A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-29 / 13. szám
hogy kizokogja magát, s csak aztán szólt hozzá biztató, barátságos hangon. — S később? Édesanyja elhunyta után is itatta az apja? — Igen. — Mi történt a bugával? Hol él? — Arvaházba került, de hogy hová, nem tudom. így egyedül maradtam apámmal, aki reggelenként, míg józan volt, emberségesen bánt velem, de amint esteledni kezdett, mintha kicserélték volna. Elővette bütykösét s inni kezdett. Eleinte egyedül, aztán mikor már jól beszeszelt, engemet is kényszerített. Ha tiltakoztam, letepert a földre, libái közé szorított s úgy öntötte belém a pálinkát. S nótákat énekelt. — Emlékszik még rájuk? — Igen. De restellem elmondani. — Sohse restelkedjen. Tegyen úgy, mintha gyónna, mint egykor a papoknak súgták fülébe bűneiket a hívők. A férfi felsóhajtott«* aztán szeméit behunyva elkezdte a régi korhely nótát: „Aki a bortól elázik, vagy hosszút köp, vagy rókázik. Igyál, igyál ebadta fatytya ...“ s ezt ismételte egymás után s közben öntötte belém a. szeszt. S én nyeltem, nyeltem a keserű italt, míg el nem kábultam tőle. S így ment ez hónapokon át. Tessék elképzelni, doktor úr, egy este, mikor a háznál nem volt szeszesital, ügy éreztem, mintha hiányozna. S amikor másnap ismét számba öntötte apám, már élveztem a kábító, mámorba ringató italt. Ügy éreztem, mintba megnyugtatott volna. Elűzte szomorú gondolataimat s így lassanként iszákossá lettem ... Az iskolát elkerültem, csatangoló, munkát kerülő alkoholistává váltam. Pedig reggelenként, ha nem gyötört szé'dítő fejfájás, megfogadtam, hogy dolgozni fogok, felhagyok az ivással s tisztességes úton, két kezem munkájával tartom fent magamat, mert a végén már — s most megcsuklott a hangja —, a végén már lopásra adtam magamat. Először csak egy-két tyúkot, kacsát, aztán ruhaneműt loptam s váltottam a. zsibárusnál bankókra. Az írógép kattogott, pontosan vetve papírra a mondatokat, az orvos meg a beteglapra rótta megjegyzéseit... — Kétszer kerültem börtönbe ... büntetett előéletűvé váltam... jaj nekem.,, s ismét sírni kezdett. S most meg akar szabadulni ettől a betegségtől, melyet alkoholizmusnak hívunk? S mi késztette erre a dicséretreméltó elhatározásra? —Családot szeretnék alapítani. — S hallott már arról, hogy az alkoholista férfiak gyermekei nem egyszer gyenge elméjűek, vagy valami más testi hibával jönnek a világra? Nem minden esetben van ez így, de gyakran tapasztaljuk. Remélem nem óhajt ilyen apai örökségét hagyni gyermekére? Ha azt akarja, hogy békés, nyugodt legyen családi élete, elvonókúrára kell mennie. — Igen, igen ... könyörgöm, gyógyítson ki ebből a betegségből, mely állattá süllyeszt, romlásba dönt. Én tiszta emléket szeretnék hagyni gyermekeimre, s nem olyan örökséget, mint amilyent apám hagyott rám. — De akkor még ma hozzá kell fognunk a gyógyításhoz. —- Már ma? Nem lehetne holnap? Vagy holnapután? — Meg akar gyógyulni vagy nem? — kiáltott rá az orvos. Ha azzal a szándékkal jött a rendelőmbe, akkor itt marad. Érti?? f— De én még ... — Még szeretne egy jót inni? Mi??? Keljen fel a díványról, hunyja be a szemét s nyújtsa előre a karját. — Nézze csak, nővérke — súgta az orvos az ápolónőnek. Hogy remegnek az Bihari János művészete A jó mesternek csak a keserű szőlő jut — tartja a népi mondás. Ilyen keserű szőlő a félreismerés is, mert a művész számára még a közöny sem annyira bántó, mint az oktalan dicséret. Ez volt a sorsa Bihari Jánosnak, akinek ebben az évben ünnepeljük születése 200. évfordulóját. Kora a nagyabonyi születésű muzsikusban csak a virtuóz hegedűst látta, s nem a lényeget; a felvilágosodás magyarságmentő — művészi szempontból is értékes — zenei tehetségét. Az utókor pedig csak a főhercegek, a pesti Paradicsom fogadó mesterien mulattató, délceg termetű cigányprímásról emlékezett meg. Szenvedélyes^mindenkit magávalragadó előadókészségéről, ragyogó „frisseiről“ már írtak; de zenéjének igazi mondanivalójához még nem jutót tak el. Csupán mint a verbunkos hegedűsök „virtuóz triászának“ I Bihari, Lavotta, Csermák I tagját emlegették, anélkül, hogy tudomásul vették volna: e/ínek a csallóközi születésű muzsikusnak a keze alatt válik a verbunkos magyar nemzeti muzsikává. Bihari János szépen szóló hegedűjátékából a magyarságára döbbenő, a polgárosodó nemes a XVlll. század végén, tehát Martinovics és Bessenyei munkássága idején, az elkobzott kuruc tárogatók forradalmi indulatokat kifejező hangját érezte kL Ez a muzsika dinamikus erővel az érzelmekhez szól, a néphez beszél. Bihari zenéjében viszonyul a kuruc korszak hagyományaihoz, és ennek. a magyar hőskornak a zenéjét népszerűsítette. Ezzel jelentékenyen hozzájárult a kétféle zenei hagyományunk a köztudatban egyetlen nemzeti hagyománnyá való összeolvadásához. Megkönnyítette ezt számára az a sok hőstett, amit a nép ajkáról hallott. Cimbalmosának, Bakos Ferencnek apja, János, II. Rákóczi Ferenc udvari zenésze, Barna Mihály zenekarának volt a tagja. A hagyomány szerint Bunkó Pista, Bihart klarinétosa, Czinka Panna, a legendáshírű női prímás zenekarában muzsikált. Ez is egyik forrása annak, hogy a verbunkos zene Bihari kefe alatt oly hatásos fegyverré vált II. József németesítő törekvéseivel szemben. A verbunk elnevezés az 1770-es években válik közismertté, s a tánccal történt katonai toborzást Jelenti. A verbunkos zenéből kiérezte a nemzet a magyar népi zene hangját, a kuruc dalok emlékét és a szabadság lelkesítő erejét. Ez a magyarázata a verbunkos zene — igen gyors elterjedésének és Bihart nagy népszerűségének. „Az ő táncparafrázisaiban nyert hosszú időre végleges formaszerkezetét, az ő dalaiban üti meg a nagyvonalú pátosznak és a hősi lírának azt a magával ragadó, ittasult hangját, mely a XIX. század reprezentáns magyar zenéjének mindvégig alaphangja és eszményképe maradt“ — írjg Major Ervin, Bihari János című tanulmányában. „A XIX. század közepe táján már készen állnak a verbunkos zene korszakos eredményei: az egy séges nemzeti műzenestílus kialakulása, a magyarországi idegen zenekultúrájú gócpontok meghódítása, beolvasztása a nagy müzenei formák lehetőségének megteremtése, sőt idegen földön, idegen mesterek Haydn, Beethoven, Schubert, Brahms útján való propagálása is“ — említi meg Szabolcsi Bence A Dunaszerdahely melletti Nagyabony község valamelyik vályogviskójában szü-' letett Bihari János 1764 ben. Nyomorral teli gyermekkorát Nagyabonyban, serdülő éveit Bőnyben töltötte Koraérett ifjú volt, tizennyolc éves korában már meg is nősült. Banyák Simonnak, a híres dunaszerdahelyi cimbalmosnak leányát, a szépséges Évát vette jeleségül. így került apósa bandájába, és minden valószínűség szerint életének ebben az időszakában Dunaszerdahelyen válik igazán mesterévé hangszerének, szerzi meg kiváló formaérzékét. Ezt bizonyítja az is, hogy csakhamar 0 lesz e zenekar prímása. Apósa halála után, harminchárom éves korában megalakítja a kiváló, zenészekből álló, híres öttagú bandáját és bejárja vele az egész országot. Ezernyolcszázhuszonnégyben egy utazás alkalmával kocsija felborul, eltöri karját és ezzel derékba törik virtuóz pályája. Zenekarának első hegedűse ezután a komáromi származású Sárközy János lett A magára hagyott öreg művész 1827 áprilisában halt meg Pesten. Bihari nótája ugyannak az öntudatosodó polgárnak és polgárosodó nemesnek a hangja, mint amely Vörösmarty, Kisfaludy Károly, Czuczor Gergely, Garay János és más romantikus költők műveiből csendül ki, és amely az újért száll harcba. A Bihari muzsikáját jellemző hetyke ritmus és a siető triolák szintén hozzájárultak a nemzeti öntudat felébresztéséhez, végső fokon az 1848-at siettető és előkészítő forradalmi eszmék terebélyesítéséhez. Ezeket kell nekünk, 1964 ben, Bihari születésének 200. évfordulóján tudatosítanunk. Ugyancsak a mi feladatunk volna, egy kis márványtáblát is elhelyezni Nagyabonyban, meg népi zenekaraink színvonalának emelése érdekében, Dunaszerdahelyen — Bihari emlékére — évenként népzenei fesztivált rendezni. MÖZSI FERENC ujjai és a szempillái. S ez az erős Titubátio!... Alig áll a lábán, úgy ingadozik... Hallja — kiáltott az ingadozó férfira. — A maga idegrendszerét már alaposan aláásta az ital. Látja, hogy remegnek az ujjai? — Ez, úgy gondolom a testi munkától van. — A szempilláival is dolgozik? S mért nem remeg a keze a bányásznak? Maga ezt nem érti mit jelent, de mi orvosok tudjuk. Magának azonnali, gyors segítségre van szüksége. Ezért még ma beutalom elvonókúrára, hogy kigyógyuljon és a becsületesen élő ős dolgozó emberek sorába áflhasson. S ez ellen fellebbezésnek nincs helye... Nővér, telefonáljon a mentőautónak. A nővér kisietett s pár perc múlía a hajlott hátú emberrel már robogott az autó a kórház felé, ahol még aznap megkezdték a kezelést. Az orvos pedig az órájára nézett. — Ej, de későre jár... Két órával tovább maradtam a rendelőben — mormolta magában, s gyorsan magára kapva kabátját, elhagyta a rendelőt. Künn, az utcán már villanylámpák égtek, s a hó apró pelyhekben szállingózott az utca kövezetére. Az orvos felsőhajtott, tüdejére szívta a friss, hideg levegőt, s elindult hazafelé. Csodálatosképpen már nem érzett fáradtságot, sőt mintha ruganyosabbak lettek volna a léptei, mint munkába jövet. Fütyürészni kezdett. — Talán megmentettem egy embert — mormolta magában, s Jóleső melegség járta át a szíve tájékát,
