A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-26 / 4. szám

Milan Kosztolányi, a Nyttrat GTk dolgozója egy Zetor generáljavitása közben.

M. Vojtech felvétele

Mai számunk tartalmából

Tél a Dunán......................................4

Ahol a viz drágább, mint az olaj 5

2iari jegyzetek.................................8

Honnan tüzelt a gyilkoz? ... 8

Boccaccio 70....................................17

Hét nap a Fehér Házban ... U Beszéljünk róla....................... . 20

Mit sióinál, ha megkérdeznélek ?

Lakodalomra hívtak az unokaöcsém esküvőjére. Szívesen mentem, ki ne menne szívesen jó falusi esküvőre. Tyű. de betyárosat mulatok most — fenem fogamat előre.

Ám ma már a lakodalom se a régi. Se lakodalmas menet, se vőfély, ki verset kerekítene a jé hazai borocskához. Még csak cigányzene sincs, hogy perdülhessen az ember egyet, vagy hogy egy jó nagyot kurjanthasson. Mire jó az efféle modern esküvő? Üljön be az ember a sarokba, aztán vittakozzék, mint a népgyülésen.

Nos, mi mást tehettem, beültem ogy sarokba, Villás Jóska mellé, aki jelenleg szövetkezeti elnök. Gyerekkori pajtások után érdeklődtem, kérdezem ez, az merre van.

— Jaj, barátom, az már rég elköltözött a faluból, amaz meg ritkán jár haza.

— Hiába, ilyenek vagyunk már — válaszolgatok fejbólintva. Valahogy már megszoktuk, hogy alig melegszünk meg egyhelyben, nyomban felkerekedünk, más vidékre költözünk. Áthelyeztette magát, nem tetszett neki, többet akart keresni, elköltözött hát innen — mondogatják. Mint afféle keréken mozgó emberek, hol ide, hol oda gördülünk. Igaz, hogy szabadon élő emberek vagyunk, ott rak fészket a dolgozó, ahol csak akar. Igen, ahol ő akar, sajnos nem ott, ahol ml szeretnénk, ott ahol szükség lenne a dolgos két kezére, például itt a szövetkezetben.

Elbeszélgettünk az eseményekről, a falu problémáiról. Jóska barátom panaszkodott, mi mást tehet egy szövetkezeti elnök? Elmondta, hogy össze akarják házasítani Arokfalvát a Tejfalusi szövetkezettel. — Képzeld el, hogy a Malomároktól az Ipolyvölgyig, a Galamiától a Lapos dűlőig mind egy gazdaság lenne. Már félig-meddlg meg is egyezett a két szövetkezet, a tervezés és költségvetés rendjén is lenne. Csak a vezetés hogyanján nem tudunk dűlőre jutni. Ok a maguk emberét, a mieink meg csak engem akarnak.

ne a nyáj a legelőn, télen-nyáron lehetne vizetek, hogy öntözhessétek a szomjazó főidet, a domboldalakon temérdek gyümölcs teremhetne, ezrével lehetne a baromfi, az akácos erdők meg méhrajoktól zümmöghetnének. Az‘án borocska is teremhetne bőven, olyan igazi, Ipoly menti delevári és fekete.

S a föld, az pajtás olyan, mint a jó fejős tehén. Ügy ád, ahogy eteted. Lehetne itt minden bőven, csak... csak érteni kell hozzá. Tudni, hogy mi kell a kavicsosba, mi a homokosba, mi a sárga vagy a barna, olajos talajba. £s gép kell, gép a javából. De ahhoz is érteni kell.

Kétezer hbld egyszerre! Nagyapád eddig számolni sem tudott, az unokája meg annyi holdon gazdálkodjon. Ehhez nem elég csupán megsimogatni talpad alatt a földet, s azt mondani, hogy szeretlek. Ma már az akarat sem segít, ha nincs hozzáértés. Tudás kell a földhöz, mégpedig a javából. Olvasni és áj Ismereteket szerezni. S éppen ez hiányzik belőled. De hogyan mondjam ezt meg neked? Őszinte szeretnék lenni hozzád, de ha ezt megmondom, úgyis tudom, mérgesen nekem rontasz:

— Te sem tudsz mást, csak ezt: lemaradtatok, nem tanultatok!

— Pedig így van ez, pajtás! — kezdem magyarázni. — A házasság a legnagyobb rizikó az életben. Itt van például ez a kát ember — mutatok az asztalfőnél ülő Ifjú párra. — Fűt-fát ígértek egymásnak, hogy vágyuk teljesüljön. Aztán, hogy megférnek-e majd egy takaró alatt, azt előre nem tudja az ember. Azt az élet mondja meg. Ti pedig két falut akartok összeházasítani. Két falu népét, megannyi szokássai. Ember legyen a talpán, aki baj nélkül vezet majd ilyen szövetkezetét. Szív kell, pajtás, ide is! Emberi szivl Mert, ha már házasodik valaki, ne csak a földjét adja össze, hanem a szivét Is. Mert a föld az föld marad mindig. De emberi szeretet és gondozás nélkül kopár lesz. Tehát a szívnek is össze kell fogni, össze bizony, pajtás! _____

Tehetségérzet ős pályaválasztás . 22

A címlapon J. Vlach felvétele

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Knltftregyasfllaténah hetilapja.

Megjelenik minden vasárnap.

FtmrkiuK Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván. Gyanúik Jéxsef, Lőrlaez Gyalo, Máét jAxsot, Oxsvald Árpád, dr. Szabó Ruii. Szerkesztőség: Bratislava, jesenakého 9. Postaitok C-398, telefon 533-04 Terjesxti a Posta Hlrlapxsolgilata, etőflsaléseket eltagad minden postahivatal és levélkéxbesttő.

Külföldre sxóIA eléfixetéseket elintéz: PNS — Ostredné expedicia tlaöe, Bratislava, Gottwaldovo ném. 48/VII.

Nyomja a PRAVDA nyomdavéllalat, Bratislava, Stttrova 4.

Eléfixetési díj negyed évre 19,50 Kis, lél évre 39.— Kfis, egésx évre 79.— Kis. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. K-13‘41047

— S te vállalod? — szólok közbe.

— Magam sem tudom — válaszol bizalmatlanul. — Te mit szólnál, ha tőled kérnék tanácsot, utóvégre jól ismersz, s mindig őszinte voltál hozzám.

— Ismerni ismerlek — gondolom magamban — már gyermekkorom óta. Együtt jártunk Iskolába, együtt legeltettünk libákat, együtt szolgáltunk és csalédkedtünk, t együtt jártuk meg azt a nagy utat is negyvenhétben. Becsületes ember voltát világéletedben — nézek barátomra. — Szereted a munkát, a földet. Negyvenkettőben még Pestről is megszöktél, mert nem bírtad a zajt, a kemény flasztert. A föld az más, mondogattad, porhanyás, mélyszántás után ügy süpped bele az ebber, mint tyúk a pelyvába. Aztán az aratás, amikor a verejték után rend hull a földre, az pajtás, az a paraszti élet.

Nem, egy percig sem kételkedem földhöz való hűségében. De ez nem elég, Jóska barátom. A múltban csak öt holdatok volt. Akár kéziéi szétmorzsolhattad a rögöt, akkor keltél, amikor jólesett. De most szövetkezeti elnök vagy. S a tejfalusival együtt, majd kétezer holdas gazdaságtok lenne. Aztán van a ti határtokban minden. Kő és erdő, rét meg legelő, víz és folyó, síkság és domb, szőlő meg gyümölcsös, homokos, kavicsos, agyagos és Iszapos föld. Kész paradicsom lehetne itt. Százával legelhetAmi pedig az elnököt Illeti, azt tanácsolom, hogy itt is parasztlogikával járjatok el. Ti árokfalvalak tele vágytak forradalmi lendülettel, a tejfaluliak pedig paraszti tu. dóssal és logikával. Ezt a kettőt kell összeegyeztetni. Például helyeselném, ha te lennél az elnök, a tejfalusiakból meg öknomómlal elnökhelyettes vagy agronómus. Ha jól emlékszem, azok közt szakember is van bőven, egyesek mezőgazdasági főiskolát is végeztek.

— Végeztek... * mit gondolsz, hol vannak ma ezek? — szakít mérgesen félbe. —> A városban maradtak. Egyik itt, a másik amott húzödott meg, Bürokraták lettek, várják hazulról a kacsát, libát. S ha nem kapnak, mérgükben összeszidnak mindenkit, mintha nem tudnák, hogy a föld magától nem terem.

— fis ha haza hívnátok ezeket a szakembereket; mondjuk, ha úgy otthagynák a várost, mint ahogy te tetted negyvenkettő' ben?

— Az más lenne —, csillan meg szeme. — Akkor nekem is könnyebb lenne, meg talán a föld is többet teremne.

Tovább nem folytathattuk a beszélgetést, egy kislány közeledett hozzánk, barátomat táncra kérte. Magnóra táncoltak. Jobban mondva egyhelyben topogtak, akárcsak a szövetkezet. — MAJOR ÁGOSTON

8