A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-10 / 19. szám
b'úhty Zoltán Magyar irodalom Csehszlovákiában A haladó arfiket tömörítetté magi kórt a Kama Munkái 8a* Andor A Hét képes irodalmi rejtvénypályázata A csehszlovákiai magyar Irodalom elindulását az 1918-as Impérlumváltozástól, a Csehszlovák Köztársaság megalakulásától számítjuk. A kibontakozásnak Indult kisebbségi irodalom sokáig nagy nehézségekkel küzdött. A legnagyobb nehézségek egyike az volt, hogy hiányoztak a tapasztalt írók. Az Irodalmi élet megszervezésében nagy érdemlik volt azoknak az emigráns íróknak, akik a Magyar Tanácsköztársaság bukása után kerültek Csehszlováklába. Közülük elsősorban Mácza’Jfcnosnak, Hidass Antalnak, Illés Bálának és Barta Lajosnak a nevét emeljük ki. Mácza, Hidas és Illés a Kassai Munkásban dolgoztak. Ez a magyar nyelvű kommunista újság a húszas években Irodalmi szempontból Is fontos szerepet töltött be. A haladó magyar írók alkotásain kívül úttörő Jelentőségű fordításokban mutatta be a cseh és szlovák proletárlrodalom, valamint a szovjet Irodalom legkiválóbb képviselőit. A Pozsonyban megtelepedett Barta Lajos az Irodalom fellendítése érdekében kultúrpolitikai és Irodalmi folyóiratot létesített (ÚJ Szó, 1929—1934). Barta nagy szeretettel foglalkozott a munkás- és parasztszármazású fiatal tehetségekkel Is. Azt a kiemelkedő szerepet, amelyet az emigráns írók — az Itt említett és a többiek — a csehszlovákiai magyar Irodalom fejlesztésében betöltötték, Fábry Zoltán mér 1928-ban meglátta és értékelte. Egy cikkében többek között ezt írta: „A köszönet Igazságával ki kell Jelentenünk nyíltan és ünnepélyesen: az emigráció nélkül ma nem állnánk ott, ahol vagyunk. Ha ők nincsenek, akkor az önképzőkört dilettantizmus és provincializmus döntőn és vlsszacsinálhatatlanul rátelepedett volna Itt mindenre. Az emigrációnak az Itteni szerkesztőségekben elhelyezkedett írói nemcsak az európai nívójú Irodalmat Jelentették, de ugyanakkor megteremtették a szintén európai nívójú szlovenszkól sajtót, mely egyldőben, a legsötétebb magyarországi években messze felülmúlta a pestit. Ezt nem lehet, nem szabad elfelejteni. Ez történelmi és Irodalomtörténeti tény.“ A húszas évek második felében és a harmincas évek elején a csehszlovákiai magyar Irodalomban már több tehetséges író működött, s a próza és a költészet fejlődése ígéretesen felfelé ívelt. Az Irodalom kiegyensúlyozott fejlődésének persze továbbra is megvoltak az objektív akadályai: a nemzetiségi elnyomás, a reakciós pártok befolyása, az írók szétszórtsága és szervezetlensége, az Irodalmi Intézmények és irodalmi folyóiratok hiánya. A többnyire rövid életű folyóiratok közül a legnagyobb Jelentősége a kommunista párt kultúrpolitikai és irodalmi folyóiratának, A* Otnak volt. Az Ot 1931—36 között Jelent meg Fábry Zoltán szerkesztésében. A szerkesztésben tevékeny szerepet vállaltak a Sarlónak azok a kommunista érzelmű tagjai Is, akik a mozgalom felbomlása után a párt tagjaivá válva a párt munkájá- Jába közvetlenül bekapcsolódtak. A folyóirat Fábry Zoltán harcos Irányítása mellett keményen támadta a társadalmi harcoktól tartózkodó öncélú irodalmat, és marxista megalapozottságú kritikai és esztétikai állásfoglalásaival Irányt mutatott az osztályharcba bekapcsolódott írók számára. Az Út szerepét e folyóirat megszűnése után a kommunista párt új napilapja, a Magyar Nap vette át. A haladó csehszlovákiai magyar Irodalom fejlődésére Jelentős befolyást gyakorolt az Erdélyben megjelenő Korunk című szocialista szellemű társadalmi és kultúrpolitikai szemle Is, melynek a szerkesz•tője, Oaál Gábor élénk összeköttetésben állott a haladó szlovákiai magyar írókkal, és Magyar sűrűn közölt tőlük szépirodalmi munkákat s főleg irodalmunk problémáival és fejlődésével foglalkozó tanulmányokat, cikkeket. A csehszlovákiai magyar Irodalomnak (és általában a kulturális és szellemi életnek) a fejlődésében a Sarló Is nagy szerepet Játszott. A Sarló a csehszlovákiai magyar értelmiségi ifjúság haladó Irányú mozgalma volt. A mozgalom kibontakozásakor a sarlósok még a reakciós úri pártok védnöksége alatt álltak, és tevékenykedésük az ún. regösködésben merült ki: romantikus faluszeretettel eltelve a falvakat Járták és néprajzi gyűjtőmunkát végeztek. A mozgalom lelkes falujáró fiataljai azonban a parasztság helyzetét felismerve a néprajzi gyűjtőmunkáról áttértek a szociográfiára és szociológiára, később közeledtek a munkásosztályhoz és a marxizmushoz, a Csehszlovákiában együttélő népek és a Dunamedence nemzeteinek összefogását hirdették. Jóllehet egykori védnökeik nemzetárulással vádolták és kiközösítéssel fenyegették őket, a Sarló Balogh Edgár vezetése mellett tovább radlkallzálódott, legradikálisabb tagjai pedig a mozgalom szétesése után megtalálták az utat a kommunista párthoz. A csehszlovákiai magyar Irodalom alkotói közül az 1918-tól 1938-lg tartó első korszakban a következők emelkednek ki: a publicisztikában és Irodalomkritikában Fábry Zoltán, a költészetben Gyóry Dezső és Forbáth Imre, a prózában Sellyéi József és Egri Viktor. Fábry Zoltán (1897—) a csehszlovákiai magyar irodalom legkiemelkedőbb képviselője, európai színvonalú publicistája és esztátéja. Az első világháborúban fiatal fővel szerzett frontélményei tették őt harcos humanista íróvá, a háború és kapitalizmus engesztelhetetlen ellenfelévé. A huszas évek közepétől szoros kapcsolatba került a munkásmozgalommal, később főszerkesztője lett az Útnak, csehszlovákiai szerkesztője és főmunkatársa a Korunknak és a Szovjetunióban megjelent Új Hangnak. Íról indulásakor a huszas évek baloldali német irodalma állt hozzá a legközelebb. Sajátos, expresszionista Jellegű stílusán ennek az Irodalomnak a hatása érezhető. Fábry azok közé az élvonalbeli európai írók és publicisták közé tartozik, akik elsőként Ismerték fel a kibontakozó faslszmusban rejtőző vllágveszedelmet, és tehetségüket maradéktalanul az antlfaslzmus szolgálatába állították. Mélyreszántó tanulmányai a német fasizmus történelmi, politikai és filozófiai forrásaira világítottak rá. A fasizmus elleni harcra való koncentráltsága ma sem vesztett erejéből. A folyóiratokban közzétett legújabb művel az újraéledő fasizmusról megdöbbentő adatokat és összefüggéseket tárnak fel. Publicisztikai tevékenysége mellett Fábry a csehszlovákiai magyar irodalom hivatott kritikusa. Irodalmunk útját a húszas évek közepétől fáradhatatlan buzgalommal egyengeti. A felszabadulás előtt írt harcos kritikáiból a sajtó alatt lévő legújabb kötete ad majd ízelítőt. Fábrynak eddig a következő kötetei Jelentek meg: Korparancs (1934), Fegyver a vitéz ellen (1937), A gondolat Igaza (1955), A béke igaza (1956), Hidak és árkok (1957), Palackposta (I960), Emberek az embertelenségben (1962), HarmadvirégZés (1963). Gyóry Dezső (1900—) azok közé tartozik, akik a születő csehszlovákiai magyar Irodalom alapköveit rakták le. 1923-tól 1940-lg hét verseskötete látott napvilágot. Költői hírnevét az Újarcú magyarok című kötete alapozta meg. E kötet a magyarországi haladó Irodalmi körökben Is népszerűvé tette Győry nevét. Móricz Zaigmond a Nyugatban írt kritikájában Ady hivatott utódjának ne-
