A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-08-09 / 32. szám
Az Universitas együttesről A budapesti Eötvös Lóránd tudomány» egyetem Egyetemi Sfeinpada, az Univer- Ritas együttes Színjátszó csoportja danaszerdahelyi vendégszereplésén Shakespeare Szeget szeggel című színművét mutatta be. Zsúfdit nézőtér előtt bonyolódott á cselekmény, amely hol drámai, hol sikamlós fordulatot vesz. Fodor Tamás bécsi hercege és Sólyom Katalin Izabellája kapja a legtöbb tapsot. A drámai együttes egészének játéka Ruszt József rendező kiváló munkáját dicséri. — Milyen alkalomból szerepeltek a budapestiek Dunaszerdahelyenf Petur István az Universitas igazgatója válaszol: — A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Magyar Dal- és Táncegyüttese meghívására érkeztünk. Voltaképpen Cserelátogatásról van szó. Egyetemi Színpadunk és az ünök együttese barátsága révén jöttünk most el, hogy Csehszlovákiában is bemutassunk valamit eredményeinkből. Ez természetesen alkalmat nyújt arra is, hogy az Önök országával megismerkedjünk. Nem először vagyunk külföldön, s van összehasonlítási ala punk: a dunaszerdahelyi és a magyar béli hálás közönségről azonban elismeréssel kell nyilatkoznunk. Reméljük, hs néhány héten belül viszonzásul vendégül látjuk a Magyar Dal- és Táncegyüttes tagjait, ők is hasonlóképpen }ól érzik majd magukat nálunk. Figyelemreméltó kezdeményezés nyomaira bukkantunk tehát. A cserelátogatásnak az együttesek művészi munkájának elmélyítésére is bizonyára lesz hatása. De ezen felül Is ... Kezdjük talán ott: Milyen módon megy végbe egy bratislaval kisszlnpad szüle tése? Rendszerint valamilyen szerv döntést hoz az együttes megalakításáról, megszavazza költségvetését és elkezdődik a költségvetés kimerítése. (Lásd Malá scéna stb.) Az Universitas kezdetben csak ének kar volt (úgy jő másfél évtizeddel ezelőtt), majd hangversenyzenekar társult hozzá, később irodalmi színpad és tánckar. Ma már drámai együttese is van, s Egyetemi Színpad néven színháza, és ami a legdöntőbb, saját közönsége. Ez az, ami a mi alakuló klsszinpadjainknak nincs, és nagyon kérdéses, lesz-e egyáltalán! Prágában például nem így van, ott a közönség teremt magának színházat — Bratislavában ezt még mindig közönség nélkül, költségvetéssel akarjuk megolda ni. A Na zábradll és a prágai kisszinpa dók egész sora a közönségnek köszöni a létét, nem mintha azoknak nem lenne költségvetésük ... A különbség csak anynyi, hogy hamarabb volt közönségük. Budapesten, ahol annyi a színház, nem kis dolog saját közönséget teremteni. De az Universitas diákjaiban van merészség és leleményesség ... Az elmúlt színházi évad már csak nem^ fukarkodott Shakespeareban, s ők mégis Shakespearet tűzték műsorukra, de tudták ám, hogy melyik darabot! A Szeget szeggel-t már csaknem negyven éve nem játszották Budapesten és ezenkívül a nagy angol drámaíró legkikiválóbb művel közé tartozik. Valamit nyújtani a közönségnek, de nemcsak éppen újat, hanem tartalmasat és szépet is . . . Nevelni a közönséget — a közönség e fáradozást százszor megfizeti ragaszkodásával. S ha a közönség egyszer megszeret egy színházat, nem könnyen válik meg tőle. Ezt a ragaszkodást azonban ki kell érdemelni, ki kell vívni... A különféle drámai próbálkozásokban, Bratislavában legalábbis, erre nincs példa. A szlovákiai népművelés területén ez még „FEHER FOLT“.-él-Izmos, karcsú férfi tartja kezében a hegesztőpisztolyt, nagyon határozottan ütögeti a pisztolyba csípett elektródrudacskát egy acéllemezhez. Életkorát nehéz lenne kitalálni: teste fiatalosan rugalmas mozgékony, de az arcát — már amennyire a hegesztőszemüveg miatt megállapíthatom — mély ráncok barázdálják, bizonyítva, hogy az arc tulajdonosa mégse tartozik a sihederkorúak nemzedékéhez. Ha egyegy munkadarabbal elkészül, homlokára tolja a fekete szemüveget, s körülnéz. Tekintetében van valami halk szomorúság. Csak addig néze Iődik, amig a kis lnasgyerek összeilleszti a két vaslemezt. Utána szótlanul hajol a hegesztőpisztoly fölé és dolgozik tovább. Kíváncsian állok a hegesztő mögött, kíváncsiságom azonban nem a szaporodó varratok minőségének, nem ennek a konok szorgalomnak szól elsősorban, szeretném, ha a hegesztőpisztoly legalább néhány másodpercre belülről is fénybe borítaná ezt az embert: KaSéák Stefan hegesztőmestert. Mert kizárólag miatta jöttem Ide a detval gépgyárba. Ű azonban szótlanul végzi jmunkáját, kérésemet — ti. hogy beszéljen életéről, emlékeiről — barátságosan mosolyogva ugyan, de nagyon határozottan visszautasltja. Nem értettem a makacs hallgatást, s őszintén megharagudtam KaSéák Stefánra. Azt gondoltam, nyilván rosszul informáltak, ez nem ugyanaz a KaSéák, akiről R. barátom legendákat mesélt. Végül nekikeseredve kérdezősködni kezdtem felőle, előbb munkatársaitól, majd az üzem vezetőitől. A vélelmény egyhangú volt: ,,KaSéák Stefan egyike a gyár legszeretettreméltóbb dolgozóinak. Éppen csak nem szeret önmagáról beszélni. gyár közötti hasznos kapcsolat) új technológiai eljárásokat dolgoztak ki a hegesztők részére. Ű volt a szocialista munkabrigád elmért Indított verseny kezdeményezője is; a elmet az ő csoportja szerezte meg elsőként az üzemben . . — A múltját ismered? — Csaknem úgy, mint ő maga. S kérés nélkül beszélni kezd. Mintha a saját életéről lenne szó, mintha sajátjának vagy legalábbis az üzem tulajdonának érezné KaSéák Stefan volt politikai komisszár {múltját. Stefan KaSéákot 1943-ban behívták a szlovák hadseregbe, és kivezényelték az ukrajnai hadszíntérre. Ű még ugyanebben az évben „meglépett“, átszökött az arcvonalon, s néhány hetes átképzés után már mint a vörös hadsereg katonája harcolt a németek ellen. Ezután Kijevbe küldték őt, ejtőernyős-kiképzésre, ott Is megállta a helyét. Negyvennégy nyarán dobták le a Sllaí melletti Tri duby repülőtér közelében. Ettől kezdve a Zizka nevét viselő partizán-dandár politikai biztosaként harcolt. Részt vett a dandár valamennyi ütközetében, s bajtársai visszaemlékezései szerint csodálatraméltó bátorsággal küzdött. Vállalkozókedve, leleményessége kiapadhatatlan, egyik kezdeményezője volt annak a rajtaütésnek, amelyet a Zizka-brigád 1944. szeptember 16-án a Trenílanská Teplá mellett vonuló német hadoszlop ellen hajtott ; végre, s amely egyike lett a legsikeresebb partizán-akcióknak. , Stefan KaSéák szótlanul dolgozik, a hegesztőpisztoly vakítón villog, az újságíró kérdez, de választ nem kap. Azazhogy kap, de csak annyit: — Munkacsoportunk rövid időn belül megszerzi a Szlovák Nemzeti Felkelés brigádja címet. A brigádnak hat tagja van. Az év eleje Óta valamennyi tervfeladatot teljesítettük. a brigád többi tagja KaSéák Stefan Azt már előzőleg Is hallottam, hogy példás családi életet él. S ezt a tényt mindenki külön kihangsúlyozta. Két Jól nevelt gyermeke van, a leány egyetemre jár, fiát most vették fel a gépipari középiskolába; egy kisipari szövetkezet vezetője. — KaSéák családi életét — mondta Sulek, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke — példaként állíthatnánk fiatal házasaink elé. A hegesztő a komáromi hajógyárból került Detvára 1955-ben. Csakhamar egyike lett a gépgyár élénjáró hegesztőinek, Ezt elsősorban nagy munkabírásának tapasztalatainak köszönhette, és mivel mindig igyekezett a legújabb hegesztési (módszereket alkalmazni, sőt Becher mérnökkel együtt bizonyos szovjet tapasztalatokat gyümölcsöztetve (kezdeményezésükre jött létre a leningrádl Exkavátor üzem és a detval gép-ZS. NAGY LAJOS
