A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-03 / 18. szám
homlokegyenest ellentétben állnak a kulturális életkörnyezet komplex kialakításával és a műépítész eredeti elgondolásával. Sok helyütt még ma is komoly hiányosságok fordulnak elő a műépítész elgondolásának érvényesítésében a lakótelep tervezésénél és kivitelezésénél. Minden műalkotás alapját a helyes müépítői koncepció képezi, amelynek során az épület elkészült Ez a szabály a nagy lakótelepeknél is érvényes. Az építőművészet jelentőségének gyakori lebecsülése mégis sokszor azt eredményezi, hogy az építészeti tervek kidolgozása, majd az építkezés kivitelezése folyamán az eredeti koncepciót deformálják s ily módon az egész mű kárára megcsonkítják az eredeti elgondolást (pl. megváltoztatják a típusobjektumokat, növelik az emeletek számát, elhagynak vagy elodáznak egyes tervezett beruházásokat, a tereprendezést, parkok létesítését stb.j. A műépítésznek persze előre kell látnia az építőipar lehetőségeit, nem hagyhatja figyelmen kívül a termelési nehézségeket sem. Amikor azonban az üj lakótelepek lakói új környezetüket értékelik, leggyakrabban nem saját otthonuk elrendezésére, hibájára panaszkodnak, hanem az üzlethálózat, a szolgáltatások stb. hiányát bírálják. A műépítész persze ezekre a beruházásokra is gondolt, ámde a A bratislavai Rózsavölgyben létesített lakótelep a csehszlovák műépítészet egyik kiemelkedfi sikere annak ellenére, hogy a műépítésznek nem sikerült kompromisszum nélkül átUUetnie eredeti elgondolását. gazdasági tervben nem egyszer „takarékosság“ címén ezek kiépítését elodázták. Az építőipari fejlődése, különösen iparosítása — új feladatok elé állítja a műépítészeket. Olyan nézetek is felmerültek, hogy az építőipar Iparosítása — a típus- és panelépítkezés — háttérbe szorítja, elnyomja, illetve teljesen lehetetlenné teszi a műépítész alkotó munkáját. Ez a nézet helytelen. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy új, modern építőművészet létrehozása a típus- és panelépítkezés feltételei között lehetséges, sőt ez a műépítészet mai nemzedékének együk legfontosabb feladata. Ilyen feltételek között is keletkezhetnek teljesen egyedi építőművészet! alkotások, de persze bizonyos szabadságot kell adni a műépítész fantáziájának s főleg meg kell változtatni a tipizálás módját. Nem helyes ugyanis egész épületeket tipizálni, sokkal célszerűbb lenne az egyes építőelemek tipizálása; tömegesen lehetne őket termelni, a műépítész mégis a legváltozatosabb jellegű épületeket állíthatná össze belőlük. A modern műépítészeinek és az építőiparban érvényesülő legújabb módszereiknek meg kell találniuk a közös alapot, egységet s egyúttal szüntelenül befolyásolniuk kell egymást. A műépítészet nemcsak igénybe veszi, hanem közvetlenül ki is kényszeríti a legprogresszívabb építőipari módszereket. Van itt azonban egy bökkenő: A műépítésznek és az építőiparnak megfelelően hosszú időt kellene hagyni, hogy a kutatóintézetekkel szorosan együttműködve alaposan kipróbálják az új megoldásokat a prototípusokon. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy csak a minden szempontból jól bevált és kipróbált technológiákat és új anyagokat szabad bevezetni a tömeges termelésbe. Ellenkező esetben ugyanis az épületek rossz minősége nemcsak a lakosoknak okoz sok bosszúságot, hanem az egész társadalomnak is kárára van. Az épületek tipizálásával kapcsolatban érdekes tapasztalatokat szereztek műépítészeink Lengyelországban. A tervezők ott nincsenek ráutalva a központi termelőüzemben gyártott konstrukciókra és típuselemekre. Közvetlenül az építkezési helyen gyártják a szükséges paneleket, ami azt eredményezi, hogy bár szerelt házakról van szó, külalakjukkal, fő méreteikkel és gyakorlati hasznosságukkal egyedi éptíkezés benyomását keltik. Műépítészeink legnagyobb fájdalma, hogy a kivitelező vállalatok úgyszólván erőszakot követnek el rajtuk: nagyon korlátolt technológiát kényszerítenek rájuk, amely nem tesz lehetővé olyan fejlődést, amilyen a többi szocialista országokban tapasztalható. A műépítészet és az építőipar közti viszonyban — nemcsak a lakónegyedek problémájával kapcsolatban — még sok a megoldani való. Erről beszélt Novotn? elvtárs is, amikor a következőket mondotta a Műépítészek Szövetségének címére: „Nem kétséges, hogy az építészeti alkotás szorosan összefügg az építőipar és a hozzá kapcsolódó iparágak anyagi-termelési alapjának fejlesztésével. Hangsúlyozom, hogy a műépítészen alkotásnak elő kell segítenie a korszerű, haladó építészeti irányok érvényesítését, s hozzá kell járulnia az Ipari módszerek további bevezetéséhez az építészetben.“ Ilyen úton haladva a két partner eredményes együttműködése révén olyan napfényes, elegáns, zöld növényzettel,' fákkal, virágokkal teli lakótelepek létesülnek majd nálunk is, amelyekben — bár távolabb a város központjától — szívesen fog lakni mindenki. (A Svát v obrazech cikke nyomán) Üj német tehergépkocsi A Német Demokratikus Köztársaságban kipróbálás alatt áll egy új öttonnás W 50 L típusú, négyütemű motorral rendelkező teherautó. A kocsi Imaxlmálls sebessége 84 km/6ra, különösen előnyösen alkalmazhatú a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságban „Hordozható“ atomerőmű A Melekesszben (Szovjetunió! működő Atomtechnikai Kutatóintézet dolgozót üzembe helyeztek egy szétszerelhető és szállítható atomerőművet, amelyet távoli, nehezen megközelíthető körzetek számára fejlesztettek ki. Az egész erőmű súlya 360 tonna, de 4—22 tonna súlyú különféle egységekből állítható össze. Teljesítménye 750 kW. Tüzelőanyaga 62 kg urán, amely 2 évig szolgáltat energiát az újszerű atomerőműben. Reaktorának hűtésére a világon először alkalmaztak szerves vegyületet, gázolajat, amely a besugárzás hatására nem aktiválódik, a szerkezeti anyagokat tehát nem fenyegeti a korrózió veszélye. A hőközlö és hűtőanyag a reaktorban 250 C fokra melegszik fel, majd a hőcserélőben tiszta víznek adja át hőjét, s így 25 légköri nyomású gőz fejlődik a csövekben. A gőzfejlesztőt és a csővezetékeket közönséges szénacélból készítették és mellőzhető a nagy súlyú árnyékolás is. Képeinken az atomerőmű vezérlőterme (fönt/ és a reaktor sugárzásának mérése (lenti látható. 5 •« S í : s 5 "5 * I« %
