A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-05 / 1. szám
Kiforrt a jó otellóbor, véget ért a cukorrépa — meg a kukorlcakam- i pány. A gépek annak rendje s módja szerint bevonultak a javítóműhelyekbe, csak néhány „nagyvonalú“ szövetkezeti elnök hagyta, hogy körülszántsák és a szabad ég alatt teleltessék át a kukoricakombájnt. Tegnap „minden külön értesítés helyett“ megérkezett a tél, porcukorszerű hó hullott a világra ... De ez még mindig a lakodalmak Ideje... Díszes, virágos kedvű lakodalmi seregek vonulnak. A kapukból s az ablakok félrehúzott függönye mögül kiváncsi szemek figyelik c lesütött szemű, andalgó menyasszonyt, a hetyke előkelőséggel lépegető vőlegényt, a koszorúslányok viruló mosolyát s a vőfélyek bizonytalan imbolygását „Sudár magas, sudár magas a nyárfa teteje, hálványsárga, halványsárga annak a levele." Az Idén minden lagzlba Berci bandáját hívják. Igen divatba jött, amin nem csodálkozom, hiszen a prímás bűvész módjára érti a jókedv csinálást. Kellemes hangja van, nem csak játszik, hanem énekel Is. „En Is olyan, én Is olyan halványsárga vagyok .. .* A menyasszony ezt nem mondja, nem mondhatja el magáról. Az ő arca élénkpiros a csípős decemberi széltől, meg az izgalomtól. A vőlegény arca rezes-barna, mint a falusi legényeké általában. A cigányzenébe a falusi hangszóró recsegő nyöszörgő hangja keveredik: „Nekem a Balaton a Riviéra." ... Berci a hörgő, hátborzongató hangokat kész provokációnak veszi, s valamiféle kisebbségi érzettől vezérelve* fortisszimóban, egy ocsmány slágert kezd játszani és énekelni: „Lehet, hogy szép nem vagyok és mégis csábító hók ..." E ezzel meg Is érkezünk a helyi nemzeti bizottság irodájába. Az esküvői szertartás rövidebb már nem is lehetne. És száraz, nélkülöz minden ünnepélyességet. Elnézem a fiatalok arcát, míg az előirt s klnosan-akadozva felolvasott szöveget (a „használati utasttst“, ahogy többen mondják) meghallgatják: a két szép fiatal arc csupa áhítat, a menyasszony szeme könnyesen csillog, a vőlegény nagyokat nyel, alig tudja leplezni meghatottságát. Gyönyörű polgári házasságkötést láttam már Bazinban és Rozsnyón. Ha tehetném, az itteni házasságkötő bizottságot az említett helyekre küldeném — kéthetes tanfolyamra. Mendelssohn nászin dűlőjét egy twisztszám helyettesíti. Egy negyed óra múlva indulunk vissza a lakodalmas házhoz. Ott azután minden bosszúság és feszültség feloldódik. Természetesen midenekelőtt megebédelünk. „Szíverősltővel“ kezdjük, húslevessel, rántott hússal és csirkepaprikással folytatjuk. Eszünk ludaskását, töltöttkáposztát, felvágottat és a nagyég tudja, hogy mit még. Ebéd után kezdődik a vacsora! Vacsora után újabb ebéd — vagy fordítva. Regge(O Breztna felv Iszunk az örömapák és örömanyák, lásznagyok, koszorúslányok és vőfélyek egészségére. Felköszöntjük egymás szüleit, egymás feleségét és gyermekeit, az Ismerősöket és külön-külön minden idegent. Iszunk a múltra, Jelenre és a jövőre ... A Világmindenségre ... Közben azt énekeljük, hogy: „Kecskebéka felmászott a fűzfára, annak is a legmagasabb ágára ...“ szülnek erre a lakodalomra. Vagyis attól a naptól kezdve, ahogy a húga megszületett. — Megvan már neki mindene — közli bizalmasan —, az ördögbe is, mije hiányozhat még? Kis szünet után folytatja. — Semmi. Hétfőn a bútort Is megvettük... Ajajl — Sajnálod őt? Ug. Persze, hogy el ne felejtsem: közben iszunk is ... Előbb szilvóriumot, azután barackpálinkát. Később otellót és rizlinget, majd óvári bikavért, melyhez képest az egri nem egyéb piros szenteltvíznél. Iszunk a menyasszony és a vőlegény egészségére, házasságuk boldogságára, boldogságuk gyümölcsére s unokái épségére. Elemér barátom rosszul lett. Feláll és szigorú arccal tiltakozik a kecskebékák helyváltoztatása ellen. Sürgősen friss levegőre visszük. Odakint elmondja, hogy elege van a békákból, a múltkor avar sírokra bukkantak s amikor felbontották, megeredt az eső. Utána a sírok tele lettek mindenféle varangyos döggel... — Azóta hallani se akarok róluk — mondja a kifinomult lelkű régész. Elemér egyébként a menyasszony bátyja Elmondja, hogy éppen húsz év óta ké— Hát... — mondja és nagyot sóhajt. — No, gyere, mert megfázol. Valamin töpreng, aztán rákezdi: „Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek ...“ a hangja csupa szomorú lemondát. Hiába vigasztalom, hogy hiszen csak Ide viszik a húgát a szomszédba. „Hoszszú út porából köpönyeget veszek“ — dünnyögi, s ha hátba nem vágom, talán menten slrvafakad. N. L. 4
