A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-12 / 2. szám
Ki lesz az első holdutas? Nincs a földkerekségen talán egyetlen ember sem, akinek Jurll Gagarint, az első űrrepülőt be kellene mutatni. Más az eset Michel Ardannal, pedig ő is űrrepülő. Csakhogy kerek száz esztendővel korábban élt... s akkor is csak képzeletben. Szülőatyja — talán fölösleges Is néven neveznünk — Verne Gyula. Sok más, színes, fantasztikus, de a tudományos eredményekkel mindig számító Írása során látott napvilágot 1865-ben a Földről' kilőtt ágyúgolyónak regénye, melynek céllá az ezüstösen csillogó Selene-Phoebe. a Hold. Az ágyúgolyónak utasa is van. Ez a francia Michel Ardan. Jules Verne ezzel a címmel jelentette meg száz évvel ezelőtt regényét: „De la Terre á la Lune, trajet en 97 heures 20 minutes — Autour de la Lune“. Ezt két esztendeje Kilényi Mária új fordításában a Fórum könyvkiadó jelentette meg Gividéken. Az úi kiadást megért regény erre figyelmeztet, hogy a száz esztendővel ezelőtti történet ma is időszerű. Kit ne hozna lázba a gondolat, hogy ember teszi rá lábát a Hold talajára? Ki ne lelkesednék, amikor az ember az űr utasává válik? Gondoljunk csak Jurij Gagarin diadalútjára nem csak Moszkvában, a mi fővárosunkban éppen úgy, mint New Yorkban, vagy Londonban, Kalkuttában és Rio de janeiroban! Az első űrhajóst lelkes csodálat kísérte, amerre csak elhaladt. Itt értjük meg nemzetiségi, földrajzi, faji és egyéb különbség nélkül, hogy a világűr az emberiség közös nagy ügye S itt értjük meg Verne regényének maiságát is. Hiszen a küszöbön álló feladat éppen az. amit az író képzelete vizionálisan száz esztendővel ezelőtt látott meg. Egyre-másra folynak a kísérletek, hogy kikutassák mindazokat a légköri s űrközi állapotokat, időjárási, hőmérsékleti, nehézkedési v'szonyokat, amelyek döntő módon befolyásolhatják a Holdra szállás sikerét. Amikor az utóbb! évek során Gagarin nyomán szinte egymásután keltek rakétaszárnyra az űrhajósok, hogy most már tetszés szerinti ideig keringjenek a Föld körül s amikor a szovjet utas nélküli rakéta már a Hold láthatatlan felét is lefényképezte s valójában a Holdat el is érte, akkor joggal gondolunk várakozásunk, az „Utazás a Hóiba“ megvalósítására. Ha ez bekövetkezik akkor lesz igazán érdekes az összehasonlítás Verne képzelete s a valóság között. De így is rendkívül sok érdekességet tartalmaz ez a regény. Az első érdekesség az utolsó száz év történetének minden képzeletet felülmúló gigászi fordulata. Száz év előtt a haladó és konstruktív erők egyetlen forrását a francia író az Amerikai Egyesült Államokban tételezi fel. Ezért visz el a Gun Club fojtott levegőjű tanácstermébe, ezért mutatja meg a minden sikerest felkaroló amerikai vállalkozó szellemet, amely egyedül képes rá, — az akkori világban — hogy óriás-ágyút — a Columbiádot öntsön s azt a világűrbe repítendő ágyúgolyó csövévé képeztesse. Itt lép elénk a Gun Club elnöke, Barbicane, a nagy terv egyik kivitelezője s a vaskampó karú hevesvérű titkár J. T. Maston, akik azonban önmaguktól nem gondolnának az űrhajózásra. Csak az ágyúgolyót szándékoznak a Holdra lőni. De megjön a szellem és könnyedség francia világából Michel Ardan, s erre Barbicane és ellenfele Nicholl kapitány is csatlakoznak hozzá, úgyhogy az űrrepülési; ez a háromtagú „kollektív“ kezdi el s fejezi is be. Sok más figyelemreméltó körülmény mellett azt is ki lehet Itt emelni, hogy az ágyú felállításának helyét Verne Floridára teszi, melynek tudvalévőén része az a bizonyos Cap Caneveral, ahonnan a jelenkori amerikai rakéták és űrrepülők rajtolnak. Így álmodta meg Verne Gyula száz esztendővel ezelőtt a nagy vállalkozás létrejöttét. Az a szociális, politikai és gazdasági átalakulás azonban, mely az Amerikai Egyesült Államokkal szemben is a világ első államává tette a Szovjetuniót a haladás és konstruktív kezdeményezés tekintetében, rácáfol a regényíróra, mert az első űrhajós nem amerikai, nem francia, hanem orosz. Ennek ellenére e regény igen érdekes olvasmány. Még a Lajka — a regényben Diana-flrhajós eb sem hiányzik belőle, S megtaláljuk a mágnesesség, a nehézkedés, a súlytalanság állapotának problémáját. Az utóbbit úgy rajzolja, mintha végigszemlélte volna: „Különböző tárgyakat, fegyvereket, palackokat engedtek el a kezükből; mintha valami csoda tartotta volna a tárgyakat a levegőben, nem estek le. Michel Dianát is felemelte s elengedte a levegőben. A kutya nem esett le. Minden szemfényvesztés alkalmazása nélkül megismételte két híres párizsi artista mutatványát: a levegőben lebegett. A kutya egyébként, úgy látszott, észre sem veszi, hogy a levegőben lebeg. Már az utasok minden kalandra felkészültek, mégis meghökkenve érezték saját magukon, hogy súlytalanná válik a testük. Hiába volt minden tudományos okoskodás: megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a csodák világában járnak. Kinyújtott karjuk nem hanyatlott le. Fejük ingott a vállukon. Lábuk nem feszült neki a lövedék fenekének. Tántorogtak, mintha berúgtak volna.“ Hatalmas detonáció indítja útjára az ágyúgolyót. De a golyó három utasa ezt nem hallja. Hosszas tépelődés, fejtörés után Barbicane jön rá a nyitjára: nem is hallhatták, hiszen a golyó a hang sebességénél gyorsabban lendült az űrbe. Verne ezzel a gondolatával Einsteint előzte meg, akinek okfejtésében ez a mozzanat is ott szerepel. Verne a kivitelezést amerikai háborús társaságra bízza, azonban épp ez a háttér tesz hitet békeakarata mellett. Ä vaskampó-karú titkárt nem viszik magukkal SZIROTYÄK DEZSŐ RAJZA az utazásra, mert ennek csonka karja a háború csökevénye. tgy érvelnek vele szemben: „Gondold csak el, mi- lesz, ha mi odafent Holdlakókkal találkozunkl Micsoda siralmas fogalmakat alkotnak arról, hogy mi megy végbe nálunk, lent a földön, ha téged meglátnak! Meg akarod nekik magyarázni, hogy mi a háború?, Meg akarod mutatni nekik, hogy ml iff az időnk javarészét arra fordítjuk, hogy, felfaljuk, megegyük egymást, hogy összetörjük egymás keze-lábát — itt. ezen a földünkön, mely százmilliárd embert táplálhatna, pedig alig ezerkétszázmillió lakik rajta!“ Ez Michel Ardan szava, a képzelet első holdutasáé. A regényről a valóságra irányítjuk tekintetünk Nem késhet már sokáig az igazi holdutazás sem. Ki lesz az első? Jurij Gagarin? Vagy egy nemzetközi kollektíva, ahogy ezt Verne száz év előtt megálmodta? MOHR GEDEON 9
