A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-02 / 31. szám

a villanyáramot, kitűnőért érti a méste’-sé­­gűt. Vajon megállná-e a helyét egy Ilyen gigászi üzemben minden átképzés nélkül? Aligha. Vagy a hegesztők, akik előző mun­kahelyükön gépkocsik alvázát, virágálvá­­nyokat, vagy „modern“ vaskerítést hegesz­tettek — vajon mit kezdenének, ha egysze­rűen, minden átmenet nélkül két nagymé­retű cső összehegesztésével bíznák meg őket. Azt hiszem, a kérdésre fölösleges válaszolni: a Kelet-szlovákiai Vasműben egyik legfontosabb feladat a szakmunkások átképzése, iskolázása. A köztársaság huszon­három üzemében folyik a Vasmű szakem­bereinek képzése. Huszonnegyedik maga a Vasmű, ahol a munkások százait képezik ki, illetve képezik át a szükségletnek meg­felelően. A mester Kecskés Bélának hívják, harminchat éves. ő a hegesztőtanfolyam instruktora. Ala­csony, szélesvállü ember. A komáromi hajó­gyárban tanult, később a teplicel gépgyár szerelőjeként bejárta a köztársaságot. Ot-A hldiighnngurdn alatt termákul Szereié« a bldgyártú részlegen Tanácskozik az ifjúsági szervezet ellenőrző cso­portié venkettőben megnősült, majd Tolmácson dolgozott a kazángyárban. Közben „meg­fordult“ Hrádec Královén Is (Chemontáüj, mig végül — most már úgy látszik vágleg — letelepedett Kassán, mint a Kelet-szlová­kiai Vasmű dolgozója. Hatvankettő szeptem­berében Prágába küldték őt hegesztőtanfo­lyamra. Kitűnőre államvizsgázott, a nyol­cadik képesítési osztályba került, ami he­gesztőknél á Szakma tökéletes ismeretét kell, hogy jelentse. S Jelenti Is. MÍ sem bizonyltja ezt Jobban, mint hogy a hegesz­tőtanfolyam vezetésével is megbízták. Amióta Prágából visszajött, nyolc újítás) javaslatát fogadták el ás realizálták. Újí­tásai közül legjelöhtösebbnek tartja a nagy­méretű csövek hegesztőiénél alkalmazott módosítást. A vezetőség is ézt értékelte a legtöbbre, s ezért kapta a legnagyobb pénzjutalmat. Komoly embernek látszik Kecskés Béla, a hegesztők átképzését is szívügyének te­kinti. A tanfolyamot a résztvevők munkájuk mellett végzik, összesen háromszáz óra gyakorlati oktatásban kell részt venniük. Kassán héromszobás lakása van. S mint a következetes embereknek általában: min­den szobába Jut egy gyerek. Ami engem Illet Kecskés elvtárssal kap­csolatban: legtöbbre értékelem azt az újí tását, amit a saját életébe vezetett be: tudni­illik, hogy végérvényesen letelepedett Kas­sán, lobogó vérű suhancokra testálva egy­kori csatangoló életmódját. . Nagy szükség van ilyen emberekre a Vas­műben. „űrömmel fogadtuk jelentésüket“ A sajtóértekezleten még fölmerült a kér­dés: Mi lesz a hldeghengerdével? Április elsején kellett volna megkezdeni próba­­üzemeltetését, ekkor Járt le a kormány által kitűzött határidő, ámde ... valami miatt... Ez a valami, mint megtudtuk: szerelő­­hiány' volt. A hengereket a ptlzent gépgyár dolgozói szerelik, ámde Pilzenhöl minden sürgetés, kérés és könyörgés ellenére ke­vés szerelőt küldtek. A határidő így minden jóakarat és Igyekezet ellenére Jó másfél hónappal kitolódott. Izgatottan állunk a hideghengerde hatal­mas csarnokában, ahol (most már állítólag minden kétséget kizárva) megkezdődik a próba-üzemeltetés. Állítólag... Minden kétséget kizárva ... Szívesen emlékezem vissza erre a napra. Elmúlt a dél, letelt az első műszak, s a mérnökök — külföldiek és a mieink — még egyre csak Járnak a hengersor mel­lett, nézik ezt, vizsgálják amazt, hússzor néznek meg egy-egy műszert. Mert ha ne­tán... Az első műszak dolgozói megállnak a vaskorlát mellett, hónuk alatt a leve­tett szerelőruha és... várnak. Várnának, de megérkezik a második munkáscsapat, s őket elküldik. Elküldik? Erőszaikka!' kell őket kltuszkolnl a csarnokból. Igazán meg­ható, amint lassan, szomorúan, lehajtott fejjel Indulnak kifelé. Nem láthatják az in­dulást. Dehát, lesz-e belőle valami? Állítólag... A suttogásnak, Izgatott fejcsóválásnak a hengersor mély zúgása vet véget. Vég­re... De még hosszú psrcek, percek, hosszú órák, sót napok múlnak el, amíg végre — ■ fél négy után néhány perccel — megjele­nik az elsó méternyi vékony, sötéten fénylő hengerelt lemez. ... s most már elhlssztlk.-Azóta eltelt egy kis idő. De tegnap este újra előttem volt ez a kis jelenet, szinte Vondelin Novotny ác«-c«oport|a. « magasban (Vlach felvételei] elevenebben, mint akkor. Az egészet egy rövid títr okozta, pontosabban: egy levél. Íme: „Tisztelt elvtérsakl Örömmel fogadtuk jelentésüket, hogy si­keresen befejezték a hideghengerde építé­sét és szerelését. A komplex próbák ered­ményes befejezésével létrejöttek annak feltételei, hogy 1964. július 1-én megkezd­hették a terv szerinti termelést... ... Nagyra becsüljük a szlovák, cseh, magyar és ukrán nemzetiségű munkások, Illetve műszaki dolgozók derekas munkáját, valamint a szovjet elvtársak áldozatkész segítségnyújtását. Ez a közös munka újra igazolja az érdekek egységét e Kelet-szlo­vákiai Vasmű építkezésén a tervfeladatok teljesítésében... Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága" Nem idéztem az egész levelet Ennyi is elég: dicséretükre. ZS. NAGY LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom