A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-05-10 / 19. szám

b'úhty Zoltán Magyar irodalom Csehszlovákiában A haladó arfiket tömörítetté magi kórt a Kama Munkái 8a* Andor A Hét képes irodalmi rejtvénypályázata A csehszlovákiai magyar Irodalom elin­dulását az 1918-as Impérlumváltozástól, a Csehszlovák Köztársaság megalakulásától számítjuk. A kibontakozásnak Indult kisebb­ségi irodalom sokáig nagy nehézségekkel küzdött. A legnagyobb nehézségek egyike az volt, hogy hiányoztak a tapasztalt írók. Az Irodalmi élet megszervezésében nagy érdemlik volt azoknak az emigráns íróknak, akik a Magyar Tanácsköztársaság bukása után kerültek Csehszlováklába. Közülük el­sősorban Mácza’Jfcnosnak, Hidass Antalnak, Illés Bálának és Barta Lajosnak a nevét emeljük ki. Mácza, Hidas és Illés a Kassai Munkásban dolgoztak. Ez a magyar nyelvű kommunista újság a húszas években Iro­dalmi szempontból Is fontos szerepet töltött be. A haladó magyar írók alkotásain kívül úttörő Jelentőségű fordításokban mutatta be a cseh és szlovák proletárlrodalom, va­lamint a szovjet Irodalom legkiválóbb kép­viselőit. A Pozsonyban megtelepedett Barta Lajos az Irodalom fellendítése érdekében kultúrpolitikai és Irodalmi folyóiratot léte­sített (ÚJ Szó, 1929—1934). Barta nagy sze­retettel foglalkozott a munkás- és paraszt­származású fiatal tehetségekkel Is. Azt a kiemelkedő szerepet, amelyet az emigráns írók — az Itt említett és a többiek — a csehszlovákiai magyar Irodalom fej­lesztésében betöltötték, Fábry Zoltán mér 1928-ban meglátta és értékelte. Egy cikkében többek között ezt írta: „A köszönet Igazsá­gával ki kell Jelentenünk nyíltan és ünne­pélyesen: az emigráció nélkül ma nem áll­nánk ott, ahol vagyunk. Ha ők nincsenek, akkor az önképzőkört dilettantizmus és pro­vincializmus döntőn és vlsszacsinálhatatla­­nul rátelepedett volna Itt mindenre. Az emig­rációnak az Itteni szerkesztőségekben el­helyezkedett írói nemcsak az európai nívójú Irodalmat Jelentették, de ugyanakkor meg­teremtették a szintén európai nívójú szlovenszkól sajtót, mely egyldőben, a leg­sötétebb magyarországi években messze felülmúlta a pestit. Ezt nem lehet, nem sza­bad elfelejteni. Ez történelmi és Irodalom­történeti tény.“ A húszas évek második felében és a har­mincas évek elején a csehszlovákiai magyar Irodalomban már több tehetséges író mű­ködött, s a próza és a költészet fejlődése ígéretesen felfelé ívelt. Az Irodalom ki­egyensúlyozott fejlődésének persze továbbra is megvoltak az objektív akadályai: a nem­zetiségi elnyomás, a reakciós pártok befo­lyása, az írók szétszórtsága és szervezet­lensége, az Irodalmi Intézmények és irodal­mi folyóiratok hiánya. A többnyire rövid életű folyóiratok közül a legnagyobb Jelentősége a kommunista párt kultúrpolitikai és irodalmi folyóiratá­nak, A* Otnak volt. Az Ot 1931—36 között Jelent meg Fábry Zoltán szerkesztésében. A szerkesztésben tevékeny szerepet vál­laltak a Sarlónak azok a kommunista ér­zelmű tagjai Is, akik a mozgalom felbomlása után a párt tagjaivá válva a párt munkájá- Jába közvetlenül bekapcsolódtak. A folyó­irat Fábry Zoltán harcos Irányítása mellett keményen támadta a társadalmi harcoktól tartózkodó öncélú irodalmat, és marxista megalapozottságú kritikai és esztétikai ál­lásfoglalásaival Irányt mutatott az osztály­­harcba bekapcsolódott írók számára. Az Út szerepét e folyóirat megszűnése után a kommunista párt új napilapja, a Magyar Nap vette át. A haladó csehszlovákiai magyar Irodalom fejlődésére Jelentős befolyást gya­korolt az Erdélyben megjelenő Korunk cí­mű szocialista szellemű társadalmi és kul­túrpolitikai szemle Is, melynek a szerkesz­­•tője, Oaál Gábor élénk összeköttetésben állott a haladó szlovákiai magyar írókkal, és Magyar sűrűn közölt tőlük szépirodalmi munkákat s főleg irodalmunk problémáival és fejlődé­sével foglalkozó tanulmányokat, cikkeket. A csehszlovákiai magyar Irodalomnak (és általában a kulturális és szellemi életnek) a fejlődésében a Sarló Is nagy szerepet Játszott. A Sarló a csehszlovákiai magyar értelmiségi ifjúság haladó Irányú mozgalma volt. A mozgalom kibontakozásakor a sar­lósok még a reakciós úri pártok védnöksége alatt álltak, és tevékenykedésük az ún. re­­gösködésben merült ki: romantikus falu­szeretettel eltelve a falvakat Járták és nép­rajzi gyűjtőmunkát végeztek. A mozgalom lelkes falujáró fiataljai azonban a parasztság helyzetét felismerve a néprajzi gyűjtőmun­káról áttértek a szociográfiára és szocioló­giára, később közeledtek a munkásosztály­hoz és a marxizmushoz, a Csehszlovákiában együttélő népek és a Dunamedence nem­zeteinek összefogását hirdették. Jóllehet egykori védnökeik nemzetárulással vádol­ták és kiközösítéssel fenyegették őket, a Sarló Balogh Edgár vezetése mellett tovább radlkallzálódott, legradikálisabb tagjai pedig a mozgalom szétesése után megtalálták az utat a kommunista párthoz. A csehszlovákiai magyar Irodalom alkotói közül az 1918-tól 1938-lg tartó első korszak­ban a következők emelkednek ki: a publi­cisztikában és Irodalomkritikában Fábry Zoltán, a költészetben Gyóry Dezső és For­­báth Imre, a prózában Sellyéi József és Egri Viktor. Fábry Zoltán (1897—) a csehszlovákiai magyar irodalom legkiemelkedőbb képvise­lője, európai színvonalú publicistája és esz­­tátéja. Az első világháborúban fiatal fővel szerzett frontélményei tették őt harcos hu­manista íróvá, a háború és kapitalizmus engesztelhetetlen ellenfelévé. A huszas évek közepétől szoros kapcsolatba került a mun­kásmozgalommal, később főszerkesztője lett az Útnak, csehszlovákiai szerkesztője és főmunkatársa a Korunknak és a Szov­jetunióban megjelent Új Hangnak. Íról in­dulásakor a huszas évek baloldali német irodalma állt hozzá a legközelebb. Sajátos, expresszionista Jellegű stílusán ennek az Irodalomnak a hatása érezhető. Fábry azok közé az élvonalbeli európai írók és publi­cisták közé tartozik, akik elsőként Ismerték fel a kibontakozó faslszmusban rejtőző vl­­lágveszedelmet, és tehetségüket maradék­talanul az antlfaslzmus szolgálatába állítot­ták. Mélyreszántó tanulmányai a német fasizmus történelmi, politikai és filozófiai forrásaira világítottak rá. A fasizmus elleni harcra való koncentráltsága ma sem vesz­tett erejéből. A folyóiratokban közzétett legújabb művel az újraéledő fasizmusról megdöbbentő adatokat és összefüggéseket tárnak fel. Publicisztikai tevékenysége mel­lett Fábry a csehszlovákiai magyar iroda­lom hivatott kritikusa. Irodalmunk útját a húszas évek közepétől fáradhatatlan buz­galommal egyengeti. A felszabadulás előtt írt harcos kritikáiból a sajtó alatt lévő leg­újabb kötete ad majd ízelítőt. Fábrynak eddig a következő kötetei Jelentek meg: Korparancs (1934), Fegyver a vitéz ellen (1937), A gondolat Igaza (1955), A béke iga­za (1956), Hidak és árkok (1957), Palack­posta (I960), Emberek az embertelenség­ben (1962), HarmadvirégZés (1963). Gyóry Dezső (1900—) azok közé tartozik, akik a születő csehszlovákiai magyar Iro­dalom alapköveit rakták le. 1923-tól 1940-lg hét verseskötete látott napvilágot. Költői hírnevét az Újarcú magyarok című kötete alapozta meg. E kötet a magyarországi ha­ladó Irodalmi körökben Is népszerűvé tette Győry nevét. Móricz Zaigmond a Nyugatban írt kritikájában Ady hivatott utódjának ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom