A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-22 / 12. szám
Kossuth Lajos Kossuth Lajosnak c. ódájában a többi kö-j zött így méltatta Kossuthot: Ki apáinknak Is már lény voltál, most nekünk Meqemlékezes halálának 70. évfordulóján Nem alkonyulő alkony csillagja lett a lelkedl Március 20-án, öt nappal az ez évi március 15-1 évforduló után lesz 70 esztendeje annak, bogy a magyar nép legendás fia, Kossuth Lajos Turinban meghalt. Kossuth azok közé a kiemelkedő történelmi személyiségek közé tartozik, akiknek neve a történelem évkönyveiben és a nép szívében egyforma erővel van képviselve. Azt a szeretetet, amelyet a magyar nép Kossuth iránt érzett, nemzeti történelmünk nagyjai közül csak Mátyás király és II. Rákóczi Ferenc érdemelte ki. Mátyással az igazságot azonosította az igazságában megcsúfolt jobbágy, Rákóczinak és Kossuthnak a neve pedig a szabadság szinonimájává vált az elnyomott nép gondolkodásában és költészetében. Kossuth Lajos 1802-ben Monokon született, elszegényedett köznemesi családból. Középiskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyen és Eperjesen folytatta, a jogtudományok tanulásét pedig Sárospatakon fejezte be. Kossuth gyermekkori alakjáról elragadó költői képet rajzol Mikszáth Kálmán a Különös házasság egyik ismert epizódjában. A parittyáját mesteri módon használó Kossuth Lajoska Mikszáthban az eljövendő nagy politikusnak és félelmetes vitázónak a képét idézi fel. Kossuth a nemzeti nyilvánosság előtt az 1832—36-os pozsonyi országgyűlésen vált ismertté, ahol egy távollevő főnemes helyetteseként vett részt. Itt adta ki híressé vált kéziratos újságát, az Országgyűlési Tudósításokat, amelyben a reformokért harcoló ellenzék politikáját népszerűsítette a megyék közönsége előtt. Kossuth ezen az országgyűlésen együtt harcolt és meleg barátságot kötött Kölcsey Ferenccel, a nagy költővel, aki ebben az időben a reformellenzék legjelentősebb politikusa és szónoka volt. Mikor Kölcsey a reakció mesterkedése következtében lemondott követi tisztségéről és eltávozott az országgyűlésről, Kossuth az Országgyűlési Tudósítások soron következő számát gyászkeretben jelentette meg. Ezzel a gesztussal fejezte ki azt a nagy veszteséget, amelyet a haladó országgyűlési ellenzék számára Kölcsey távozása jelentett Az országgyűlésnek 1836-ban történt berekesztése után Kossuth politikai tevékenységének színhelye Pest megye lett. innen küldözgette áz ország minden részébe kéziratos újságjának folytatását, a T ör vény/Tat ó sági Tudósításokat. A bécsi kormány ezt az újságot csakhamar betiltotta, s Kossuthot 1837-ben koholt vádak alapján négy évi börtönre ítélte. Az 1840. májusában amnesztiával szabaduló Kossuth már az ország legnépszerűbb politikusának számít. A politikai fejleményektől megriadó és a reform ellenzéktől elszakadó Széchényi támadásai csak növelik népszerűségét. 1841- és 44 között a Pesti Hírlapot szerkeszti, és abból az első modern magyar újságot formálja meg. Kernek vezércikkeivel közvéleményt teremt s a függetlenségi harc és a polgári átalakulás eszméjét országos üggyé teszi. Az önálló gazdasági élet kialakítása,, a belső nemzeti piac megteremtése érdekében hallatlan erővel agitál, gazdasági kedvezményeket és új vámpolitikát követel. Amikor a bécsi kormány közbelépése következtében kicsúszik kezéből a Pesti Hírlap, Kossuth új módot keres és talál a közönség reform lelkesültségének ébrentartására és további aktivizálására Életre hívja az országos méretben elterjedő Védegylet mozgalmát, melynek tagjai erkölcsi kötelezettségként vállalják a hazai ipar támogatását. Kossuth fáradhatatlan társadalmi és politikai agitációja a politikai életben is megérleli a gyümölcsét. A köznemesség és az értelmiség haladó tagjainak tömörüléséből létrejön az ellenzéki párt, amelynek programját, az Ellenzéki Nyilatkozatot Kossuth szerkeszti meg. Az örökvaitság, közteherviselés és törvény előtti egyenlőség elvein alapuló program realizálásáért az 1847 őszén megnyíló országgyűlésen indul meg a harc. Az országgyűlést reakció szívós ellenállását, az ellenzék egy részének ingadozását és a bécsi udvar erőszakos és elvakult magatartását a nemzetközi életben beállt radikális változások és azoknak hazai hatásai törik meg. Az 1848-as párizsi februári forradalom nyomán föilángol a bécsi forradalom és bekövetkezik az újabbkor! magyar történelem nagy napja, 1848 március tizenötödike is. A reformok elvét valló Kossuthban tulajdonképpen ezek az események ébresztik fel először a forradalmárt. Erőszakos forradalmi lépésre azonban most még nincs szükség. A bécsi és pesti nepforradaimaktói és a mindenható Metternich bukásától megrettent rendek számára hatékony eszköznek bizonyul Kossuth cáfolhatatlan érvelése. Az utolsó rendi országgyűlés néhány nap alatt törvénnyé változtatja az ellenzéki programot, és ezzel békés úton nyitja meg a polgári átalakulás előtt az utat Kossuthnak az első felelős magyar minisztériumban való részvételéről és a szabadságharc gazdasági, katonai és politikai előkészítésében és megvívásában véghezvitt emberfeletti munkájáról nem kell itt részletesebben szólnunk. A nagy forradalmárnak ez a szereplése nemzetközi méretben közismert és nagyra értékelt. Kossuth forradalmi jellemének nagyságát a tudományos szocializmus megalapítói, a kortárs Marx és Engels emelték ki először. A Neue Rheinische Zeitung c. lapjuk 1849. január 12. számában többek között ezt írták róla: „Hosszú idő óta először látunk igazi forradalmi jellemet, férfit, aki népe nevében vállalni merte az élethalál harcot, ki nemzete számára Danton és Carnot egyszemélyben — Kossuth Lajos.“ Kossuth a szabadság eszméje mellett a szabadságharc bukása után is kitartott. 1849-től 1894-ig (haláláig) tartó emigrációját a magyar nép szabadságáért folytatott törhetetlen harc Jellemzi. Az emigráns Kossuth politikai küzdelmét nem koronázta meg az óhajtott siker, de a nagy harcos személye világszerte a köztisztelet tárgya lett. Köztudomású az a hatalmas népszerűség, amelyet az 1850-es években angliai és amerikai propaganda-űtján szerzett. Ez a népszerűség a következő évtizedekben is tovább élt. Swinburne, a XIX. század nagy angol költője, 1878-ban írt zl te neved, mely lángként ragyogta be égünk S mely — most van harminc éve — dicső tusákat keltett, Hogy végig Európán villám tüze lövellett: Ma is nagy, s glóriáján ma is mindenki csüng. Ma Is ott állsz tanúkép a nép-jog széke melletti Es nem csupán a múltért magasztal énekünk Rendkívül jelentős az az új és tisztult felfogás, amelyhez az emigráns Kossuth a nemzetiségi kérdés terén jutott el. Történeti tény az, hogy a 48—49 es forradalom és szabadságharc bukásában a helytelen nemzetiségi politika szomorúan nevezetes szerepet játszott. A forradalmi harc vezetői a magyarság nemzeti jogaiért szálltak síkra, s ugyanakkor a magyarországi nemzetiségek hasonló igényei elől mereven elzárkóztak. Kossuth a szabadságharc utolsó fázisában rádöbbent ennek a nemzetiségi politikának a helytelenségére és negatív következményeire. Ezt mutatja a román demokraták képviselőjével, Batcescuval való megegyezése, amely azonban már nem hozhatta meg a kívánt eredményt. Az emigráns Kossuth aztán a régebbi nemzetiségi politikát rSdlkálisan revideálta: egy 1851-ben kidolgozott alkotmánytervében a nemzetiségek számára messzemenő önkormányzatot javasolt, az 1862- ben közzétett hires Duna konfödörációs tervben pedig az akkori magyarországi népek politikai szövetségét a Duna-táj többi népeinek (a románoknak és dél-sziávoknakj a bekapcsolásával óhajtotta kibővíteni. Kossuth Habsburg-ellenes konfödörációs terve az akkori nemzetközi viszonyok között — utópisztikus jellege ellenére is — haladónak számított. Az egyenrangúság szellemében elképzelt konfödörációt Kossuth szenvedélyes szavakkal népszerűsítette: „Az ég nevére kérem a magyar, szláv és román testvéreket, borítsanak fátyolt a múltra, s nyújtsanak egymásnak kezet, fölkelvén mint egy ember a közös szabadságért... Az ég nevére kérem, fogadják el a tervet, mely nem koncesszió, hanem kölcsönös és szabad szövetkezés __ Egység, egyetértés, testvériség magyar, szláv és román között. íme, ez az én legforróbb vágyam, legőszintébb tanácsom!...“ Kossuth az 1867-ben létrejött osztrákmagyar kiegyezést a magyarság részéről súlyos történelmi tévedésnek nyilvánította és szenvedélyesen elítélte, jól látta, hogy ez a történelmi aktus a monarchiát még fokozottabb mértékben a népek börtönévé változtatta. Ennek a börtönnek a széthullását a Habsburgok engesztelhetetlen ellenfele már nem érte meg. Életének utolsó évtizedeiben még keserűen tapasztalhatta, hogy az uralkodó osztály egy része visszaél azzal a mélységes tisztelettel, amellyel a magyar nép a „turini remete" iránt viseltetett, és a szennytelen Kossuth névből politikai tőkét csinál magának. Ez a szégyentelen történelmi hamisítás Kossuth halála után még hosszú ideig tovább folyt, és a nagy politikusnak és államférfinak grandiózus tevékenysége csak napjainkban kapta meg a hozzá méltó és történelmi szempontból helyes értékelést, Dr. TURCZEL LAfOi 14
