A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-02 / 5. szám
Kissimon Pál zsélyi traktoroshoz Kissimon eívtárs, maga és traktoros társai, a zsélyi szövetkezei komplex mechdnlfeációs brigádjánuk tagjai ott akarják hagyni á szövetkezetét. Inkább más munkahelyre mennek dől-' goznl, de ott tovább nem maradnák! Elhatározásukat egyet-“ lén ,== figy láttani, síámukrö mindent jelentő >-< okkal Indokoljáki annak ellenére, hogy á szövetkezet vetésterületének S3 százalékát (B03 hektárt) á brigád művelte meg, a traktorosok mégis keveset (havonta 500-^600 koronát) keresnek. A Szövetkezet nem jél űzeti jól emlékszem, á gépállomás irodájában beszélgettünk. Sötétedett, délután négy óra lehetett. Éppen munkából jötték, gépeik Ott dohogtuk elapgázzdl őz Udvaron, szélesípté piros arccal, olajos ruhában jöttek sorba az, irodába. S ahogy beszéigétni kezdtünk, aZ első kérdésre bőven ömlött ajkukról a pánasz. „A munkánkat becsületesen elvégezzük... az őszi munkák egyszálig rendhetéve. -., önköltség-csökkentéssel kb. 50 000 koronát takarítottunk meg ,.. 1931—-63 években mi voltunk á középszlovákiai kérőiét legjobb komplex brigádja,. csupa érv és bizonyíték, hegy mágUkat elmarasztaló Ítélet nem éráét!. Magé még megemlítette, hogy egy barátja a Keletszlovákiai Vasntü építésénél 2300 koronát keres havonta. Az ember fiatal, de lassan családot akar alapítani, csakhát havi hatszáz koronára alapítsa a családja jövőjét?... Őszintén mondom, rokonszenvesek voltak számomra, ahogy az Igazukat bizonygatták. Valóban, havi hatszáz koronából nehéz családi házat építeni, televislós készüléket, gramorádiót, mosógépet is a technika egyéb vívmányát megvásárolni. S ma mindez szervesen hozzátartozik az élethez. Maguk pedig szeretnének szépen, jől és megelégedetten élni, úgy, ahogy az a szocialista társadalom emberéhez méltó... Figyeltem magukat a beszélgetésünk alatt. Azonnal láttam, hogy nem tartoznak fiatalságunknak ahhoz a komolytalan rétegéhez, amely elvből elégedetlen minden fizetéssel, és minden munkahelyről menekül, mert nem tud rendszeresen és becsületesen dolgozni. Maguk tudnak dolgozni — ezt bebizonyították nem egyszer — és komolyan veszik az életet, így igényeik teljesen jogosultak, joguk van a magasabb fizetéshez, a családi házhoz, a televíziós készülékhez és a színvonalasabb élethez. Látszólag nincs is más hátra, mint hogy az ember azt mondja; hagyják ott a szövetkezetét és menjenek a nagyobb megbecsülés, a több pénz után. Igen, azt kollene mondanom, ha csak magukról és csak a máról lenne szó. Csak hát... Csak hát maguk nemcsak hatszáz koronát keresnek havonként. Minden munkaegység után kapnak egy kilogramm gabonát, ami évente fejadagot és baromfinak, hízónak néhány mázsa eleséget jolont. Ennek a reális értékét csak akkor tndnák megállapítani, ha megkérdeznének egy olyan embert, aki a jednotában vásárolja az élelmet, hogy mibe kerül neki az egy havi koszt, amit maguk a háztájin kitermelhetnek. En aznap este még elmentem a szövetkezet irodájába és beszélgettem a vezetőséggel. Elmondták, hogy a szövetkezet dolgai nem állnak a legfényesebben. Tizennyolc koronára tervezték a munkaegység értékét, de előreláthatólag csak az előleget, tizenhárom koronát tudnak készpénzben kifizetni. S mindez két dolog miatt: nem slkerölt úgy az Idei tormás, ahogy tervezték, és az egész évi munkákra betervezett húszezer munkaegységet túllépték négyezerrel, ami azt eredményezi, hogy a felhígult munkaegység értéke tovább esőkben. Becskei József, az elnökök okos és júzan parasztember benyomását keltette, a munkaegység értékére nézve csak azt tudta mondani; ami nincs, azt nem lehet kifizetni! Elismerte, hogy túllépték az előirányzott munkaegységet, de még nem tudják, hogy melyik munkaszakaszon. Azt is mondta, hogy ha valaki más nagyobb munkaegységet tnd biztosítani, tessék, vezesse az a szövetkezetett Csakhogy ez nem megoldás sem maguknak, sem a szövetkezetnek, sem a társadalomnak, mert a zsélyi szövetkezet jelenleg KUslmon PS! és Lovas léssel traktorosok NéháHyan a zsélyi komplex mechanlziciés brigádból válóban bem tud többet fizetni annál, arait fizet. De valúban nincs más megoldás ebben a helyzetben, mint otthagyni a szövetkezetét? Sokat Utazok és a vonatokból, állomásokról ismerem azokat a csallóközi, Guram menti és gömörl falusi embereket, akik szanaszét dolgoznak a köztársaság minden sarkában. Pénzük van, mert jól keresnek, de sokat utaznak és ritkán látják á családjukat. Ünnepekre hazautaznak, de mire megmelegednének családjuk és az ismerősök körében, már utazhatnak Is vissza á munkahelyre. Amig az ember nőtlen és fiatal, talán még szórakoztató is ez a vándor életmód, de a javakorabeli embert már bizonyára kifárasztja. Egy bizonyos, az építkezéseknek, a társadalomnak szüksége van ezekre az utazé munkásemberekre, de az is bizonyos, hogy mindenki nem hagyhatja ott ily módon a falut. Mert a földnek is szüksége van az emberekre. Maga, Kissimon elvtárs talán nem menne messzire dolgozni és talán ott is traktorista maradna, talán sikerülne jól keresnie, családot alapítana és megszerezné mindazt, amire végyik. S akkor egyszer eljutna oda — nemcsak maga, de a többiek is —, hogy azt mondja: na most már elég a vándorlásból, hazamegyek a falumba. Van házam, van mindenem, otthon akarok élni. Igen ám, de Zsélyen csak a szövetkezetben lehet dolgozni, s a szövetkezet akkor sem lesz jobb munkahely, mint most. Nem lehet jobb, ha a fiatalok otthagyják, az idősebbek megöregesznek, ki csinálna belőle jó szövetkezetét? Erre azt mondhatná: miért éppen én és a társaim ...? De hiszen nem is csak magukról van szó. Egyet azonban meg kell érteniük; a társadalom mindig el tud helyezni bizonyos menynyiségű faluról jövő munkaerőt üzemekben, építkezéseken, de a falusi fiatalság zömének a szövetkezet, a föld ad majd munkalehetőséget a jövőben is. És az életszínvonaluk olyan lesz, amilyen a szövetkezet. Ez pedig komoly és elgondolkoztató dolog. Mit tehetek én egyedül a szövetkezet érdekében, vethetné ellen. Sokat. Es mit tehetnek a szövetkezetek érdekében azok a fiatalok, akik otthagyják a nagyobb kereset reményében? Nagyon sokat! A gazdaember valamikor a „magáéban“ látástól vakulásig dolgozott, kiböjtölte a rossz éveket és bízott, hogy jövőre jobb termés lesz. Nem hagyta volna ott a földjét a fél világért sem és azon volt, hogy még többet szerezzen hozzá. A fiatalokra azért lenne szükség a szövetkezetben, hogy felkavarják a nemtörődömség ás közömbösség állóvizeit. Hogy lendületükkel ős jövőjükkel szembeni felelősségtudásukkal meggyőzzék az embereket, a szövetkezeteket fel lehet és fel kell emelni oda, hogy új családi házat, televíziós készüléket és kényelmes életet biztosítsanak a falusi embernek. Talán az eredmény nem mutatkozna azonnal, talán egy-két évig várni kellene a „jobb termésre", de hiszen a szocialista társadalom építése hosszú folyamat. A lényeg az, hogy az ember építés közben is megtalálja a számításait. S ez ma reális dolog, egész sor jölmenű szövetkezet példája igazolja. Nem tudom, milyen elhatározásra jutnak végeredményben. Talán mialatt olvassák ezeket a sorokat, Így gondolkoznak; könnyű kívülről belebeszélnl, lennél csak itt közöttünk, mindjárt más lenne a véleményed! Ez Igaz. De az Is Igaz, hogy a szövetkezet dolgai az én véleményemtől függetlenül haladnék tovább és ezt a fejlődést csak maguk, a tagság tudják befolyásolni. Ha ezt most nem teszik, lehat hogy néhány év múlva megbánják, vagy nem bánják meg. Ki tudja? De ha megbánják, akkor kár lenne azokért az évekért, amit most esetleg elveszítenek. Ha mégis maradnak, egy dolgot tanácsolhatok; a napokban lesz az évzáró közgyűlésük. Szólaljanak fel, nézzenek utána, hogy melyik munkaszakaszon folyt al a négyezer munkaegység és ki érte a felelős! Kritizálják a vezetőséget és követeljék, bogy a brigád képviselője benne legyen a szövetkezet vezetőségében! Szóljanak hozzá a közügyekhez és ne bízzanak mindent a társadalomra, próbáljának tenni is valamit a jövőjükért. Az idősebbek elélnek mér a régi módon is, de maguknak másképp kell élniük. Az előfeltételeik — fiatalságuk, szorgalmuk, becsületességük és munkabírásuk — megvannak hozzá, valahogy emberség kérdése, hogy az akarat hiányán már ne múljon az egész. Üdvözlettel mindnyájuknak DUBA GYULA
