A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-03 / 18. szám
]eirí$o ü tá H csalód nyomában Dél-Morvaországban) keletét, aztán összerakta. Azután nem volt problémája a vetőgépekkel). Bár a szakmai tudás még nem minden, s őbenne ezen túl is van még valami, aminek magyarázatát űz első szobában találom meg. Mintegy kétszázötven könyv. Csupa magyar könyv, klasszikusok, modern regények vegyesen, a szekrény legalsó polcán a Paliasz nagylexikon, 18 vaskos kötete. Aztán néhány szlovák és cseh szakkönyv. Két mázsányi magyar könyvet szállított ide, a Jevtsovka partjára Korber Sándor. Nagy szüksége lehet rá, ha nem hagyta odahaza. — Megérte Ide cipelni? — Megkérdeztem, ha meglehetősen indokolatlan kérdés is, kiváncsi voltam, mit felel. — Meg. Ha Idehoztam, bizonyára megérte. Otthonüllő, olvasgató emberek vagyunk mi a feleségemmel. Valamikor még meg Is szóltak érte, hogy minek Ilyen szegény embereknek annyi újság, meg könyv. Hogy ezzel csak nagyzolni akarunk. Cifra nyomorúság ... tudja, hogyan szokták az emberek mondani?! De könyvet, újságot kölcsönkérni azért eljöttek. Járatunk mi most Is jó néhány lapot. (Mosolyog) Ezt hagyom majd a gyerekeimre, a könyveket. Mindegyik kap a Paliasz lexikonból két kötetet meg a fennmaradó két kötetből néhány lapot. Egyebet mit hagynék rájuk? Földecske és tervek Kimentünk megnézni az udvart meg a kertet. Szép nagy kőházat kapott Korber Sándor a HNB-től, de nagyon el van hanyagolva. Előtte sokáig gazdátlan volt, azelőtt meg cigány munkások laktak benne, akik azzal fűtöttek, ami a kezükbe került. Amikor ők tavaly Idejöttek és beköltöztek, sokan kérdezték meg, hogyan tudnak lakni benne. Hetekig takarították, szellőztették, súrolták a padlóját, míg végre lakhatóvá vált. Talán kapott volna Korber másik házat Is, de neki ez kellett. Nagy udvar, nagy kert, bizonyára látta már benüe az aprójószágot, a malacokat, mindazt, amit a feleségével a nyugodt, zavartalan élethez elképzeltek. Néztük az udvart, amelyen még hatalmas szemétrakás uralkodik. — A nyáron rendbahozzák a házat — mondta —, megígérték. Negyvenezer korona van jóváhagyva a teljes javítására. Az udvaron meg kipucolom a kutat, baromfiudvart és kertet csinálok rajta. Két malacot már vettünk, szép hízók lesznek karácsonyra. A korai klscslbóink, sajnos, elpusztultak. Aztán Pista fiam Ígérte, hogy húsvétra hoz egy baknyulat — nőstényeink vannak —, de nem Jött. Szokatlanok már a ml világunkban az Ilyen tervek? Meglehet. Vagy talán nem Is olyan szokatlanok, csak nem figyelünk rájuk eléggé az emberek között. Mindenesetre a legidősebb Korber lány, Erzsi is, ahogy tavaly idejöttek Jevlsovkára és valamennyire rendbehozták a házukat (az övéké még rosszabb állapotban volt, mint az apjáéké, most meg olyan,‘'mint egy kalitka, tiszta, világos, modern bútorokkal), az udvarnak és a baromflólak rendbehozásának álltak. És Komáromban Korber István, a legidősebb fiú Is azt mondta, hogy talán ők Is elmennek szüleik után, mert a felesége a két gyerek miatt úgysem dolgozhat, baromfineveléssel és dlsznóhlzlalással pedig nagyszerűen hasznosíthatná magát. Meglehet, még sokáig számolnunk kell a szocializmus építése során azzal, hogy lesznek emberek, akiknek a „nyugodt élet“ eszményükbe beletartozik a baromfiudvar, a malacsivltás és a kert, vagy néhány ár szántóföld, amely mindezek megvalósítását lehetővé teszi. Komáromból egészen jevlsovkára lesznek hajlandók elmenni utána. Igen, élhetnek az emberben Ilyen vágyak és ösztönök, amelyekre mégcsak azt sem mondhatjuk, jiogy helytelenek. Korber Erzsi s férjével jevisovkal lakásukban Prandl S. felv. Korber Sanyi 6s Márti meg az üreg Manet A magas tágas csűr mögött Jó földü kert húzódik a Jevisovka felé. A kerítéstől alig kőhajításnyira folyik a patak. Partján leveleden, csenevész topolyafácskák és füzek, bizony eléggé kopár még itt a táj, de a házigazda már lubickoló kacsákat lát benne. Meg Is mondja, közvetve egy kérdéssel. — Víziszárnyas számára el tud képzelni ldeállsabb helyet? Nem öreg ember még Korber Sándor, jövőre lesz a házasságuk harmincadik évfordulója. Nem Is félénk ember, maga mondja, hogy mindent elölről akar kezdeni. Műhelyvezető mester a Jevisovkal Állami Gazdaság gépállomásán és négy gyermekét elindította az élet útjain. Tiszta káderlappal... Az embert meglöki valamilyen láthatatlan erő és magával sodorja a nagyvilágba. A múltra már csak emlékezhet, a holnapért csak dolgozhat, nem csoda, hogy ha az ilyen ember közösségbe verődik, ott az állandóság fogalma relatív dolog. Azt mondják, az Ilyen közösségben egymással szemben jólndulatubbak és megértőbbek az emberek. Itt valóban mindenki egyenlő, a válaszfalak ledőlnek, és a gyakori egymásrautaltság az emberséget helyezi a közösség legfontosabb értékmérő kritériumának a helyére. Vérrokoni vagy vagyoni helyzetből adódó kapcsolatok nincsenek, még az egy faluból származás ténye sem gyakori eset, Itt az ember „tiszta káderlappal“ érkezik a közösségbe, és magaviseletével saját maga írja fel rá az adatokat. Korber Sándor tiszta lapjára lassan íródnak az adatok. A helyi párttltkár íróasztalában megtaláltuk a nyilvántartási lapját, de csak a neve volt rajta, egyéb semmi. Miért? Ki számlájára írható a mulasztás, hol az érdeklődés hiánya, ami azt okozta, hogy Korber adatait idestova egy éve nem írták fel a személyi lapjára? (Folytatjuk) 7
