A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-17 / 20. szám
GÁL SÁNDOR: Fehér gránit Megint valami más jött Zizzent a csend s a szájak párát eregettek bundák csücske lebegett mint gallyak felett a varjú-szárnyak Fehéren ropogott a hó s az éjszakában kék nyilak böködték a rebbenő pillákat Csak álltam mint az útmenti szikár akácok ágaimon csörömpöltek a cérnaszálra függesztett gondolatok íme itt a karácsony itt az újév itt az erdő itt a világ itt a mindenség A csend ismét összegez s én látom az egészet fogaim közül kihull mint fehér gránit a szó — szerelem NÉMETH ISTVÁN: Kezemben lesz a só Bolond köpönyegbe takarom a testem, újra,.mint nagy elődeim, nekivágok a mának. a Körül táncolnák g" tüzes vasakkal, a, az erőm majd megméretik, -S s haj be sokszor “ fogok fázni-vágyni egymagámban. >. M M Pedig kezemben lesz a só, s ajkamon a méz, >. nem lész, aki lecsókolja, ° átváltozik önmaró méreggé. GÁL SÁNDOR: A könnyű ágat Kört rajzolni a homokba könnyű ággal Ez az én házam ha eljösz s belépsz az ajtón már nincs vissza-út Tudod ez csak játék egyszerű most jutott eszembe De lehet hogy szép s ha akarod kitalálok sok új játékot még csak vigyázz rám mert az élet s az én játékaim nagyon hasonlítanák egymáshoz Ha néha összetévesztem a kettőt okosan igaiíts ki emelj Jel mint a járni tanulót aki a világ bizonyosságai közé. bukott, SZ1TÄSI FERENC: Incselkedik velem a világ Forgok: incselkedik velem a világ. Szemem elé köröket ír a lendület. Arcomhoz szökő vézna virágok bánatomban keresik kedvüket. Szirmuk: lágy hártya-tenyér — csak egy piciny csillag férne bele, de nincs — betakar minden fényt az éj fekete tenyere. Agyam csontgátjait rombolom; szabaduljon a gondolat-madár, de váljék szóvá ajkamon, ha a végtelenből vissza száll. Forgok: azt hiszem csak incselkedik velem a világ. Szemem elé köröket ír a lendület. Arcomhoz szökő vézna virágok bánatomban keresik kedvüket. GÁL SÁNDOR Hogy von ez A barna szín belesett a szemedbe picike tenger alighogy villan nincs téma megírásra De mondd kié a tányér kié a kenyér, kié a kés kié a toll kié a szív a csont a hús Nem tudom Mondd hogy van ez mondd hogy van ez az élet amit élek mondd hogy van ez. NÉMETH ISTVÁN: Hitvesem, ki lesz az.. Hitvesem, ki lesz az, ki többet adhat árnyából, hajából és ingéből egyaránt, vagy előre egyezzük ki, hogy visszalépünk? Hitvesem, vállalom-e hogy nemcsak a kerek, nagy Hold után futok, mert az tán megfoghatatlan, hát előre lemondok, bogozom lassan a csomót és melletted guggolok, vagy inkább jössz velem, és szentségtörés és meghasonlás nélkül, mint nagy árva ló ugyan, de igavonó hűségeddel az utat taposod? Hitvesem, nemi Jönnöd kell, de tudni, hogy mit jelent az út, én erre s te arra mégy, s utunk mégis egy. 11
