A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-05 / 1. szám
aranyfedezete van, ez adja meg a szilárdságát. Az állampapírok értéke az aranyfedezettől függ. ■ Talán nincs Is olyan ember a világon, aki ne szeretné a pénzt. Jólétet, biztonságot nyújt. Pénzen vásároljuk meg a mindennapi élethez szükséges dolgokat, az élelmet, ruhát stb. A pénz az ember munkájának bére. Van, aki a megkeresett bérét elkótyavetéll, ellssza, elkártyázza. Szórja a pénzét — mondják. Az Ilyen ember gyakran hajlamos arra Is, hogy tisztességtelen úton Jusson pénzhez. A pénz, a vagyon sokszor vált véres családi tragédiák okozójává. Testvérek baltát ragadtak egymásra, mert apjuk örökségén nem tudtak megegyezni, igazságosan megosztozni. Nem egyszer olvassuk' bírósági Jegyzőkönyvekben, napilapokban, hogy testileg teljesen egészséges fiatalemberek nincsenek sehol se munkaviszonyban, és az oktalan szórakozáshoz, a könnyű életmódihoz törvénytelen úton — betörés, lopás — szerzik meg a szükséges összeget. Természetesen ez a fiataloknak csak elenyésző hányada, akiket a helytelen nevelés, a rossz társaság vitt tévútra. Ezek előbb-utóbb elveszik méltó büntetésüket. Szólni kell a zsugori emberről is, aki a pénzt magáért a pénzért gyűjti, és sokszor csak annyit használ fel. belőle, hogy éhen ne haljon. Volt rá példa, hogy nem egy fösvény éhen halt a pénzes zsákja mellett. Költők, Írók műveikben nem egyszer kipellengérezték, nevetségessé tették őket. Így pl. Csokonai Vitéz Mihály Is a Zsugori uram c. versében: „Esmérek egy vént. — Ki az? — neve nincsen; Rágen eladta már aztat is a kincsen. ★ Ül pénzes ládáján sovány ábrázattal, Tisztelvén a mammont őrök áldozattal.“ Régen az aranyat elásták, befalazták, különösen háború Idején, odvas fűzfák tövébe rejtették el. Néha úgy eldugták, hogy sose találtak rá. Az is megtörtént, hogy a kincs gazdája meghalt a háborúban vagy borzalmas járványban elpusztult, mielőtt élvezhette volna vagyonát. A kincsekről sok legenda terjedt el a régi világban. A babona azt tartotta, hogy ahol kincs van, ott kék 11- dércláng lobban fel, és aki Luca nap éjén kimegy a keresztútra, feláll a maga készítette Luca székére, okvetlen megtalálja a kincset. A régi idők elásott kincsei nem mindig babonák szülöttei. Építkezés, szántás, csatornaásás közben a lapát vagy ásó gyakran beleakad egy-egy törött korsóba, melyből ezüst- vagy aranypénzek szóródnak széjjel. A minap Magyarországon egy idős néni pulykaőrzés közben botjával beletúrt a főidbe, és római aranypénzekre bukkant. A fáma azt mondja, hogy Attilának, a húnok királyának vitték a bizánciak adóba. Még ma Is megtörténik, hogy a pénz a legkülönbözőbb helyekre, szalmazsákba, 7 padlásra, ruhásszekrények legaljára „vándorol“. E pénz holt érték marad, mesterségesen klvonódlk a forgalomból. Néha tűz emészti meg vagy megrágják az egerek ... A kapitalizmus Idején a legtöbb parasztember bizalmatlan volt a bank lránt. Ez abból ered, hogy a bankhoz csak kölcsönért folyamodott, méghozzá végszükség esetében. A kamatokat és a kölcsönt ritkán tudta Időben tölesztenl. Jött a végrehajtó, a lefoglalás. A legtöbb ember azért takarékoskodik, hogy valami nagyobb, értékesebb dolgot vegyen a pénzén. Ma már természetes dolog, hogy az ember a megtakarított pénzét takarékpénztárba teszi. Ezer lakosra átlagban 576 takarékkönyv Jut, ami azt Jelenti, hogy minden második embernek betétkönyve van. Az állami takarékpénztár nemcsak megőrzi a lakosok pénzét, hanem hosszúlejáratú kölcsönt is nyújt az arra rászorulóknak. Több mint százezer személy vette Igénybe a múlt évben a takarékpénztári kölcsönt. 27 ezer 600 televíziót, 15 440 motorkerékpárt vásárolt. Ezenkívül negyvenezer család bútorra, ötezerötszázhetven ruhára és több mint tízennégyren szövetkezi lakásra költöttek. . Prandl Sándor felv. OZSVALD ÁRPÁD
