A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-05 / 14. szám
Vajda János (Th. Mayarhofler litográfiája) A századvég Az 1848/49-es magyar forradalom vérbefojtása után szinte valamennyi magyar írót üldözi a bécsi udvar bosszúja. A szabadságharc bukását követő Bach-diktatúra egységesen ellenzéki magatartást vált ki az egész országban. Az ellenzék vezetői a leginkább sújtott közép- és klsnemesl értelmiségből kerülnek ki, akiknek ellenzékisége számos esetben nemcsak természetes, hanem szükségszerű Is. A pánik, elkeseredés és gyűlölet légkörében a legkevésbé kompromittálódott Kemény Zsigmond regényíró próbálja megmagyarázni az eseményeket, menteni, „kijózanodásra“ Inteni a nemzetet. Az Irodalmi élet az ötvenes évek közepén élénkül fel, s ekkor elsősorban Vajda János áll szembe a „reálpolitikát, a megalkuvó kiegyezést hirdetők táborával. Vajdáról már sokszor elmondták, hogy költészete tulajdonképpen hidat jelent Petőfi és Ady lírája között. Vajda János Pesten született, 1827-ben; de Vajda János röplrata. Arlsztidesz: Polgárosodás, 1862 s. IRTA A RI8ZTIDBSZ. nturm «unni. tus» uoí nnnt, jm* KIADJA RKCKIKAITOÜIITÍT a Hót kép*» M anunif rejtvénypályázata |~| £§ W g§ § már kisgyermek korában Vaálra került, ahol apja erdész volt. A vaáll erdő Vajda gyermekkori környezete, melynek emlékei mindvégig ott élnek költészetében. Élete végéig úgy beszél erről és vidékéről, mint szülőföldjéről. Annak ellenére, hogy apja főerdész volt, családjuk nagy szegénységben élt, mert apjának száz forint évi fizetésből kellett eltartania tíz gyermekét és féleségét. Szülei papnak akarták adni, de neki semmi kedve sem volt ehhez a pályához. Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérvárott kezdte, majd Pesten fejezte be. Pesti diákoskodésa idején ismerkedett meg VOrttsmartyval és Petőfivel is. Petőfi már ekkor valóságos eszményképévé lesz, annyira, hogy társadalmi világnézetében is őt akarja követni. Vajda Is felcsap vándorszínésznek, hogy megismerkedjék az országgal, a magyar nép életével. Egy év múlva otthagyja a színtársulatot, hogy Pesten bekapcsolódhassék az irodalmi életbe. Itt a fiatal Magyarország csoportját képező írókkal köt barátságot, a Pilvax kávéház vendége és ama tíz Író egyike, akik megfogadják, hogy képességeiket egyesítve, új utakon fognak haladni. 1844-ben Jelent meg első verse, a Bakonyi legény. Vajda költeményeiben a demokratikus népi politikának ad hangot. Köztársasági meggyőződésű volt, s a rendi társadalom igazságtalanságaival szemben az emberek egyenlőségének eszméje foglalkoztatja és lelkesíti. A költő tevékenyen vett részt 1848 márciusának eseményeiben; a forradalmi fordulat küszöbén tüzes lelkesedés tölti el. Számos, a szabadságharc alatt írott költeményében szatirikusán gúnyolja a táblablrákat: Egy abszolutizmust pártoló politikus kesergése. A forradalom hősi harcai iránti lelkesedést szólaltatja meg A vörőssipkások című verse, mely a legendás vörössipkások hősi elszántságét énekli meg; egyideig maga Is közöttük harcolt Damjanich seregében. A szabadságharc bukása után Vajdát büntetésből besorozzák egy Olaszországba küldendő ezredbe. Az önkényuralom idején jelentkezik Vajda néhány költeményében a pesszimista hangulat. Ezt a borúlátást olvashatjuk ki Meghasonlás című verséből, melynek életszemlélete hasonlít Madách halhatatlan drámai költeményéhez, Az ember tragédiájához. Vajda János e költeményében a nemzet hősi küzdelmének elbukása — melynek nemzetközi Jelentőségét is teljes mértékben látta — azt a hangulatot kelti, hogy nem érdemes nagy célokért küzdeni, mert azokat úgysem lehet megvalósítani. Vajda János irodalmi hagyatékénak három része van: lira, epikai költészet, prózai elbeszélések és politikai tanulmányok. Ezenkívül Irt kisebb-nagyobb újságcikkeket is, melyeknek számát mintegy háromezerre becsülik. Lírájának alaphangja Vüröemartyéval rokon; témái a szenvedélyes és mélységes csalódások által meggyötört szerelem, a természet szépsége, hazájának sorsa és a társadalmi bűnök bírálata. Jellemző költészetére, hogy benne páratlan csúcsteljesítmények emelkednek kevésbé Jelentékeny alkotások nagyszámú csoportja fölé. 1855-ből való A virrasztó c. költeménye, melyet maga is egyik legjobb alkotásának tekintett, A virrasztókban azt a gondolatot fejezi ki, hogy a szabadságharc bukása után a költők feladata a nemzeti öntudat éa a függetlenség eszméjének ébrentartása. A költemény azt a hitet sugározza, hogy Magyarország a forradalom leverésével nem halt meg, hanem csak tetszhalottá vált. A költők hivatása, hogy ne aludjanak el, hanem vlrraszszanak önzetlenül a nemzet felett, mert elkövetkezik az a pillanat, amikor a tetszhalott újból megmozdul. A költő életének legnagyobb szerelme Gina (Kratochwll Georgina), egy borbély leánya, hiú és nagyravágyó nő volt. Amikor Vajda megkérte kezét, azzal kosarazta ki, hogy ő nem akar egy szegény költő felesége lenni. Néhány éven át éltek így egymás közelében, aztán Gina anyjával együtt Bócsbe költözött és egy Esterházy herceg szeretője lett. Ez Vajdában még inkább fokozta az urak és a pénz világa elleni gyűlöletet. A herceg nagy örökséget hagyott Ginára, amit azonban ő elpazarolt, s maga is elzüllött. Vajdának két hatalmas erejű lírai ciklusa szól erről a szerelemről: Szerelem átka (címe Petőfinek egyik költeményét Idézi), Gina emléke. A szerelem átka című ciklusban a szerelemnek és a féltékenységnek rendkívül szenvedélyes hangja szólal meg. A költő még öreg korában is látta egyszer Glnát, aki akkor már a legszömyübb nyomorban élt. Ennek a találkozásnak az emléke az utolsó Ginához Irt költemény, a Harminc év után, melyben röviden benne van szerelmük egész története. Ki báláidból méltatlan vadakra Pazaroltál nem érett kincseket: En, a hideg bálvány vezeklő rabja Ki minden kéjt szivébe temetett: Most itt ülünk, slralomházi lelkek, Es nézzük egymást hosszan, szótalan .. : Tekintetünkben hajh, nem az elvesztett, Az el nem nyert éden fájdalma van. Vajda elutasította az 1867-es kiegyezést, és támadta a magyar nemesség megalkuvását. Ezt fejezi ki a Luzitán dal című allegorikus költeménye. A luzitánokon, Portugália őslakóin, akik a gyarmatosító rómaiaknak meghódoltak, a Habsburgokkal kiegyező magyar nemességet kell érteni. Vajda szégyennek, a nemzeti becsület eljátszásának tartotta a kiegyezést. A költemény első részében élesen tiltakozik a kiegyező nemesség megalkuvása ellen. A második részben a magyar szabadságharc emigránsairól, elsősorban Kossuthról szól, aki hű fia volt a hazának, és rendületlenül ragaszkodott a nemzeti önérzethez. A vers elmével és alcímével a hivatalos cenzúra figyelmét igyekezett elterelni. Vajda János Jelentős prózairól tevékenységet is fejtett ki. 1862-ben, az országgyűlés hirtelen feloszlatása után Írja meg azt a két nagy tanulmányát, melyekben rendkívül sötét képet fest a magyar nemességről: Onbírólat, Polgárosodói. Vajda Jánosnak sem politikai, sem irodalmi téren nem sikerült tábort szerveznie, sem ilyenhez fenntartás nélkül csatlakoznia. A formalista versírás ürességével szemben a mély eszmei tartalom híve volt, a gondtalanság zsöllyéibe süp-
