A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-06-21 / 25. szám
Irodalmi színpadjaink szemléje rodalmi színpadjaink komáromi seregszemléjének érdemét és értékét elsősorban munka-jellegében látom. Az ösztönösen működő, egymástól távoleső csoportok rendezői, szereplői végre találkoztak, kicserélhették tapasztalataikat, tanulhattak a hibákból, erényekből és főként Mezei Éva budapesti szakember pártatlanul bíráló szavaiból. Sokszor leszögeztük, hogy irodalmi színpadjaink még kezdeti stádiumban, gyerekcipőben járnak. Nos, Komáromban bebizonyosodott, hogy ez a gyerekcipő már szorít, s elérkezett a felnőtté válás ideje. A tavalyi prostejovi országos bemutatón a cseh szakemberek részéről már elhangzottak olyan kritikák, hogy a technikai bravúrok túlzott használata, a zsúfolt dekoráció, a mindenáron erőszakolt játék a művészi tolmácsolás, az egységes, ötletdús rendezői koncepció hiányát takarja. Nálunk még mindig a technika van túlsúlyba)^ s kevés az igazán jó szavalónk. A helyes arányt kellene megtalálni. Több gondot kellene fordítani a szép, tiszta beszédre, a mozdulatok harmóniájára, a versek és a zenei rész kiválasztására. A technika kétélű fegyver, ha minden sikerül (nem torzít a magnó, élesek és pontosak a diaképek, a fényszórók precízen működnek, a színeket jól választják meg stb.) akkor, mint a nyitraiak esetében, pillanatnyilag ;talán feledtetni tudja a versek művészi fogyatékosságait, tolmácsolását, de a rimaszombatiaknak a műsor első felében határozottan kárára volt a magnófeljátszás, mert a közönség nem hallott semmit, ugyanúgy a lévaiaktól és a nagymegyeriektől is sok energiát raboltak el a különböző technikai megoldások. Majdnem minden Irodalmi színpadunknak problémát okozott a szavalók és a rekvizitiumok be- és kivitele a színpadra, illetve a színpadról. Ezt teljes sötétséggel igyekeztek megoldani, kevés sikerrel. Ugyanis a színpadon abszolút teljes sötétség nem jétezik a közönség számára groteszkül hatnak a bukdácsoló szereplők sejtelmes árnyai (különösen ha gyakran nyitogatják az ajtót) vagy pedig azon töpreng, milyen furcsa szerkezetet állítanak fel a háttérben. A műsor folyamán gyakori „sötétség“-ben nemcsak a reflektor, de a közönség is „kikapcsol“! Újság a szövetkezetben — Vanyek Imre kerámiája o<Z#/sst/srie//e£/efe25 M0HR A kassai Oj Nemzedék kultúrált ízléses előadásmódja, néhány egészen kitűnő szavaló felvonultatása meglepte a szakembereket. Csak a legszükségesebb technikai eszközöket vették igénybe és inkább a belső átélésre, a művészi tolmácsolásra törekedtek. József Attila élete és költészete mindig hálás téma. !A kassaiak ügyesebb, pergőbb dramaturgiával sokkal érdekesebbé tehették volna az előadást, amely bizony a vége felé ellaposodtt. Az összekötő szöveg József Jolán: József Attila élete c. könyvén alapul, sokszor a részletekbe bocsátkoztak. Érdemes lett volna tömöríteni ée dinamikusabbá tenni a szöveget, ezzel élénkebbé vált volna az előadás is. A rimaszombati Fáklya rutinos, összeszokott együttes benyomását keltette. Meg kell jegyezni, hogy volt már jobb előadásuk is. Mozgáskultúrájuk egészen kiváló. A nyitraiak a technikai trükkökben jeleskedtek. A versek kiválasztása, előadása azonban nagyon gyengén sikerült. A lévaiak Himnusz az emberhez c. Juhász Gyula műsorukban sokat akartak adni, de valahogy darabokra esett az előadás, nem volt egységes rendezői koncepciója. A versek hangulata és a zenei aláfestés között Itt éreztük a legnagyobb törést. A nagymegyeri iskolások műsora '(Szóljatok tam-tam dobok) mint népszerűsítő és Ifjúságnevelő előadás részben elfogadható, a keretjáték összeállításának igénye azonban nem emelkedett fel a felnőtt színvonalra. A komáromi Magyar Területi Színház Ember-botanika c. műsora és technikai kivitelezése szinte már túllép az irodalmi színpadok keretein. Ennyi rekvizitumot egy vidéki ama'tőr-együttes, főként anyagiak hiányában, nem volna képes előállítani. A rendezés ötlete és folyamatossága dicsérhető. A versek kiválasztása és értéke vitatható. Hat együttes műsorát láttuk. A műsor változatosságára nem lehet panaszunk. Más-más kort, költőt, az emberi élet mélységét és néha a felszínét vetítették elénk. Az ösztönösséget egyre inkább felváltja a tudatos munka. A sajátos arculat kialakítása elsősorban a rendező egyéni látásmódján, ötletgazdagságán, komplikáló készségén és irodalmi műveltségén múlik. A főpróba sikerült. Reméljük, hogy a jövő évi Jókai-napokon már igazi bemutatót láthatunk, VERES JANOS: VIHAR ELŐTT Rózsalevélről az ezüst golyók legurulnak, pirospozsgás bimbók barna földre leborulnák ... A kapor csillag-térképet utánzó feje ijedten megremeg, csigák kinyúló, gombos antennái veszélyt jelentenek, arasznyi lepkék csipkés, sárga szárnya lekonyul, leszakad, fürjek hasuk alá húzzák pislogó fiukat, összebújnak a nádbuzogányok, a sás közül kinéz a szürkegém, ver a kismadár szive, ugrál a vörös folt csöpp begyén, reszket a nyárfa, susorog, zúg a sudár jegenye, égre ugrana, felhő babát ver, söpör a teteje, a kökénybokrok elugranának, ha gyökerüket elvághatnák, pereg a gallyakról a harmat, sírnak, talán a csendet siratják, a harkály fa-odúba bújik, libeg a cincér csápja, ugró szöcske majdnem belepattan a csikó kifeszült orrlikába ... 9
