A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-06-14 / 24. szám

Befejeződtek a Jákai-napok

>1 szavalóverseny margójára

Nem itt hangzik el először, hogy az idei lőkai-napokkal valami új kezdődött szavalóversenyeink és drámafesztiváljamk történetében. A bemutatókat követő tanácskozások s a hosszú, éjszakába nyúló viták során elmondtuk ezt nem egyszer még a helyszínen, Komaromban. űj kezdődött, s nemcsak ^azért, mert a „jókai-napok“ megnevezés alatt egyszerre valósult meg a színjátszócsoportok, szavalok, prózamondók és irodalmi színpadok szemléje, s hogy irodalmi színpadjaink központi találkozójára első ízben került sor hanem sokkal inkább azért’ mert a tavalyi drámafesztiváí egyhangúságával, s darabválasztási igénytelenségével szemben az idén jól átgondolt s tudatosan szerkesztett műsor alapján hívták meg a legfejlettebb színjátszó-csoportokat, amelyek a szemlék során valóban a legfejlettebbeknek bizonyúltak a színészi teljesítményt illetően is; továbbá azért, mert irodalmi színpadjaink rendezői s tagjai olyan lekese-. desrol s alkotó fantáziáról tettek bizonyságot, amely biztosítéka lebet a további eredményes munkának; s nem utolsó sorban azért, mert szemléinken első ízben vettek részt idegen szakemberek is f például Mezei Éva, irodalmi színpad rendező, Kohut Magda színművésznő Magyarországról], nagyobb fejlodesi távlatokat nyitva előadóművészetünk s kulturális mozgalmunk előtt, megvíllantva azt a lehetőséget, amely rendezvényeinknek s egyáltalán a szlovákiai magyarság szellemi életének olyan jelentőséget adhat, amely kiemelne provincializmusunkból: közvetítővé

lenni kél nép között s a közvetítés közben a közvetítettekkel együtt emelkedni.

De most a [ókai-napoknak azzal a részével kívánok foglalkozni, amely mellé sajnos nem írhatjuk oda a pluszt. A szavalőversenyről van szó, amely a tavalyinak a színvonalán nemcsak, hogy nem emelkedett túl, hanem ha lehet, alatta is maradt annak.

Bevezetőnek hadd írjam ide a verseny eredményeit:

Első kategória (szavalat)

I. díj: Kosa Zsuzsanna, Komárom

II. díj: Écsi Erzsébet, Alistál III díj: Öllé Éva, Alistál

Második kategória (szavalat)

I. díj: Harsányi Gizella, Komárom

II. díj: Kulcsár Valéria, Bratislava

III. díj: Ryzsár László, Galánta

Harmadik kategória (szavalat)

I. dü: Majkrics Mária, Király, helmec

II. díj: Gilányi Valéria, Királyit elmec

III. díj: Babos Zsuzsanna, Vág-, hosszúfalu

Negyedik kategória (prózamondás)

I. helyezett: Rajj Mária, Csata

II. helyezett: Furin Magda,

Rozsnyó

III. helyezett: Oros Gyula,

Szene.

Az írószövetség külön díját kapták: I. kategória: Mórocz Erzsébet, Komárom; Molnár

László, Bratislava; Szépe Katalin, Gúta; II. kategória: Pétricska Júlia; Zsitvab Besenyő; Keresztényi Katalin, Komárom;

III. kategória: Sarlós Ildikó, Léva; Vass Ottó, Ipolyság; IV. kategória: Bodnár Ilona, Rimaszombat; Szabados Zsuzsa, Komárom.

A négy kategóriára osztott verseny nem hozott olyan kiugró tehetségeket, mint az ezt megelőzöek. Nincs új Kovanics László, új Vass Ottó, vagy új Szilva Erika, de az elmúlt években helyezést nyert s most újra induló szavalóink sem igen fejlődtek tovább, sőt — néha alul is maradtak előbbi színvonaluknak. Ez a verseny a félreértett versek versenye volt. Majkrics M. például Gál Sándor erősen epikus jellegű Észrevételénél c. versét rapszódikusan, • túlzott szenvedéllyel szavalta, s a második kategóriában induló Bölcső Zita felesleges pátoszával, Petrács Magda sejteimességével, Pálenyík Ilona sikoltozó szenvedélyével adott a szavalt “versnek az eredetitől eltérő értelmet. S ez az ösztönösség — ismét leírjuk a tavalyi vádat — megint csak azoknak a lelkísmeretét terheli, akik a szavalatokat betanították,- illetve akiknek be kellett volna őket tanítani: elsősorban a tanítókét. Az előadó első kötelessége, hogy a művet műfajilag s tartalmilag helyesen értelmezze, s ebben a szakembernek, a tanítónak, tanárnak kell segítségére sietnie. — Egész sor rosszul megválasztott verset is hallottunk. A második kategóriában első helyezést nyert Harsányi Gizella pl. megnyerő hangjával, s meggyőző fellépésével kétségkívül érdekes, eredeti tehetség, de Rónay György: A világ legszebb délelőttje c. — véleményem szerint édeskés s mondanivalójában ' hamis — verse még csak aláhúzta az előadó hajlamosságát az érzelgősségre. De rosszul választott a már említett Bölcső Zita is (Veres János: Acélkék éjszaka), valamint Recske Endre (Berkes P.: A jövő tudósához), Kovács Katalin (Simkő M.: Az értelemhez), és Mészáros Ágnes tMoyzes I.: Anna nővér éjszakáia) — is Általában míg a tavalyi szavalőversenyen a

klasszikusok voltak túlsúlyban, addig most a mai magyar líra került előtérbe, ami önmagában véve még nem lenne baj, de az olyan válogatást, ahol a mai magyar költészetet csak Simon István, Váczi Mihály, Bábi Tibor, Csohány Gabriella, Baranyi F., Petrik J. Cselényi L., Garai Gábor, Simkó Margit, Mojzes Iiona, Rónai György, Berkes P., Gál S., Veres f. képviselik, nem fogadhatunk el. Még nagyobb hibának tartjuk, hogy a világirodalmi költészet egy-két név kivételével nem szólalt meg a versenyek során. Következésképpen itt is szükséges lenne az a központi rendszerező-szerkesztő kéz, amely a színjátszók szemléjének során érződött, amely ügyelne az arányokra. A szaktanítók választást befolyásoló irányítására persze még ezentúl is szükség lenne.

Sajnos, a versenyek valamennyi kategóriában egyidőben folytak. így az új: ságírő képtelen volt valamennyit végig hallgatni, s véleményt mondani csatt a láttottakról lehet. A látottak közül a kért belső ökonómiával a II. kategóriában különösen két szavaló élt. Petricska Júlia (Petőfi: Apostol), és Rozsár

László (József A.: Dunánál).

Mindkettő külön figyelmet érdemel.

Szavalóversenyünk színvonalát híven tükrözte irodalmi színpadjaink előadóinak színvonala is. Kiemelkedő, élményt jelentő szavaiéval ott is kevéssel találkoztunk. S ez mind orvoslást kíván. Ha komoly eredményeket akarunk elérni irodalmi színpadjaink terén — szavalómozgalmunkkal kell

kezdenünk. Már az alsóbb osztályokban lelkiismeretesen és rendszeresen foglalkozzunk a szavaló tehetségekkel, hogy irodalmi színpadjaink jó szavaló utánpótlást kaphassanak.

Az idei szavalóverseny tehát nem hozta meg a várt eredményt. Négy kategóriában kilencvenöt szavaló és prózamondó indult, a tömeg, a lelkesedés, az akarat tehát most sem hiányzott, de hiányzott a tudatos készülés, a szakember keze a készülés során s az az irodalmi műveltség — fedezet, amely a versválasztást más irányba befolyásolta volna.

TÖZSÉR ÁRPÁD

24

9