A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-19 / 3. szám
— A mezőgazdaságot nem lehet egészen úgy szervezni, ahogy azt a könyvekből olvassa az ember ... (Rúzsa Károly elnök) Közömbösség Ahogy Kaszás József zootechnlkussal a tehénistállók felé tartottunk, egy nagyobb szobaszerű helyiségben modern fejőautomata berendezést találtunk. Porcelán szívóujjal porosán lógtak vasvázán, gumicsövein pókháló szürkült, kihűlt, dermedt benyomást keltett, mint egy hasznavehetetlen ócskaság. S amellett látszott, hogy vadonatúj. Talán még nem Is használták. A történet egyszerű. — Két éve — mesélte a zootechnlkus —, azt mondták a Járáson, hogy vegyünk egy fejőautomatát. Nagyszerű üj dolog, hasznunk lesz belőle. Sajnáltuk érte a százhatvan ezret, meg Is mondtuk, hogy sajnáljuk érte, de a járás ennek ellenére nagyon akarta, hogy megvegyük, ami azt Jelenti, meg Is vettük. Ilyen dolgokban végső fokon a Járás döntött. Aztán kiderült, hogy a ml alacsony tejhozamú teheneinket nem tudjuk fejni vele, és azóta Itt áll, Itt porosodik. Mikor kiderült, hogy nem tudjuk használni, fel sem szerelték már egészen, úgy tudom, a szűrőberendezést meg sem kaptuk hozzá. Vigasztalan látvány a korszerű és más körülmények között nagyszerű és hasznos berendezés, Így „halott“ állapotban, szinte elszorul az ember szíve, ha nézi. És az Jut az eszébe; hány helyen ragyogóan ki lehetne használni, megkönnyítené a fejők munkáját, csak hát valami ésszerűtlen erő ldedöbta anélkül, hogy a további sorsáról gondoskodott volna. Kaszás Józsefre nézek, ő Is ezekre gondol-e, de úgy látom, neki teljesen közömbös a rozsdásodó „új technika“. S ez őszintén megdöbbentett. A hangján sem érzőm, hogy különösebben bántaná a dolog, mint aki vagy beletörődött már, vagy megszokta és tudja, hogy ez másképp nem Is le-Okenko Vilmos HNB titkár: — Könnyű lenne mindent killsú okokkal magyarázni! Frandl Sándor felvételei Kaszás Ifizscf zootechnikus hét. Szinte azt mondanám, .félelmetes Jelenség, mert mindez, amiről Itt szó van állatokkal, gabonával, földdel és az évezredes parasztmunkával függ, össze, hogyan lehet Ilyen esetben közömbös a parasztember? Meg Is mondom Kaszás Józsefnek: — Szóval csak a felülről jövő helytelen intézkedések az okai minden bajnak? A tagság nem hibás semmiben? — Dehogynem. Gyerünk, nézzük csak meg a borjakatl Látja, nem tudunk almozni! Nincs mivel. Száraz volt a nyár, nem nőtt meg a gabona szára, mindenképpen kevés szalmánk lett volna. S a begyűjtésnél még ennek a kevésnek is ott hagytuk a felét a földeken. Amivel nem lehet jól keresni, azzal nem törődnek az emberek. S különösen nem törődnek, ha már hatvan-hetven évesek. — Mit gondol, a fiatalságot sehogyan sem lehetne megnyerni a szövetkezetnek? Nevetve mondja: — Dehogy nem. Ha fizetünk nekik havonta kétezer koronát, mind hazajönnek. Vita az irodában Néhány perces beszélgetés után már parázs hangulat keletkezett a szövetkezet Irodájában. Az elnökön, a zoológuson a főkönyvelőn és néhány tagon kívül Jelen volt Okenka Vilmos, a HNB titkára is. Kiderült, hogy a fentebb említett közömböség azért nem tartós állapot és néha Jótékony indulatok törhetik át a felszínét. Ha komolyra fordul a szó, az emberek kötelességüknek tartják, hogy hozzászóljanak a problémákhoz, A szövetkezetesek, úgy vettem észre, legszívesebben külső okokból vezeték le a hiányosságokat. Kaszás zoológus említett újra egy dolgot. — Nincs szalmánk. Erre kötelesek vagyunk, Jóformán abból, ami nincs, bizonyos mennyiséget a felvásárló szervek rendelkezésére bocsátani. A felvásárló szervek átveszik, mondjuk 30 koronáért mázsáját, kiszámlázzák és kifizetik. Ám el sem szállítják, ügy is tudják, hogy tavaszra viszaváséroljuk tőlük. S valóban, tavasszal ugyanazt a kazal szalmát megvásároljuk tőlük mázsánként ötven koronáért, ök pedig könyvelnek ... — Ez így volt tavaly — mondja Rózsa Károly elnök —, ma már nincs így. A szalmafelvásárlás teljesítése alól felmentettek. Okenka Vilmos HNB titkár: „Könnyű lenne mindent ilyen okokkal magyarázni. A baj az, hogy nem terem meg a tervezett mennyiség semmiből!“ Nem terem meg ... Miért nem terem meg? Ehhez a kérdéshez már kevesebb a hozzászólás. És a nehézségek felszámolását célzó javaslat még kevesebb. Mintha ennél a kérdésnél újra a közömbösség vagy fásultság árnya kísértene. Kritizálni azért már megtanultunk az elmúlt évben — és ez nem kevés —, de hogy felelős és okos gondolatokat valósítsunk meg a Jövőnk érdekében, addig még nem jutottunk el. Egy bizonyos; asztalcsapkodással nem oldhatunk meg gazdasági kérdéseket. Viszont közömböséggel sem építhejjük fel a szocializmust. S ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a hiányosságokba való belenyugvást az asztalcsapkodás idézte elő, akkor be kell látnunk, hogy a Józanabb irányítás bevezetésével, a klsklrályoskodások fokozatos megszüntetésével eljött a* ideje annak, hogy a szövetkezeti paraszt újra sajátjának vallja a szövetkezet ügyeit. 7
