A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-16 / 7. szám
lavaszelő igéi, gyermekruhákát bármikéi' Vehetünk au üzletben, de nem.mlndenkör tataiunk Ízlésünknek Megfelelőt, vagy a kiválasztott darab nem kapható a kívánt nagyságban. A mérték szerinti kabát, ruha elkészítése — akár ú], akér régi anyagból, aaas átszabandé rnhatéleségbél — hatókét is Igénybe Vehet, azért már most keil gontíöskodnl róla, hogy gyermekeink a melegebb napok beálltával ne hordják még jé ideig a tavalyi, tavalyelétti nyűtt, kinőtt holmit. 1. Gabardine fiúkabát klhajtés fazonnal, a kabát anyagából siltes sapka. A gallért és sapkát hűvösebb Időben düftin vagy teddybeer rátét díszíti, amely melegebb Időben lekapcsolható. 2. Nagykockás, puha anyagból készült lánykakabát, kétsoros gombolással és két oldalán az aljától a zsebekig húzódó szembe-hóllal. 3; Csinos pepita kabát, a gallér és a zsebek szegózése a kabáttól elütő színű, és ugyanilyen színűek a gombok Is. 4. Teliből kezdődően gazdagon húzott piros-kék kockás lánykaruha. A bő ujjak csuklónál szintén húzottak. A nyakklvágást, manzsettaszerűen az ujjat és a két nagy zsebet fehér cslpkedlsz szegi, amely a nyaknál és zsebeknél keskeny kék szalagcsokrot kap. ANTALFY ISTVÄNT Ő a szeretet Olyan Jó hozzá visszatérni. Hiába lettem felnőtt, férfi, „kisfiam“, mondja ma is nékem. És én őrülök — és megértem. Olyan pici és oly fehér lett, mint a hó. Annál is fehérebb. Ha panaszkodom, 0 vigasztal, szíve-lelkei terített asztal, pér forintján vett cukrot átad: „vidd el Pötyinek, Ágikénak...“ Elém rak mindent. „Egyél... Tessék!' 0 a Szeretet s a Békesség... Kissé olavult rendelőt A közelmúltban az angol alsóház több képviselője Javasolta, hogy hatályon kívül kell helyezni egy XVII. századi rendeletet, amely szerint büntetés terhe mellett tilos a férjnek esti kilenc és reggel hat óra között elnáspángolni a nejét, nehogy „az asszony kiáltozása megzavarja a szomszédok éjszakai pihenését". így csésze : ] fekete mellett Munkából lövet kerestük fel megszokott asztalunkat. Valahogy mind a hárman nyütteknek, fáradtnak éreztük magunkat. — Tudjátok — emelte csészéjét szájához egy sóhajjal Eszti —, ma egészen kikészültem. Arra Is alig volt Időm, hogy bakapjam a magammal vitt tízórait — ebéd helyett. És ami az állandó figyelmet Igénylő megfeszített munkánál Is kimerítőbb, az a hervadatlan mosoly és szolgálatkészség, amivel az ügyfelek rendelkezésére kell állnom. Micsoda esetek vannakI Mindegy, a türelemnek és udvariasságnak nem szabad kifogynia. — Igen — mondta rezignálton Magda. — Aztán nem csoda, ha otthon az ember már kt van fáradva, nincs kedve mosolyogni. Különösen, ha jó kiadós második műszak vár rá. — És ne feledkezzetek meg a harmadik műszakról sem — hörplntett a kávéfából Eszti —, az sem kevésbé fontos. — Harmadik műszak? Még mit nem! Egyáltalán mit nevezel te harmadik műszaknak? — támadtunk rá Eszttre testületileg. — Hát úgy értem, a második műszak a tramplt műszak, amikor ts a bevásárlás, fózés, mosogatás, takarítás és egyéb hdzt áldások várják az embert garmadával, de a harmadik műszakban a férj igényt tart — és jogosan — arra a csinos, vonzó asszonyra, akinek a megjelenését és a társaságát annyira kedvesnek találta, hogy két, öt vagy huszonöt éve lemondott a szabadságáról. — No, no! Nem csak a férfi mondott lé róla, hanem az asszony Is — emeltem fel az ujjamat. Eszti bólintott. — Ez Igaz. De azért mindmáig úgy •van valahogy, hogy egy házasságkötésnél, bármilyen boldog ts az ifjú férj, mégis úgy érzi, a nagy boldogság elnyeréséért feláldoz valami értékeset: az úgynevezett szabadságát. Ml nók pedig — bár bizonyos értelemben ugyancsak elveszítjük szabadságunkat — ezt egyáltalán nem érezzük veszteségnek. Legalábbis a párok nagy többségénél így van. — Ha azt akarod mondani — repllkáztam hogy a férjet ezért kell kárpótolni a harmadik műszakkal... hát én Igazat adok neked. Csakhogy ez a műszak a férfira ts vár, mert kt merné tagadni, hogy a nók nem tarthatnak szintén joaosan Igényt arra a kedves, flqyelmes férfira, akt annak Idején körülvette őket gyengédségével és szeretetreméltóságával. — Ez a harmadik műszak, a csevegés, véleménykicserélés, közös szórakozás, pihenés műszaka tulajdonképpen az élet legszebb, leggazdagabb perceit jelentené, de erre sajnos, legtöbbször már nem futja sem tdóból, sem Ideqekból. — Pedig van rá megoldás. Az elsó, kütOn-külón végzett műszak után a másodikat brigádban kell végezni. Bele kell vonni a férjet, s arr nnytre lehet a gyermekeket is. Nem eu találtam ki, erról i hivatalos és nem hivatalos fórumokon már rengeteg szó esett, tudjátok. De valóban ez az eqyetlen módja, hoqy életünk legbensőséqesebb Óráira mtndtg rendelkezzünk elegendő Idővel és Idegekkel Is. Eszti ezzel lezártnak tekintette a vitát, s bár még rengeteg hozzáfűzni valónk lett volna a témához, csak helyeslöleq hümmógtünk, hisz Igazat kellett adnunk neki. Fizettünk, és stettünk haza: várt a második műszgk -*■ no, meg a harmadik. B. K.
