A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-08-09 / 32. szám
DU BA GYULA: Autóiskola (Adalék korunk nőiének lelkivilágáhozj Évekkel ezelőtt Mikula Péter annyira apró vállalat vezetője volt, hogy még autóval sem rendelkezett. Három hivatali helységből, nyolc alkalmazottból és Verácskából, a titkárnőből állt az egész vállalat. Mikula elvtárs Jó negyvenes, határozott fellépésű férfi, családos — két gyermek atyja —, a figyelme mindenre kiterjed, a ‘itkárnőjére is. Verácska csinos és okos, egyszóval modern nő. Ah ... szinte hallom, ahogy felkiáltasz, olvasó... elég, ne Js folytasd! Tudjuk, mi következik. Megszokott... unalmas, sőt___ sematikus .. Hát nem... ✓ nem ismerik Verácskát. Ö elvből nem sematikus. Két év óta következetesen vezető elvtársnak szólítja a felettesét, s ez elég meggyőző bizonyíték arra, hogy semmilyen ah-nak nincsen helye vele kapcsolatban. Ez sem elég? Meg kell nézni Mikula Péter — éppen hivatalos levelet diktál — meg kell figyelni szeme bánatos kifejezését, elfogódott halk hangját, s az ember azonnal belátja, hogy tévedett. Nem, itt nincs helye a gyanúnak ... Verácska ... — már mondtam, okos nő, tudja, hogy szép és tudja, mit ér. — Ö — sóhajt néha szórakozottan —, micsoda lyuk, micsoda szegénység ... Még csak egy autónk sincs__ • • • A vállalat váratlanul bővült három hivatalnokkal, egy sofőrrel és egy kopott Skoda Tudorral. Hát igen nem az az atomkorszak gépkocsija, de azért kihúzza a kilencvenet. Szép élénkpirosra festették, az üléseit áthuzatták, úgy nézett ki mint az új. — Tulajdonképpen miért szólít vezető elvtársnak, Verácska? — kérdezte egyszer Mikula Péter a titkárnőjét, amikor együtt mentek egy hivatalos ügyet elintézni a piros Tudoron — miért nem mondja, legalább, hogy Mikula elvtárs ... ? No mégiscsak... Verácska az ülés legszélére húzódott tőle. — Öh, azt nem lehet — suttogta zavartan — az nem megy csak úgy ... Alapos rábeszélésbe került, amíg elfogulatlanul ki tudja ejteni; Mikula elvtárs.. * * * A piros Tudor leszolgálta .idejét, szétesett alkatrészeire, elenyészett. A vállalat új Pobjedát kapott. Elegáns, szép krémszínű kocsit, könnyedén falta a kilométereket és a rúgózata álomba ringatta az embert. Verácska dallamosan felkacagott, amikor meglátta, nevetése nyomán- mintha ezüstcsengetyük szólaltak volna meg a komor hivatalhelységekben. A vállalatvezető is szokatlanul jókedvűnek látszott. — Verácska — mondta rábeszélő hangon —, Verácska, azért mégsem kellene csak úgy hivatalosan és hidegen Mikula elvtársnak szólítania. Ütóvégre napról napra együtt vagyunk... Miért nem szólít egyszerűen Péternek... miért...? Uj művésznemzedék — — juj — sikoltott tiltakozva a titkárnője —, még mit nem, maga csúnya ... És közben nevetett * * * A Tatra 603-as úgy suhant be a vállalatba mint az álom ... mint Párizsba az ősz .. Nesztelen. Váratlanul és puhán. Csillogó, fekete karosszériáján csintalan bukfenceket hánytak a napsugarak. Szín, illat és tavasz költözött vele a hivatalba, még a vállalatvezető is mintha megfiatalodott volna. — Milyen jól tartja magát — gondolta néha Verácska —, ahhoz képest, hogy ötven felé jár, egészen csinos férfi... Mikula Péter is érezte a tavaszt. — Péter___mondotta békétlenkedve — mindig csak Péter ... akár egy szörnyen távoli ismerős. Miért nem Petyko... Petyko, vagy Petyus... ez még helyesebb..; Mondja Verácska, hogy Petyus__? Az elegáns fekete kocsi méltóságteljesen állt a hivatal előtt, az ablakai mintha ravaszul kacsintgattak volna. — Petyus — próbálgatta kissé elpirulva — Petyko ... — mondta még egyszer — nem, még nem___talán egyszer ... majd ., * * * Mikula Péter mégsem lett Petyus, mert elkövette élete legnagyobb baklövését. Elvitte titkárnőjét a brnói Nemzetközi nagyvásárra és Verácska meglátta a Csajkát. — Öh ... úuhb ... — a gyönyörűségtől csak nyögni tudott — jesszasz ... micsoda kocsi. Álom, mesevilág ... Mikula Péter legszívesebben kalapáccsal verte volna szét a saját buta fejét. — Kellett... kellett idehoznom ... én idióta ... Otthon futólag még egyszer megemlítette Verácskának a Petykót... — Nem — rázta a fejét — talán... majd, hátha ... Látszott, hogy oda sem figyel, gondolatban, lehet, éppen a Csajkán utazik ... Lelkes fiatalok, tehetségesek, ígéretek. Azok, akik az idősebbektől átveszik majd a váltóbotot. Ma még az idősebb nemzedék útjait járják, de maholnap már ők határozzák meg művészetünk irányvonalát. Ma még az idősebb nemzedék, irányítja őket, de már elérték a művészet kapuját, s most lépnek át rajta. Már kezdik beváltani a tehetségükbe vetett reményt. A művészet valamennyi ágában most is, azelőtt is, a tehetség volt a legfőbb valuta. Hiába szorították háttérbe az igazi tehetségeket, hiába gördítettek akadályokat útjukba, az utókor döntött. Michelangelo, Rembrandt, Van Gogh példája igazolja, hogy az igazi tudás egy ideig háttérbe szorulhat, de aztán elemi erővel tör a felszínre. Igyekszünk felkarolni valamennyi tehetséges fiatalt, hogy elindulhassanak az érvényesülés útján, és tehetségükkel, művészi színvonalunkat emeljék. A művészet szerves része kulturális forradalmunknak, társadalmi szerepe egyre nagyobb. A művész legfőbb feladatköre, hogy fejlessze a tömeg érzelmi, értelmi világát, fogékonnyá tegye a szép, a művészi iránt. Szobrászok, festők, grafikusok, tervezők ... A Képzőművészeti Főiskola növendékei. Különböző tájak lányai, fiai, városok, falvak, tanyák gyermekei. Sokan közülük csak egyet hoztak magukkal az iskolába: a tehetségüket. A múltban talán fel sem figyeltek volna bátortalan kezdeményézésükre, kibontakozni kívánó tehetségükre. Még ha valamelyik jószemű tanító meglátta is a tehetség csíráját, ugyan mit tehetett a kis falvak szűkös viszonyai közt? Támogatás, utak egyengetése? Sokkal nehezebb volt a rajt, nehezebb volt a felszínre kerülés. Könnyebb a fiatalabb művésznemzedék útja, viszont aki felkerül a főiskolára, attól komoly munkát vár a társadalom. Igyekeenek helytállni, igyekeznek élni a nagyobb lehetőségekkel. A .szárnybontogató fiatalok sorába tartozik Szirotyák Dezső. A Kassa melletti Színén született. A 3000 lakosú városkában kovácsmester volt az apja, ma a szövetkezetben dolgozik. A kis Dezső annak idején apja kovácsmühelyének döngölt agyagjába rajzolgatta amit látott. Iskola, érettségi a kassai gépészipari iskolában. Feld Lajos, kassai grafikus figyelt lel tehetségére, buzdítgatta, tanítgatta, ő készítette elő a képzőművészeti főiskolára. De előbb rövid ideig Broóba került a tehetséges tanítvány, ahol a gépgyárban helyezkedett el. Csak aztán jutott a Képzőművészeti Főiskolára. — Két esztendeig Millynél tanultam, aztán Hlozníkhoz kerültem. Szeretnék itt maradni az iskola elvégzése után. Most ötödéves vagyok, főképp a grafikában dolgozom ... Szirotyák Dezső munkáin érezhető a Hlozník-hatás, de mint mondotta, a maga útját szeretné járni, kialakítani egyéni, sajátos stílusát. — A technikai előképzés jelent némi segítséget, de azért hátráltatott is a szabad rajzfelfogáshau. Le kellett küzdenem a geometria szabványosságát, mert ez eleinte sok gondot okozott. Az illusztrációk is kötik az alkotóművészt, a könyvillusztrálás inkább a megélhetés biztosítása, bár nem tagadom, ez is komoly művészet, de a súlypont nem lehet csak az illusztráció. Az iskola elvégzése után komoly munka vár, míg megtalálom az egyéni elképzelésem szerinti utat... — Érdeklődési köröm? A művészettel kapcsolatos valamenynyi érdekkör, hiszen egyik a másikra jelentős hatással van. Színház, zene, filmművészet. A festészet nem esik tankörünkbe, ez most mostohagyermek, bár később ezzel is behatóbban szeretnék foglalkozni. Cgy érzem, a grafika a fő erősségem. Most készül egy kisebb méretű ciklusom a Shakespeare évfordulóra. A Hamletet választottam, a humanizmust, az emberiség problémáit.- os 14
