A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-29 / 13. szám
Az álarcosbál ^^FlchSrd gróf (Boston kormányzója) palotájában áll a bál. önfeledten szórakozik a meghívott vendégsereg. Az általános Jó hangulatba azonban disszonáns hangok keverednek. A kormányzó egy félreeső szögletben éppen végleg búcsút mond szerelmének, Amáliának, mikor a táncolók tömegéből kivált sötét álarcos összeesküvők támadnak rá. Titkára, René, féltékenységtől hajtva tőrt döf a gróf szívébe! A vlgságot dermedt megdöbbenés váltja tel, a gróf élete örökre kialszik. René összetörtén eszmél rá, hogy nemes, Igaz barátot ölt meg. Ezzel a magasfeszültségű drámai Jelenettel ér véget Verdi híres operája, „Az álarcosbál“, melyet március első felében mutatott be a bratlslaval Nemzeti Színház operatársulata. Valóságos „Verdi-reneszánsz“ van nálunk kialakulóban. A tavalyi nagysikerű Trubadúr után újra Verdl-mű jelenti az évad nagy sikerét. „Az álarcosbál“ a zeneszerző középső alkotókorszakénak remeke. Már túl volt a nagy romantikus trilógia — a Rlgoletto, Trubadúr, Travlata — sikerén, mikor III. Gusztáv svéd király meggyilkolásénak történetével foglalkozni kezd. Fantáziájára termékenyltően hat az elnyomás elleni politikai összeesküvés gondolata. A témát a szerelem, s a féltékenység romantikus szálaival szövi át, s így születik meg „Az álarcosbál“. A mű zenei felépítésének középpontjában Verdi mélyről fakadó, kristályfényű dallamai állanak. Amália áriája az akasztófa tövében, vagy a szobajelenet „könyörgése“ gyönyörűen festi a hitvesi hűség és szerelmese között hánylkolódó asszony lelkiállapotát René monológja pedig a bariton áriák gyöngyszeme. Ugyancsak csodálatosan megkapók az Améliá és Rlchárd reménytelen szerelmét festő melódiák is. Érdekes a Jósnő tanyáján lejátszódó jelenet. Ulrica vonakodva közli Jóslatát a gróffal, hogy rövidesen hű barátja meggyilkolja. Rlchárd megdöbbenve veszi a Jóslatot, majd eikacagja magát. Szaggatott dallama azonban elárulja erőltetett jókedvét. Fokozatosan belépnek a többi szólamok, az összeesküvők, az uráért aggódó apród és a jóslatának csalhatatlanságát hajtogató Ulrica. Ez a „kacagó kvintett“ Verdi egyik legragyogóbb együttese A kettős szereposztásban bemutatott előadás nagyon színvonalas. Anna Poláková ragyogó Amáliája Ural és szenvedő, míg Margité Cesánylová a hősibb árnyalatokat domborítja ki. Jaroslava SedláFová mélyen zengő altjával démoni Ulrtcát kelt életre, Olga Hanáková alakítása elmosődottabb. Anna Martvoflová aprödja íiúsabb, viszont Aláíbeta Svobodová hetyke Oscarja Jobban győzi a szólam buktatóit. Richárdként egyelőre csak J1F1 Zahradniőek mutatkozott be. Érces hangja Jól győzi a magasságokat, de a szólam Urai színeivel adósunk maradt. Bohuä Hanák nemes orgánuma, szenvedélyes René. Nagy meglepetés Jura) Wiedermann produkciója. Hangja olaszos árnyalatokban és kifejező erőben gazdagodott. Főleg monológjával aratott sikert. Mindkét előadás összeesküvői Jól megállták helyüket. Úgyszintén az énekkar is. Az előadást és a zenekart Viktor Málek vezényelte biztos kézzel. Koncepciója azonban még szemérmesen tartózkodó, mely remélhetőleg több szenvedélyei, belső feszültséggel ős izzással telik meg a további előadások során. A rendezés — Július Gyermek, a díszletek — Pavol Gábor munkája. Jól szolgálják az előadást. A nyitány alatti néma „marionette“ — Játék és más apróságok értelmével azonban vitatkozni lehet, VARGA JÓZSEF Látogatás egy műteremben A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójára készül az ország. Munkások, parasztok, művészek egyaránt. Jarmlla Podzimková-Mrázková a zólyomi művésztelep ismert alakja egy szovjet partizán életnagyságé szobrán dolgozik, amelyet Besztercebányán állítanak fel a nagy évforduló tiszteletére. Podzimková-Mrázková Jozef Kostka tanár tanítványa volt. Szobrait belső szenvedély, nagy kifejező erű és erőteljes realizmus Jellemzi. Szenvedélyes igazságkeresű, kőben és agyagban egyforma biztonsággal dolgozik. Agyagból mintázza eleven, kifejező portré szobratl Is. Képűnkűn a művésznőt látjuk munka közben. BÚKOR JÓZSEF, Zólyom A szerző felvétele A fiatal szovjet zenéről ........a fiatal zeneszerzők előtt új probléma áll: hogyan alkossunk, s hogy mit, az másodrangú kérdés" — mondja Rodlon Scsedri fiatal szovjet zeneszerző. Az emberek, ha a nap! munka után elcsigázva bejönnek a hangversenyterembe, nem képesek elejétől végéig figyelni, összpontosítani. Hpgyan lehetne lekötni a hangversenyterem látogatóinak figyelmét tartósan? Ml az oka a zenei kimerültségnek? Ezeket a kérdéseket kutatják a fatal szovjet zanesezrzők, Scsedri, Espajev, Cinzadze, Babadzsanjani és sokan mások. Többen a zene drámai felépítésében vélik a megoldást megtalálni. Ennek a felismerésnek a jegyében igyekeznek dolgozni, alkotni. Divatossá vált a tragikus hangú kom,pozíció. Sajnos, a tragikus tónus sokszor nem a zeneszerző bensőjéből, nagyságából és zsenialitásából fakad — s ez nagy hiba. Ez a tragikus tónus sokszor csupán a divat szülöttje. A polifónia felé haladó új zenei törekvések kiváló képviselője az 1932-ben született Rodin Scsedri. A Moszkvai Állami Konzervatórium végzett növendéke zongorajátékot FUr-nél, kompozíciót Saporinnál tanult. Sokoldalú művész; ír szimfóniákat, zongoraműveket, kamaraműveket s van egy operája Is, melynek elme: A púpos 16. Most új operán dolgozik, melyet a szovjet zeneközönség érdeklődéssel vár. OZORAY KATAlfN
