A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-03-15 / 11. szám

KERESZTREJTVENY József Attila-„SZOCIALISTÁK“ CImO KÖLTEMÉNYÉBŐL (iDÉZÜNK A VÍZ­SZINTES 1., FÜGGŐLEGES 20, 47. ÉS 27. SZÄMÜ SOROKBAN VÍZSZINTES: 1. Az idézet 1. része (a nyíl irányában foly­tatva). 17. Hajdísz. 18. Növé­nyek kapaszkodására szolgál. 19. Vízimadár. 20. Halfajta. 21. Felvett. 23. Nemes gáz. 25. MHL. 26 ... din: magasan fek­vő völgy a Raeti-Alpokban. 28. Hellén hősmonda. 30. Idegen férfinév. 31. Szovjet vadász­géptípus a II. világháborúban. 32. Orosz helyeslés. 33. Házfe­­délen. 35. Népgazdasági ága­zat. 37. Liba. 38. Zúzó. 39. Nem tud beszélni. 41. Az anyag leg­parányibb részecskéje. 43. Léc mássalhangzói. 44. Belem betűi. 46. Gondolja. 47. Felvesz. 48. KEO. Kikötőibe. 51. Alkohol, faszesz. 53. Vissza: dohány­gyártmány. 55. Rossz osztály­zat. 57. Esztendőm. 59. Sas be­tűi. 63. Pengéje. 65. Község Tol­na megyében. 66. Gerenda szlo­vákul. 67. Sarok betűi. 68. Ide­gen női név. 70. Egészségügyi szolgálatos. 72. Fogoly. 74. Nándor Lajos. 75. Három szlo­­-vákul. 77. Vidéki ház. 79. Liget németül. 81. Nem egészen utál! 83. Európai ország fővárosa. 86. Cseh méter. 87. Göngyöleg­súly. 89. Alumínium vegyjele. 90. Nem mögé. 91. Ez nem erény. 93. Község a csallóközi járásban. 95. Tágas előszoba. 97. Vissz. 74. 98. Nép a Közel- Keleten. 99. Hordókészítő. 101. Haladó cseh író. 102. Neves egyetem az Egyesült Államok­ban. 104. Prés, sajtó szlovákul. 106. Fafajtát. 108. Zab betűi. 109. Kereskedelmi ügynök. 111. Nép, japán őslakói. 113. Motor közepe. 114. Cseh helyeslés. FÜGGŐLEGES: 2. Női név, 3, Szorító. 4. Sajt fele. 5. Férfi­név. 6. Szörnyű. 7. A legegysze­rűbb fizikai gép. 8. Cseh női név.. 9. László Nándor. 10. ÉDA. s 11. Tó Felső-Itáiiában. 12. Lo­pakodik. 13. Vaspálya. 14. Zéró mássalhangzói. 15. Harcba lép. 16. Már nem áll. 20. Az idézet 2. része (a nyíl irányában foly­tatva). 22. Svéd botanikus, a növényvilág rendszerezője. 24. A Duna baloldali mellékfolyó­ja. 27. Az idézet 4. része (a nyíl irányában folytatva.) 29. Planíroz. 31. Szeszesital. 34. Véredényeitek. 36. Kettőzve: apa. 37. Női név. 38. Tette, ré­giesen. 40. Az oxigén neve a nyelvújítóknál. 42. Római für­dő. 43. Hanyag, könnyed. 45. Bélést varr bele. 46. Nem ve­lünk. 47. Az idézet 5. része. 48. Falucska. 50. Brazil állam fő­városa. 52. Réti betűi. 54. Dzsungel. 56. Egyfajta. 58. Női név. 61. Vert. 62. János Károly. 64. Lépj be! — franciául. 69. Menyasszony. 71. Osztrák pan­dúrezredes, Jókai-regény hőse. 73. Főisten a főníciaíknál. 76. Idegen női név. 78. Származó. 80. Kulturális központ az ókori Mezopotámiában. 82. Folyó Kárpátalján. 84. Kellemes sza­ga. 85. Menedékhely. 87. Merí­tette, régiesen. 88. Indulatsző. 92. Nobel-békedíjjal kitüntetett francia államférfi, 1913 és 1927 között többször volt kor­­mányelpök és külügyminiszter. 94. Holló teszi. 96. Pénzintézet (névelővel). 98. Szer betűi. 100. Dákó betűi. 101. Részvény­­társaság. 103. Régi súlymérték. 105. Fütyülő. 107. Segélykérő jel. 110. ÖA. 112. Tiltószó. 114. Azonos betűkj c4Joi(dgi np.ői’t Eleinte mindennek rendkívüli jelentőséget tulajdonít. Abból, ahogy a pincér elsiet előtte és rákacsint, ahogy a zenészek egy-egy szám után meghajolnak, vagy ahogy a vendégek üsszeverik a tenyerüket, valami mély, sö­tét titkot sejt, valami összeesküvésfélét gyanít. Néma szorongással szürcsöli feketekávéját; az „összhang ked­véért“ most ő is rummal rendelte. Gyakran és riadtan tekintget a szomszéd asztalnál hangoskodó társaság felé, minden pezsgőspalack durranásánál ijedten kapja fel a fejét, mintha pisztolylövést hallana. Gyakran jut eszébe a bányamérnök figyelmeztetése: „Ha Sklípekbe megy, előbb kössön életbiztosítást. A Sklípek, az ké­rem Ostrava szemétdombja. Alvilági" Most tehát itt van. Igaz, nehezen jutott be: huszonöt koronát dugott a portás kezébe, aki ezután olyan haj­­longással üdvözölte, mint valami nagyherceget. Aszta­la is akadt nyomban, egyedül ül a sarokban, s a pincér majd elolvad az udvariasságtól. Ez jó, ez a sarokasztal, könnyen áttekinthető innen az egész mulató, s ami a fő, senki sem ül a háta mögött. Azt ugyanis nem szereti — különösen ilyen helyen ... A hangulata így is nyomott. Nagyokat szippant a mé­regerős cigarettából, s félkönyökre dőlve, kék füstfátyo- Ion át figyeli a mulató vendégeit. Tele van várakozással és rettegéssel. Egyelőre azonban semmi sem történik ... Az öttagú zenekar polkát játszik, a vendégek jóked­vűen forognak a kerek parketten, a szőke dizőz reked­ten énekel: ,jFúra, fura slámy, konec mezi nami..." A második feketét issza, rummal. Előveszi jegyzet­­füzetét, körülnéz, s amikor látja, hogy nem figyelik, beleírja címnek: „Alvilági riport“. Aztán arra gondol, vajon mit szól majd a szerkesztőbizottság az ilyen riporthoz. Határozottan szokatlan téma. Csak valami baja ne történjék — az hiányzik még, hogy őt is főbe­­kólintsák itt valami borosflaskóval. Megborzong, azután úgy dönt, hogyha elkezdődik, akkor beugrik oda az osz­lop mögé s onnan nézi végig ... Idegessége csak a harmadik rumos fekete után múlik el — helyébe jótékony izgalom, határozottság, éberség lép. Elemében érzi magát, büszke arra, hogy nem sza­lasztotta el ezt az alkalmat, pedig mennyire óvták őt; azzal ijesztgették, hogy ebben a mulatóban már leg­alább öt újságírót vertek félholtra; örül, hogy nem hagyta magát lebeszélni. Egon Erwin Kischre gondol, meg arra, hogy az igazi riporter nem sajnál egy kis áldozatot, ha ilyen pompás témára bukkan. Végül már azt se nagyon bánná, ha valami — persze nem túl komoly — baj érné őt ebben az ostravai mulatóban, magasztos hivatásának teljesítése közben, mint Kischt, midőn arról a bizonyos hajóról ugrott Ausztrália földjére, s lábát törte ... A negyedik rum után némi sértődött gőgöt érez. Meg­várakoztatják, de sebaj! Legalább izgalmasabb lesz a ri­port. Elképzeli, hogyan fogja mondatról mondatra■ fokozni a feszültséget. Amikor az olvasó már lélegzet­visszafojtva várja az első pofon elcsatanását, ő még néhány bekezdésben, száraz tárgyaligos hangon jel­lemzi a vendégeket, leírja a nők ruháját és hajviseletét, a főpincérrel csinál egy interjút a mulató havi forgal­máról és a tervteljesítésről... Az órájára pillant: fél három. Minden asztalnál éne­kelnek. Sápadtan, szédülő fejjel ül a sarokban. A pin­cér az ötödik rumot is elhozza, azután engedélyt kér, hogy leszedhesse az abroszt és a hamutartót — záróra, uram — mondja halk, udvarias hangon s elcsoszog. A riporter éktelen dühbe gurul.. Hadonászik, támo­lyogva indul a pincér után. — Főúr — kiáltja — főúr, mikor kezdődik a bunyó? ... A pincér megértő szemmel, mosolyogva néz rá, azután csendre inti. — Mi lesz — ordítja magából kikelve — meddig várjak még? A vendégek nevetnek. A riportert udvariasan kivezetik. —lyi— I 15

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom