A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-16 / 7. szám

Amerikai regén/ az elnök elleni összeesküvésről

most először Is le kellene hörplntenle egy kis whiskyt, majd lepihenni© valahol. Ezeket a vacakokat később Is szemügyre veheti.

Lyman Washingtonban az íróasztalánál ült és csüggedten állapította meg magában: semmi esély sincs arra, hogy Spanyolországban, a repülőgép megszenesedett roncsai köáöt felleljék a kis papírdarabkát, amellyel Scott tábornokot lemondásra lehet kényszeríteni. Egyetlen reménység: Clark szenátor El Pasából valami konkrét bizonyítékkal tér vissza.

Az elnöki szobában négyen ültek: Lyman, Todd, a pénzügyminiszter, Corwin, az elnök testőre és Casey ezredes. Hirtelen a telefon csengett. Lyman idegesen emelte fel a kagylót. Henry Picot volt, a malne-1 elnöki nyaraló gondnoka. Elmondta, hogy három

látogató Jelentkezett, be akartak Jutni a házba, azzal az ürüggyel, hogy a telefonvonalat ellenőrzik. Az elnök utasítása sze- Tlnt Plcot határozottan eltávolította őket. Személyleírást adott arról a férfiről, aki szemmel láthatóan a vezetőjük volt. Lyman a beszélgetést pontosan tolmácsolta a Jelenlévőknek.

— Ez Broderick — kiáltott fel Casey —, a személyleírás olyan pontos, mintha Itt látnám.

Todd szólalt meg.

— Egy kérdést szeretnék feltenni. Van-e Itt valaki, aki ezek után sem hisz a katonai összeesküvésben?

Mindenki hallgatott.

— Elérkezett az idő a cselekvésre — folytatta Todd. — Rögtön határozni kell, megsemmisíteni Scottot és megőrizni az elnöki hatalmat.

— Mit javasol? — kérdezte Lyman.

— Először is ldehlvnám Garlock tábornokot és parancsot adnék neki, hogy azonnal zárja le a Mount Thounder föld alatti erődöt. Sem katona, sem civil, nem teheti be a lábát. Aki ellenszegül, haditörvényszék dé kerül. Másodszor idehlvatnám Scottot és lemondásra kényszeríteném. Harmadszor leváltanám Hardasty, Dleffenbach és Rlley tábornokot, mert összeesküvéssel meg akarta semmisíteni a szerződést, amelyet az elnök aláírt és a szenátus ratifikált. Negyedszer valamilyen megbízható embert, mondjuk Palmer tengernagyot kinevezném Scott helyére. Rutkowski tábornokot a légierők parancsnokságával bíznám meg és azt ajánlanám neki, hogy haladéktalanul tiltsa meg a csapatazállításokat az El Pas6-t támaszpontra. Ha a repülőgépek már elindultak, vissza kell rendelni őket. Végül legalább két napra tengerészgyalogsággal őriztetném a Fehér Ház parkját.

— Milyen elhatározásoki — kiáltott fel Lyman. Biztos benne, hogy semmit sem felejtett ki?

— De igen. Felhívnám telefonon a New York-1 televízió elnökét és személyes kérésként rávenném, hogy szombat este ne engedje beszélni ezt az őrült MacPhersont.

Küldje a nagykövetet a Kremlbe

A következő perceket sem Corwln, sem Casey nem felejtette el. Lyman energikusan elvetette Todd Javaslatait. Azzal érvelt, hogy őt, az elnököt, bolondok házába csuknák, és az amerikai Idegorvosok fele megállapítaná rajta az elmebajt. Todd arra hivatkozott, hogy ebben az esetben — amelyet egyébként is kétségesnek tart — az alelnök venné ét a hatalmat, hiszen az alkotmány érvényben marad. Lyman szerint nem sokáig. Az egész nemzet Scott mögött állna, katonai diktatúra alakulna ki, az alelnök nem maradna egyéb szalmabábnál. Todd ekkor a pokolba küldte az elnököt és esküszegéssel vádolta, ha haladéktalanul nem cselekszik. Már-már egymásnak rohant a két ember, végül Lyman csillapodott le előbb, a pénzügyminiszter vállára veregetett.

— Lám, lám a tábornokoknak már sikerült

megosztania a szövetségeseket. Nem félek cselekedni, de még nem tudom, hogy mit tegyek. Most hagyjanak magamra, uraim. Maradjanak közel a telefonhoz, mert egyik pillanatról a másikra szükségem lehet önökre. C 0 - !

Alighogy becsukódott az ajtó, az elnök Esthertől a külügyminisztert kérte.

— Itt Lyman. Elnézést a zavarásért. Legkésőbb a Jövő hőt végén találkozni szeretnék Flmerov szovjet miniszterelnökkel. Bárhol, esetleg Ismét Bécsben. Tud táviratozni Moszkvába, hogy a nagykövet holnap korán reggel a Kremlben legyen?... Köszönöm. Később mindent megmagyarázok.

Az elnök már csak arra gondotl: mi lehet Clark szenátorral?

Clarkot csaknem egy óra hosszat ott tartották az őrségnél. Ekkor Jeepen egy ezredes érkezett.

— Raymond Clark georglal szenátor vagyok. Ha nem csalódom, Broderick ezredes.

— Örülök, hogy megismerhetem, szenátor. Sokat hallottam már önről, jöjjön, elkísérem a vendégszobába.

Broderick foglya

Clark beült a Jeepbe, majd mintegy húszperces út végén, egy magányos épület előtt fékeztek. Broderick kulcs-csomót vett ki a zsebéből, ajtót nyitott és betessékelte Clarkot. A szenátor még hallotta az ajtócsapódást, megpróbálta kinyitni.

— A kutya mlndenit, fogoly vagyok.

Az ablak előtt strázsa lépdelt. Csaknem harminchat óra telt el, amikor újra kulcs csörgött az ajtóban. A belépő férfi Is ezredesi rangjelzést viselt, de nem Broderick

volt. Clark szíve hevesebben dobogott. Biztosan Casey barátja.

— Henderson ezredes vagyok, uram. Bro dériek ezredes távollétében átvettem a tá maszpont parancsnokságát.

»Ray, öregem — gondolta magában Clark —, most bebizonyíthatod, hogy egyike lehetsz Georgia állam legjobb halandzsázólnak.« De hiába vette elő ékesszólását. Henderson még egy óra múltán Is ellenállt. Meglepődött, kihozta sodrából a szenátor elbeszélése, de hajthatatlan maradt.

— Lehetetlen teljesítenem a kérését, szenátor. Tiszt vagyok, parancsokat kapok. A felettesem arra utasított, hogy Itt őrizzem magát. Az Egyesült Államok elnöke felmenthet az engedelmesség alól, de ön nem.

— Ebben az esetben, ezredes, ön Is felelős lesz, ha országunk romokban hever.

— őszinte leszek önhöz, szenátor. Meg-, vallom, nekem is kétségeim vannak a támaszpont létét, de különösen Broderick személyét illetően. De az ön története különösen fantasztikus. Honnan tudhatom, hogy nem maga akar-e becsapni. Hátha Scott küldte éppen, hogy ellenőrizze megbízhatóságunkat.

— Idehallgassonf Ha elhagytuk a támaszpontot, az első helyről telefonálhat a Fehér Házba. Igazolhat engem és személyesen kérhet utasításokat az elnöktől. Igazán becsületes ajánlat.

— Várjon. Hamarosan visszajövök.

Egy óra múltán, Clark kocsifékezést hallott. Henderson Jött el a Forrddal, amelyet a szenátor ldejövet bérelt. Hangtalanul beültek, elindultak kifelé. A bejáratnál az ügyeletes őrmester tfsztelget Hendersonnak, majd Clarkra plslantott:

— Sajnálom, ezredes ár. de parancsot kaptam. A civil nem hagyhatja el a támaszpontot.

— Minden rendben van, őrmester. Most én vagyok a parancsnok, a szenátort bekísérem a városba.

— Broderick ezredes megtiltotta. Mielőtt délután távozott, megállt Itt és lelkünkre kötötte, hagy a civil semmi pénzért nem mehet. Itt kell maradnia.

Henderson hirtelen megragadta az őr karját, elrántotta puskacsövét és az őrmester arcábai sújtott. Csaknem ugyanezzel a mozdulattal kitárta a kaput, az őr puskáját és tölténytárát messzire hajította és egy ugrással künn termett. A szenátor kigördült kocsijával,. távolabb megállt, hogy bevárja Hendersont. Végre ő Is Itt volt, helyet foglalt a Fordban, de pisztolyát még mindig a strázsára fogta.

— Mehetünk szenátor. Több akadály nincs. Éjszaka a katonák nem hagyhatják ef a támaszpontot.

Clark gázt adott.

(Folytatjuk)

a Fehér Házban