A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-05-31 / 22. szám

Kassán képviselői minőségben a nem­zetgyűlésbe jelölik Lopták Annát, a Skul­­táti utcai kilencéves alapfoké Iskola Igaz­gatóhelyettesét. Lupták elvtársnő est a posztot már es eléső négy évben Is kitő­­nőén töltötte be. Hét gyermeke ven, de sem as a körülmény, se iskolai köteles­ségei nem gátolják, hogy képviselői mun­kájának legmeassebbmsnően eleget tegyen, s hogy mint a csehszlovák békevédék választmányának tagja Is megállja helyét. K. Bachen felvétele Melyiket válasszam A moiorista A, PavlaBka tel »ételei Reggel hat óra van, gépkocsinkkal a fő­­révt útra térünk, mikor a járda szélén fia­tal nő lendíti kezét a magasba, — Megálljunk? — kérdi a gépkocstve­­zetö. Rajta kívül ketten ülünk a kocsiban. Szinte egyszerre mondunk igent. A sofőr lassít, a fiatal lány kedves mosollyal ké­­redzkedik a kocsiba. — Nem Dunaszerdahely felé mennek? — De igen — nyitjuk a kocsi ajtaját, a lány köszönetét mond és máris folytattuk utunkat. Nehezen indul a beszélgetés, már jó öt perce robogunk a betonon, amikor a csen­det a gépkocsivezető szakítja meg. — Olyan bátortalanul mutogatott az elébb, lerítt magáról, hogy ritkán utazik autóstoppal, — Dehogyis — kacag most már a lány, aztán csak úgy peregnek szájából a sza­vak. — Már lassan egy esztendeje minden áldott reggel vasárnap kivételével így uta­zok Dunaszerdahelyre és tanítás után meg vissza Bratlslavába. — Tisztelegjetek vendégünk előtt, mert alighanem 0 az autóstopposok világbajno­ka — nevetett a gépkocsivezető. — Hisz csak naponta több mint száz kilométert tesz meg autóstoppal. Háromszoros hurrát ktáltgttunk és én megkezdtem az interjút. — Bgy esztendeje kerültem Dunaszerda­helyre a szlovák alapfokú Iskolába mint tanító. Lakni viszont Bratislaoában lakom. Dunaszerdahelyen, bár kértem lakást, nem kaptam. Így hát kénytelen kelletlen Szlo­vákia fővárosából Csallóköz fővárosába kell utaznom nap mint nap, este meg vísz­­sza. Egy alkalommal lekéstem a vonatot és így autóstoppal próbálkoztam. Bevált. Pontosan érkeztem az Iskolába, délután meg gondoltam egy nagyot és újból sze­Az autóstop rencsét próbáltam. Azóta mindig beválik. Egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy ne állt volna meg valamelyik kocsi, amikor feltartottam a kezem. — Kedves tanító kisasszony, ezek sze­rint nagy tapasztalatokkal rendelkezik. Bi­zonyára komoly megfigyelései is vannak. Érdekelne, vajon az év melyik szakában áll meg leghamarább az autót. — Télen. Talán azért is, mert ilyenkor a gépkocsivezetők lelkltsmerete hamarább megszólal, az országút szélén álló vándort azonnal megsajnálják. De miért kérdezős­ködünk. — Riporter vagyok, tetszik a téma, meg akarom írni, nevét elárulná? — Szívesen. Es most már kétszeresen örülök találkozásunknak. Először mert ma is pontosan jövök az iskolába, másadszor­­ban pedig, mert önön keresztül üzenhetek annak a kedves gépkocsivezetőnek, aki tegnap hozott Bratlslavába. Nevét nem tu­dom, 0 se az enyémet. A kocsi számát se tudom, 0 se tudja a címemet. Egy szép fekete 603-as volt s bent feleltettem az iskola röplabdáját. Egész éjjel nem tudtam aludni, annyira izgatott a dolog és bizto­san őt ts bántja, htsz nem tudja hová küld­je a labdát. Mikor a 603-asból átléptem a troliba, a kocsi mellettünk ment el és hátsó ablakánál ott ugrált a bent felejtett röp­labda. Kérem írja meg nevemet és címemet ts, jó? — Nem tehetem, hisz nem árulta még el. — Katarina Nováková, Dunaszerdáhely, Május 1 tér, tskola. Ugye, megírja, nem feledkezik meg kérésemről. — Nem ... Látja kedves atuóstoppos világbajnok, nem feledkeztem meg. Nagy Janő világbajnoka Semmelweis Ignác, az anyák megmentéje Semmelweis! az anyák megmentőjének nevezik. De az anyák életét elsősorban az anyára szaraié tehetetlen ójszülöttek számára mentette meg. Ezért emlékszünk meg róla Joggal a gyermeknapon. Semmelweis Ignác Fülöpöt, aki 1816-ban Budán született, a nemzetközi orvostörté­nelem a világ tíz leghíresebb orvosa közt tartje nyilván, ez 1847. évből származó zsenárllls felfedezéséért, mikor felismerte a gyermekágyi-láz okát és kezelési módját, megszabadítván e szülő nőket, hogy e szörnyű betegség áldozatául essenek. A gyermekágyi lázat Ismerték már ez ókorban Is, de abban az Időben ritkán fordult elő. Okául a szüléssel járó Izgal­makat, kedélymegrázkédtatásokat tekin­tették, melynél a test valamennyi részé­ben gennyvéröség fejlődik ki. A bécsi klinikán, ahol Semmelweis tanársegéd­ként működött, az I. osztályon orvostan­hallgatókat, a ír osztályon bábanövendé­keket képeztek kl. Semmelwelsnek feltűnt, hogy az első osztályon háromszor, néha ötször magasabb volt a halálozási arány, mint a második osztályon. E tény nem hagyta nyugodni és míg nappal a szülő nőket vizsgálta, éjjel az elhalálozott asz­­szonyokat boncolta fel. Ekkoriban történt, hogy Koletschka tanár, kinek ujját vé­letlenül egy növendéke megszúrta meg­halt, és a boncolásnál ugyanazt a kór­képet találták, mint a gyermekágyban el­hunytaknál. Hosszú töprengés után jött rá, hogy a boncolást végző orvostanhall­gatók kezeivel történik a hullaméreg át­vitele, az „érintéses fertőzés“. Ezért el­rendelte, hogy szülő nőt csak az vizsgál­hasson, aki alaposan megmosta kezét klóros vízben. Az eredmény azonnal mu­tatkozott, az elhalálozás száma rohamosan csökkent. A szülészek többsége ellenségesen fo­gadta a nagy horderejű felfedezést. A Berlinben működő hires Virchow pro­fessor, akit az orvostudomány pápájának neveztek, a legdurvább kirohanásokat In­tézte Semmelweis ellen, mert felfedezése ellentétben állt az ő sejtkórtanl felfogá­sával és a baktériumok létezését még Pasteur és Koch felfedezése után Is ta­gadta. Semmelweis helyzete annyira meg­ingott Bécsben, hogy átment Pestre, ahol 1851-ben kinevezték a Rókus kórház Szü­lészeti főorvosává. Intézkedéseivel a ha­lálozás arányszámát ott is leszorította egy százalék, majd később egynegyed százalék alá. 1855-ben kinevezték a pesti egyetem szülészeti tanszékére. Két évvel később a zürichi egyetem meghívását utasította vissza. Nyílt levélben fordult a világ szülészeihez és értetlenségükért a gyilkosság vádját emelte ellenük. A sors tragédiája, hogy 1885-ben Bécs­ben ujja megsérülése után általános vér­­mérgezést kapott s abban a betegségben halt meg, amelynek legyőzésére áldozta életét. Dr. Makai Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom