A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-05 / 14. szám

KERESZTREJTVENY OPERAKALAUZ VÍZSZINTES: 1. Bedfich Smeta­na kevéssé ismert operája. 14. Könyv Angliában. 15. Ize. 17. For­dított: hiba. 18. Olaj idegen nyel­ven. 20. Védjek. 22. Férfinév. 23. L. R. 24. Gyilok. 20. Kevert Kas. 27. Hangtalan tanár. 29. Frank rövidítése. 30. Erős vihar. 32. Rágcsáló (névelővel). 34. A nye­lést közvetíti. 36. Energiája. 39. Végnélkül! utazás. 41. Lírai költe­mény. 42. Magyar vlllanyégö már­ka. 43. Egyesült hozzátartozója. 44. Csapadék. 45. Vissza: mutató­szó. 47. Táska közepe. 48. Angolna németül. 55. Hangtalan baba. 51. Német kikötőváros. 52. Hegység a Szovjetunió és Mongólia hatá­rán. 54. Smetana operája. 56. Szerző. 58. Öregedni németül. 60. Gyulladás. 61. Eltulajdonít alvilá­gi nyelven. 62. Gyermekköszöntés. 63. Igavonó állat. 64. Ev Párizsban. 65. A délután és éjszaka közti napszak. 67. Hangszer. 69. Rómát kilencvenkilenc. 71. Vízben él. 72. Garam eleje. 73. Nyes betűi. 74. Akadémiai titulus rövidítése. 76. Idegen női név. 78. Folyó Francia­­ország és Németország határán. 79. Európai nép. 80. IOJ. 82. Ru­ha része. 84. Folyadék névelővel. 85. ... tón, hangszóró f—*J. 86. Goldmark ismert operája, (a nyíl irányában folytatva). 87. Francia névelő. 89. Régi római pénz. 92. Adagolt. 95. Baljóslatú jel. 98. Keleti uralkodó. 100. OrdináL FÜGGŐLEGES: 1. Wagner opera. 2. Biró betűi felcserélve. 3. Tro­libuszban van. 4. Ha ugyan szlo­vákul. 5. Igen Moszkvában. 6. Energia. 7. Ibsen drámája. 8. Ukáz betűi. 9. RID. 10. Gallium vegyjele. 11. Azonos magánliang zők. 12. Kábel egyik típusú betűi. 13. Angol főnök (főnét.). 16. Ctk­­ker nagy sikert aratott operája. 19. Mozart ismert operája. 21. Puccini nálunk kevésbé ismert operája. 24. Trombita hang. 25. Föléje. 27. Hangtalan tan. 28. Csú­nya. 30. Időegység. 31. Szóössze­tételek előtagjaként: -új (gőr.j. 32. AEM. 33. Régi súlymérték. 35. Állami illeték. 37. Kevert sár. 38. Tibeti szarvasmarha. 40. Löabrak. 45. Trubadúr eleje. 46. Fohász, 48. Behatóan. 49. Szemével észlel. 51. Azonos mássalhangzók. 53. Sig­nal. 55. Görög néptörzs. 56. Szin­tén. 57. Szaglószerv. 59. Király franciául. 61. Macska. 65. EAR. 66. Bírósági eljárásoknál fontos sze­mély. 68. Levegő görögül. 70. Lortzing operája. 75. Omladék. 77. Bálint betűi felcserélve. 79. Becézett Ilona. 81. Áltam Aden szomszédságában. 83. Csillagkép. 86. Misó betűi. 87. Nem fenn (—’). 88. Fás terület. 90. Maszorgszkij operája. 91. Vissza: sérülés. 93. Kérdősző. 94. Fontos táplálék. 96. E napon. 97. Nagy Sándor. 99. Radium vegyjele. 101. Francia né­velő. ’VS/SS/SSSSSSSS/SSSSSS/S/SSSSS//SS/rSSSS/S/SSSSSS/SSS/SSfSSS/SSS/SSS/SSSS/SS/SSSSSSSSSSS/SSSSS/SS////SSS/SS/SSSS//SSS/SS//S/SSS/SSS//SSSSSSSSSS.SSS/fSSSSSSSSSSSSS/SSSSJSSySy///S/M Pepát. „A szolgaság odáig alacsonyítja az embereket, hogy megkedveltet! magát ve­lük“ mondja Veuvenargues, a neves fran­cia aforista, s valóban, Goya kénytelen volt ragaszkodást mutatni az önkény iránt, máskülönben gyanússá válik és eretnekké nyilvánítják. Az uralkodót biztosítja hűsé­géről, de képein kifejezi megvetését és til­takozását a zsarnoksággal szemben, aján­dékul kínálja fel lázadó képeit, hogy le­hetővé tegye azok nyilvánosságra hozata­lát Képeinek sötét tónusa hűen ábrázolja a történések rettenetét, mégsem vigaszta­lanok, mert a vonalnélküli alakok lebegő, enyhén fokozódó fénye titkos reménysu­­gárt jelentenek; gyötrelmes a spanyol élet, de pirkad a hajnal... A siker c. könyvében ugyancsak a mű­vészet társadalmi funkcióját bizo­nyítja az író. A mű a fasizáiódő Né­metország szatirikus kórképe. Cselekmé­nyének magva: Martin Krüger művészet­­történészt perbefogják, mert a tárlaton olyan képet állított ki, mely József és test­vérei bibliai legendájának -példájára lelep­lezi a sérelmükön méltatlankodó és ma­gukat ártatlannak nevező igazi bűnösöket. Ez nyílt célzás volt az atrocitások révén hatalomrajutott nácikra, akik széplelkek módján pózoltak habáraikon Mostanában nagy visszhangot keltett egy könyv, amely­ben a mai Vatikán viszonyait ábrázolja egy szerző. Ebben a könyvben — hiteles levéltárt bizonyíték alapján — a lengyel Író közöl egy inkvizlciós tárgyalást a XVI. századból, amikor az egyház a neves Vero­­nose mestert fogja perbe, mert szerintük gyanúsan tiszteletlen körülmények között ábrázolta az apostolok lakomáját, az utol­só vacsorát. A vakbuzgóság és a zsarnok­ság szemében minden ész szálka és a leg­nagyobb bűn az, ha olyan igazságokat vág­nak a hatalom fejéhez, amelyeket az lep­lezni akar. Ezért azután fokozott gonddal örködnek azon, nehogy tekintélyükön csor­ba essék. Ez Breza A bronzkapujának Is a tanulsága, csakúgy mint A siker végkö­vetkeztetés. Ismét a Goyára kell gondol­nunk, meg Zola Róma-jára, melyekben a szellemtől megrémült dogmatikusok a gon­dolat ellen hadakoznak. Lion Feutchtwanger A siker-t figyelmez­tetésül szánta az embereknek, hogy felráz­za azokat réveteg közönyükből: íme mivé lesz a jogrend, ha az igazságszolgáltatást alárendelik a hatalomnak! Az író a szatíra eszközeivel azt bizonyltja, hogy az önkény hatalombirtoklása múló, kétséges siker, Martin Krüger meghal, mert erősebb nála a hatalom, szelleme azonban — hagyatéká­nak folytatója, felesége révén — halála után kezd hatni és sírásójává válik a zsar­nokságnak. A siker hitelességére jellemző, hogy az író munkájához statisztikai ada­tokat, levéltári kutatásainak s személyes élményeinek nagy tömegét használta fel. Suetonius említi a Caesarok életé ben, hogy nem sokkal Nero halála után a keleti tartományokban feltűnt egy ember, aki magát Nerónak mondotta és évekig uralkodott a halott zsarnok nevé­ben. Ezt a történelmi eseményt eleveníti fel Feuchtwanger A hamis Nero-ban. Var­ró szenátor, a Rómával meghasonlott dús­gazdag helytartó, rábeszéli Terenciust, a fazekasmestert, hogy legyen folytatója Ne­ro életművének. Varró arra számít, hogy Terencius-Nero engedelmes eszköz lesz ke­zében, akinek segítségével megvalósíthat­ja régi vágyait s eljuthat a bíborszegély birtoklásáig és övé lesz Róma minden gaz­dagsága. Ezért azután arra kényszeríti lányát, hogy feleségül menjen Terencius Néróhoz, akinek fajtalan életmódja előtte sem ti­tok. A hasonlóság megtéveszti az embere­ket és Terencius Néróvá lép elő. Csakha­mar beleéli magát új szerepébe, pózolja Nero szokásait, utánozza kegyetlenkedése­it. Már-már Varrót is megsemmisíti, mivel időközben saját elképzelései születtek a hatalom gyakorlásáról. így hát nem marad más hátra, minthogy a felbújtó leleplezze a hamisságot és az üldözők kezére játssza azt. A bitorlót megbosszuló légiók legyőzik az ál-Nero seregeit s Terencius és társai mint közönséges bűnözők elnyeriR bünte­tésüket. Ennyi a mű tartalma. A történel­mi analógia itt is kézenfekvő: a monopol­­tőke segítségével hatalomra jutott mázoló­őrvezető hatalma egyszer ugyanolyan szé­gyenletes módon ér véget, mini a hamis Nero pünkösdi királysága. Miért? Mert a hazugság sorsa törvényszerűen a leleple­zés. Szólnunk kell még A hamis Nero hamisítatlan kor idézéséről, a perverzitásig feslett római erkölcsök, szokások tökéle­tes irói ábrázolásáról, a pergő mozgalmas­ságról, a lenyűgözően könnyed stílusról, a plasztikus emberábrázolás művészetéről és a bámulatosan magabiztos történelem­­ismeretről. Olyan érdemek ezek. amelyek kevés író sajátjai! Lion Feuchwanger Simone c. regénye nem történelmi regény ugyan, de jelentő­ségében felér annak értékével. Sajnos ez az író nyelvünkön is megjelent egyet­len mai tárgyú alkotása, így hát kizárólag ezen keresztül mérhetjük le, hogy Lion Feuchtwanger miként ábrázolta korunk nagy problémáit. A mű cselekménye a második világhá­ború alatti Franciaországban játszódik s részben az tró személyes élményéből fa­kad — Feuchtwanger ugyanis az emigrá­ció első éveit Franciaországban tölti és csak a fasiszta csapatok megszállása után, diplomáciai beavatkozásra — sikerül ki­menekülnie a nácik karmai közül A Simone egy sejtetően kedves szerel­mi történet leírásával megrajzolja a meg­szállás éveit, az ellenállóvá felt munkás elszántságát, a kollaboránssá váló tőkés hazaárulását és egy fiatal francia kislány öntudatraébredését. Kétségtelen, hogy Feuchtwanger a Simone-ban a munkásosz­tály történelmi szerepét példázza Lion Feuchtwanger csodálatosan gaz­dag életműve fölött az olvasók még az Író életében kimondták az utókor bizonyosan bekövetkező Ítéletét, a halha­tatlanság bizonyosságát. Ezért jogos tehát az a kívánság, hogy késlekedés nélkül kiadják az fró eddig nálunk még nem lelent, vagy régebben megjelent műveit. BÖSZÖRMÉNYI JÄNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom