A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-12 / 15. szám
Mikulás Kovác: Várakozás Az ami a lábad alatt van az a zöld lágyság az a fű &r£fz/ssi/s/je/ZeX'/efe « Az ami fölötted van az a távoli kékség az az égbolt S amott középen az a csöndes suttogás az a halványkék és zöld szín végtelen párbeszéde Az ami az ujjad közt csillog az a víz s a kis hangya mely száraz juharlevélen evez a tenger felé. S az ami nincs a fűben és a vzben ami egyáltalán nincs jelen az fehérvállú kedvesed aki szentjánosbogarat hordott szemében Szorítsd a füled a fához — meghallod hangját — rólad énekel dobj kavicsot a vízbe — meglátod szemét melyben aranygyűrűk ragyognak tépj egy marék füvet és várj sokáig sokáig meglátod sárga haját mely úszik a szélben De ha semmit sem látsz és semmit sem hallasz és levél sem rezdül emlékeid közt — akkor teljesen reménytelen a várakozás A folyó elfut mint a szerelem. Veres János fordítása 'Andrásy Tibor: Kocsmában, linómetszet, 1958 Mi lenne, ha... Nagyon sok szó esik manapság kulturális lapjaink hasábjain az irodalmi színpadokról. Különösen a Pedagógiai Intézet irodalmi színpadának megalakulásáról beszéltek sokat az utóbbi időben. Az irodalmi színpad azonban nem csak felnőtt közönség számára forrása a műveltségnek, az irodalmi ismeretek kiszélesítésének, a kultúra terjesztésének, hanem nagy szerepe lehetne a tanuló ifjúság számára Is. Éppen ezért merül fel a kérdés: mi lenne, ha a régi önképzőkörök felújításával és kibővítésével iskolai irodalmi színpadok alakulnának, mondjuk, olyan helyen, ahol már működik „nagy“ irodalmi színpad, s így a „kis“ iskolai együttes megférne „szárnyai alatt“. Hogy milyen jelentősége lenne az iskolai Irodalmi színpadnak? Ezt azok a tanítók tudnák megmondani, akik a legnagyobb erőfeszítés és becsületes szándék mellett sem tudnak néha tanulóikból rendszeres versolvasókat nevelni, ami egyébként még nem szégyen, mert a költészet rendszeres oivasása és megértése teljes odaadást, türelmet, sőt nem egyszer szívós akaratot követel az olvasóitól, hogy a vers többszöri olvasás után megmutassa néki igazi szépségét. S éppen ebben segíti az irodalmi színpad, amely a művészi szó varázsával hat közönségére s előadásában a nehezebben érthető, több munkát igénylő költemények is világossá válnak, ha megfelelő előadók tolmácsolják őket. Az iskolai irodalmi színpad műsora eltérést mutatna a felnőtt irodalmi színpadok műsorától elsősorban abban, hogy rendszeres évi terve, bár alkotó módon, de a tantervhez alkalmazkodna, ami azt jelentené, hogy műsorán olyan témák szerepelnének, amelyek kapcsolatban állnak az egyes osztályok tananyagával. A tantervi anyagot dolgoznák fel és azt szakaszonként foglalnák egy-egy előadásba. A szakos tanárok és tanítók természetesen előre ismernék az irodalmi színpad részletes műsorát s így elő tudnák készíteni a tanulókat a műsoron látandókra, nehogy a tetszetős forma túlságosan lekösse a diákok figyelmét a tartalom rovására. Az iskolai irodalmi színpadnak nagy hatása lenne minden olyan évfalyamban, aho] irodalmat tanítanak. Arról még csak nem Is szólunk, hogy ezzel a formával sokkal több fiatalt lehet meghódítani a költészetet kedvelők táborába. Néhányan azzal érvelhetnének, hogy miért van szükség ehhez külön iskolai irodalmi színpadra, hiszen a felnőtt irodalmi színpad műsora is mutat megegyezést az irodalmi anyag egyes részeivel. Az éremnek azonban van egy másik oldala is. Az irodalmi színpad ilyen formája több bemutatót igényel s ezt csak úgy tudja elérni, ha csökkenti az előadások időtartamát. Rövidebb előadásokkal technikailag is könynyebben tudna boldogulni, s a legfontosabb az, hogy a tanterv nagyobb részét tudná rendszerbe foglalni. Ez a probléma már nem új. Magyarországon, ahol az irodalmi színpadok nagy számban működnek, szintén foglalkoznak hasonló problémával. Nálunk sem lenne bizonyosan kárára a tanuló ifjúságnak tudásuk ilyen formájú bővítése. Vagy talán korai még? Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy nálunk az irodalmi színpadokkal még rengeteg probléma is van. De újból feltesszük a kérdést: mi lenne ha... nálunk az iskolai irodalmi színpadok indulnának el hódító útjukra, hogy ezekből nőjenek fel „nagy“ irodalmi színpadaink. Nagyon elgondolkoztató a kérdés és érdemes lenne vele részletesebben is foglalkozni. . VASS OTTO
