versbarátok Köre is segíteni fogja könyvkiadásunkat, arai annyit jelent, hogy évenként két verseskönyv napvilágot láthatna ennek az akciónak a keretében. Az olvasók inkább talán a regények és elbeszélések hívei, de az írógárda túlnyomó része költő. Túlsúlyban van hát a líra. — Milyen kiadványok várnak megjelenésre? — Nyomdában, illetve „nyomdakész állapotban“ vannak: Ozsvald Árpád, Tóth Elemér és Kulcsár Tibor verseskötete, valamint Turczel Lajos könyvalakban megjelenő tanulmányai. Ezek sorsa attól függ, milyen a nyomda kapacitása. Még ebben az évben is sor kerülhet kiadásukra. Előkészületben itt áll Farkas Jenő, Simkó Tibor első kötete, Tőzsér új kötetet készít, itt vannak már Monoszlóy M. Dezső új versei is, Bábi Tibor, Cselényi László, Gyurcsó István, Gál Sándor, Tóth Elemér is ül könyvön dolgozik Petrik József, Gvüre Lajos, Dénes György és szinte valamennyi költőnk kézirata itt van a Kiadóban. Anyagban nincs hát hiány Gyermekversekkel Gyurcsó István, Csontos Vilmos, Dénes György és Rényi Magda képviselteti magát A prózában is nagy a kézirat-gyűjtemény. Őszre jelenik meg Mács József novelláskötete (Magyarország is átvet, te közös kiadásban), Bars! Imre riportkönyve talán piacon is lesz addigra, amire ezek a sorok nyomdafestéket látnak, Fábry Zoltán és Szabó Béla üj könyvei vannak még soron ezerkilencszázhatvannégyre. Ezerkilencszázhatvanötre pedig Petrőczi Bálint regénye, Förbáth Imre visszaemlékezései. Duba Gyula szatírái, Nagy Irén kisregénye és elbeszélései, Lehocky Teréz új írásai szerepelnek a kiadói tervben. Tudomásunk van róla, hogy Macs József most fejezte be új regényét, és rövidesen leadja új művét Dobos László és Ordódy Katalin. Kézirat van elég. A kiadványszámot kell emelni. Korszerűsíteni kell a csehszlovákiai magyar könyvkiadást. Ügy véljük a csehszlovákiai magyar dolgozó megérdemli ezt. És ez nemcsak a sajtó és az Írók, hanem az egész ország érdeke. BATTA GYÖRGY, 9
