A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-09 / 6. szám

a Fehér Házban ÁáCikMáiÉMÉHaMÉriAÉÉJCUttBAÉtl L^-L,‘ '-^'-*-' i-~ Amerikai regény az elnök elleni összeesküvésről te a beszélgetést. A kagyló a helyére került, majd Esther felolvasta az elhangzottakat. — Tábornok, nem veszek részt a riadón. Nagyon fáradt vagyok. Elmegyek Malne-be a kis nyaralómba, két vagy három napig horgászni fogok. — Ez lehetetlen, elnök úr. Az ön jelenléte szerves része a riadónak. Szükség van rá, sőt elengedhetetlen. — Én csak az ötödik kerék vagyok a ko­csiban. ön is tudja. — De ön a főparancsnok. Vannak paran­csok, amelyeket csak ön adhat ki. És kü­lönben Is a vezérkarnak és a magas rangú tiszteknek látniuk kell, hogy ön mindent személyesen ellenőriz. — Ne gyötörje magát, Malne-ből majd alaposan figyelemmel kísérek minden moz­zanatot. — Ahogy gondolja, elnök úr. De meg kell mondanom, hogy nem értek egyet vele. Esther befejezte a felolvasást. Lyman Is­mét Toddhoz fordult. — Meg kell vallanom, hogy kétségeim nö­vekednek. Scott reakciója eléggé jellegze­tes. Maga mit tenne? — Felhívnám az elnöki nyaralót. Ha Scott­­nak bűnös szándékai vannak, valakit oda­­kttld. 'Lyman néhány perc múlva Henry Plcoí­­tal, a nyaraló gondnokával beszélt. Közölte vele, hogy a hét végén nem megy le. De mindent úgy kell csinálni, mintha olt len­ne. És ha Idegen jelentkeznék, semmi eset­re se engedje a ház közelébe. — Ha a helyzet csakugyan olyan rossz, mint amilyennek látszik — mondta Todd — Ptcot-nak még péntek előtt látogatója lesz. El Pasában Clark repülőgépe rekkenű hőségben eresz­kedett le El Pasóban. Szállodába sietett, megborotválkozott, megfürdött, majd auót bérelt sofőr nélkül. Néhány kilométerre észak-keletre El Pasótól megállapította, hogy a leírások eddig pontosak voltak. Egy benzinkútnál fékezett. — Milyen messze van Ide White Sands? — Kérdezte a kezelőtől. — Vagy nyolcvan kilométer. — Kutyameleg van Itt. És ma három ka­tonai kantlnt kell felkeresnem. — ön utazó? — Igen. Tisztítószerek. De első alkalom­mal járok Itt. Messze van az új katonai tá­maszpont? Amelyet hat vagy hét hete épí­tettek. — Igazság szerint nem sokat tudok róla. Csak annyit, hogy felépítették. Egy nagy repülőtér és rengeteg barakk. De ha ott el tudja adni a szappanját, aranyérmet érde­mel. Clark elindult, egy emelkedő csúcsára ért, amikor vagy másfél kilométerre maga előtt, szögesdrótkerltést látott meg. Katona köze­ledett a kocsihoz. — Állj! Tovább nem lehet menni. Clark erősködött, mire odajött egy másik katona Is. Mindketten a kocsiba szálltak, pisztolyt szorítottak a kezükben és a szená­tort előre vezényelték. A szögesdrótnál megálltak, az egyik a telefonhoz lépett. — Adja az őrnagyot!... őrnagy úr, Itt Steiner őrmester. Különös fickót fogtunk el. Texasból jött. Emlékszik a tárcára ? Girard repülőgépe Gibraltárban ért föl­det. Gyalog Indult a tengerpart felé, a re­­pülőgépanyahajók között megtalálta Jöve­tele célját. A »Dwtght D. Elsenhower«-t. Százezer tonnás, nukleáris meghajtású, ez a VI. flotta vezérhajója, itt van Barnswell al­­tengernagy főhadiszállása. Sietett, hogy el­érje célját. Jelentkezett a haditengerészet adminisztrációjánál, el akart Jutni Barns­­well-hez, de lehetőleg úgy, hogy ne fedje fel kllátát. Ez sajnos nem sikerült. Az alten­­gernagy titkára kíváncsi volt rá, hogy fő­nökét ki keresi. — Az Egyesült Államok elnökét képvise­lem. Sürgős ügyet bízott rám. »Szent Isten -— gondolta Glrard. — Mire végzek, Beyroutlg minden tiszt tudja már majd, hogy Itt vagyok«. A formaságok ez­után azonban már gyorsan peregtek, ott állt a hajón Barnswell altengernaggyal szemben. Kettesben bevonultak a parancsnoki kabin­ba, ott szolgálták fel az ebédet Is, több mint négy órát töltötek együtt. Barátságo­san elbúcsúztak, de egyikük sem mosoly­gott. Glrard visszatért a partra, és sürgősen lbhetőséget keresett, hogy telefonáljon Was­hingtonba. Végre meghallotta az elnök hang­ját: — A hírek elkápesztőek, ha nem gyalá­zatosak, főnök — mondta Lymannak. — Minden feltételezésünk igaz. Elejétől vá­góig. Néhány sorom van, amelyet mindket­ten aláírtunk az altengernaggyal. — Mikor érkezhet? — Reggelire ott lehetek. — Semmi utazási nehézség? — Vár a kibérelt repülőgép. Egy gyors kis olasz masina. — A papírt őrizze a zsebében! Semmi esetre se tegye a táskájábal —• Természetesen. Emlékszik az ezüst ci­garettatárcára, amelyet a születésnapomra ajándékozott nekem? A papír ma éjszakára biztonságban lesz. Rendkívüli tv-adás Jlggs Casey ezredes pontosan a megbe­szélt Időpontban, este 7 órakor csengetett Eleanor Holrook New York-1 lakásának aj­taján. Szíve a torkában dobogott, mert nem­régen még Intim kapcsolat fűzte a hölgy­höz, de 6 feladta a kalandot. Shoo — Így becézte volt barátnőjét — örömmel fogadta. — Soha nem láttam még civilben. Egyen­ruhában jobban szeretem, magát. De még Így Is Imponáló. Igen, nagyon imponáló. Beléptek, távol egymástól leültek a reka­mléra, rágyújtottak. Shoo pergőtűz alá vet­te. Ml szél hozta New Yorkba? — NŐI ösztönöm azt súgja, nem azért jött, hogy velem szerelemről beszélgessen. Jlggs, Ma este a maga radarja nem ebbe az Irányba fordul. Az arcáról olvasom le. Va­lami más célja van. De ml? — Tudtam, hogy előbb-utóbb leleplez, Shoo Azért jöttem, hogy bizonyos dolgoknak a nyomára jussak. Gondolom, hajlandó lesz se­gíteni engem ... persze bizalmasan. Kis de­tektív munkát végzek a demokraták Javára, akik attól tartanak, hogy a főnököm, Scott tábornok, harcba akar szállni Lyman elnök ellen. — Hiszen ez pompás! Gyorsan tegye fel a kérdéseit! — Ügy értesültünk, hogy Scott tábornok­nak Intim kapcsolata van a maga barátnőjé­vel. Mllllcent Segnlervel. Emlékszik rá? Ma­ga mutatott be engem neki. % — Ö, Mlllyl Hiszen ez nem titok. Isten tudja, mióta vannak együtt. Ha méteres be­tűkkel kiírná a Times Square villanyújság­jára, akkor sem lepne meg senkit. — Ez lehetséges. De nekünk többet kell tudnunk, az ön közvetítésével, ha beleegye­zik. Még sokáig beszélgettek apró részletek­ről, Shoo végül felugrott, vacsorát készített kinyitott egy üveg konyakot. — Shoo — mondta vacsora után Casey — említette magának Milly, hogy Scott Ismeri a televíziótól MacPhersont? — A koszos! — sziszegte fogai között az asszony. — Egyáltalán nem rokonszenvesek nekem azok az ostobák, akik hallgatják Mac- Pherson ostorozásait. Az egész Egyesült Ál­lamokat megőrjíti a halandzsáival. — Gondolja, hogy Scott és MacPherson Jó barátok? — Az egyik tizenkilenc a másik egy híján húsz... Kőt hete, amikor a maga tábornok főnöke Itt járt, Milly panaszkodott nekem, hogy több Időt töltött MacPhersonnal, mint vele. Egyébként nézze... A mai esti lap. Casey érdeklődéssel emelte fel az újságot. Közölte, hogy Harold MacPherson szomba­ton este hat és hőt óra között, a szokott mű­soridején kívül, saját költségére egyftrás rendkívüli adást kárt magának a tv társa­ság Igazgatóságától. Kérését szívesen meg­hallgatták. Az ezredesnek ez elég volt. MacPherson külön műsort ad, saját költségére, azon a napon és abban az órában, amikor a riadó kezdődik. Elbúcsúzott Shoo-tól visszament a szállodába, de úgy gondolta, ráér reggel Is telefonálni. De másnap későn ébredt. Órá­jára nézett: már háromnegyed nyolc. Azon­nal felhívja a Fehér Házat. — Jó reggelt, elnök úr. Itt Casey ezredes. Jó munkát végeztem. Azt hiszem, érdekes jelentést tehetek ma délután, ha visszatérek Washingtonba. — Vigyázzon magárai — válaszolta Ly­man árnyalatién hangon. — Vigyázzon ma­gára, Jlggs! Paul Olrard már halott. (Folytatjuk) 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom