A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-24 / 21. szám
mmm Pünkösd havának huszonhatodik napján» Szomorú hír érkezett 370 évvel ezelőtt a Tátra vidékére Esztergom ostrománál május 19-én megsebesült „Julia dalosa“, a végvári hős: Balassi Bálint s pár napra rá „pinkösd havának huszonhatodik napján, meggyőnván, utolsó órájához készült“ — Irta Dobokay. Hogy azonban mikor lehelte ki 'lelkét, azt nem sikerült biztosan megállapítani. így figyelembe kell vennünk azt a liptói szóbeszédet, mely szerint a halálosan sebesült költőt utolsó kívánságához híven, szekeren szállították Liptóújvárra — mely erősség a Balassi család tulajdonát képezte — s útközben Hybbe és Liptóújvár között az országúton, ahol hirtelen kettészakad a fenyőkkel borított domboldal s felpompáznak a Tátra hóval fedett csúcsai: itt sóhajtott volna utolsót a sokat szenvedett költő. A múlt század kilencvenes éveiben mozgalom indult meg Balassi sírjának felkutatására, melynek élén a Magyar Tudományos Akadémia és Llptó vármegye állott. A kutatások egy régi, latinul írott ún. „felségfolyamodványra“ támaszkodtak, melyben {magyarra fordítva) ez áll: „Balassa Bálint és Ferenc édestestvérek, néhai boldog emlékezetű Balassa János fiai, kiknek mindketteje meghalt szerencsétlen végzet folytán, az egyik az esztergomi harcban, a másik Kassa mellett a törökök elleni csatában megöletvén, Hybbe mezővárosunk templomában, előttük elhalt urok atyjukkal eltemetve vannak." (Pereszlényi.) 'I De támpontot nyújtott Rimay Jánosnak verse is: Hibbe városának hol nyugszol állása, Ott vagyon Krtvánnal hol magas havasa, Vendégfogadóját minden ügy szállhassa Szeredet tekintvén, hogy meg is állhassa: Mondván: itt fekszik az Balassa Bálint Ki kevés öröm közt nyelt sok keserves kínt. Ezt a két dokumentációt véve alapul, megkezdték az ásatást a templomban, ahol a főoltár mellett egy kőfedőlap alatt 3 csontvázra akadtak, melyeket felküldtek Török Aurél antropologushoz Budapestre, aki megállapította, hogy a lelet'korban megegyezik Balassi halálának időpontjával, a csontok minden valószínűség szerint Bálinté, öccséé és atyjuké. Mivel a csontokon sérülésnek nyoma nem volt, így megfelelt az igazságnak Istvánffy történetíró állítása, hogy az Esztergomnál kilőtt ágyúgolyó csak lágy részeket roncsolt Balassi testén. (Historiarum de rebus Ungarícus, Libri XXV.) A Balassa család csontjait fényes külsőségek között helyezték vissza az „Oppidium Hybe“ templomába. A nyugvóhelyet ma feketekeretes, nagy betonlap jelzi; a templom falán pedig márványlapot helyeztek el, ezzel a felirattal. „Gyarmathi Balassa Bálint vitéz főár és nagy költő Esztergom ostrománál 1594. május 19-én megsebesült, 1594. május 25-én meghalt s e templomban temettetett el. Szerette hazáját, szerzett éneket, dalt s harcmezőn esett el. A hazáért élt, halt.. •i Balassa Bálint csontjai Liptóújvár romjai Mint ismeretes, Balassi Bálint Liptőújváron (Liptovsk^ Hrádok) élte életének legszomorúbb napját, mikor mint hitehagyott s vérfertőzéssel vádolt apa, közszemlére volt kénytelen kitenni egyetlen gyermekének testecskéjét... 1586. július 28-án megérkeztek a Pápa küldöttei: Odolinszky Miklós és Romár György kanonok, akik előtt Balassi letette a tridenti zsinat hitvallását, majd erős esküvéssel vallotta, hogy fiát kereszténynek keresztelték s nála circumcisió nem történt.. „Mire a kanonokok szemük látásával is meggyőződést szereztek arról, hogy a gyermek minden tagja ép és sértetlen, hogy ők is eskü alatt képesek legyenek bizonyságot tenni arról, hogy a gyermek nem volt soha török." (Pirhalla Dr.: A szepesi prépostság története.) Ogy látszik, a közvélemény megnyugtatására még ez sem volt elég. Hiába könyörög: „Adj már csendességet, Lelki békességet Mennybéli Or...“ Hogy végleg eloszlassa a pápa kételyeit, meneszti hybbei s vychodnai prédikátorait. „Nem tagadom, mert vétkeztek, Hitemet sokszor megszegtem, Kiért lám, így rgegfizettem“ sírt fel versében... Ellenségei azonban hatalmasabbak voltak esküvésénél: fiát mégis törvénytelenítették s a feleség, aki miatt rászakadt ez a „sok gond, átok“ — elfordult tőle... Szemevilágát is betegség támadta meg, barátai lassanként elhagyták, vagyona tünedezőben. Ekkor megírja végrendeletét s annak egyik végrehajtójául Kubinyi Kristófot s családját kéri fel „legyenek feleségének s szegény kis árvájának gondviselői.“ Akkor határozta el, hogy kibujdosik Lengyelországba. Szentmihálynapján mond búcsút hazájának — „az másfélezerben és nyolcvan kilencben". — Valószínű, hogy most is a Liptóújvár feletti hegyek gerincén lépte át a határt. A bujdosó még látja a hybbei s újvári házak körvonalait s a szemközti Alacsony-Tátra erdőkoszorúzta láncolatát. „Ti mezők, hegyek, Berkek, szép völgyek Kikben gyakran jártam Szép szelíd vadat, Hangos madarat Ott hallottam, láttam: Isten veletek..." A költő elbúcsúzott hazájától, s utolsó lakhelyétől. De még egyszer visszatért Ide — holtan... Ma a liptóújvári vár törmelékekkel telt termeiben denevérek keresnek éji szállást. Bordás, barna szárnyaikkal halkan suhannak a romhalmaz felett s ha elfáradnak, megkapaszkodnak a vár omladozó falaiban, melyek között élt, dalolt és sírt a legelső magyar lírikus: „legörögvén könnye orcáján ..." ‘X LACKONE KISS IBOLYA 14
