A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-09 / 6. szám

Komoly felelősségtudat, igényesség, hoz­­záértés, lelkesedés ssilkséges ahhoz, hogy egy városi helyi szervezet a tőle megkívánt színvonalon működjék. A Csemadok ér­sekújvári helyi szervexete erre törekszik. A múltban végzett munkája sem lebecsü­lendő, de az utúbbi két esztendőben az első helyet vívta ki magénak. Ezt elsősor­ban azzal érte el, hogy rendszeres szerve­zeti életet él és módszeres tervek szerint dolgozik. Valamikor ezt elmondhattuk Ko­máromról, Léváról, és még jó néhány vá­rosi szervezetről. Az okot tálén abban is kereshetnénk, hol milyen lehetősége van a szervezetnek. Érsekújváron a lehetősé­gek megteremtésében Is jeleskedtek. Amint tudjuk, új székhfizat építettek a régi ala­pokon. Valódi otthont a kultúra számára, melynek értéke ma eléri a másfél millió koronát, jellemző az érseküjvári Csema­­dok-tagokra, hogy ma 1984-ben mér egy szóval sem emlegetik a tömeges társadalmi munkát, pedig több százezer óráról van szó. ■ A tagság létszáma 437. Ez kevés, s min­denképpen az, ha a város lélekszámúval vetjük egybe. Viszont a helyi szervezetnek ISO aktív, tehát dolgozó tagja van. Olya­nok, akik valamilyen formában önmagukat, tehetségüket adják: tudásukat, szabad Ide­jüket, hogy a többiek, azok Is, akik nem tagjai a szervezetnek valamilyen módon klvehessék részüket a szép, igaz, nemes versengésből, a szóban, játékban, zenében, énekjien kifejezhető kultúrából. H Mit tud nyújtani százötven ember? Egy esztendő alatt sokat, ha lelkesedés fűti az akaratot, hozzáértés segíti a megvalósu­lást. Boleman Iván rendező, akit munkájá­ban dr. Druga jános segít, hagyományokkal rendelkező színjátszó együttest vezet. Az addigi nyolc előadást ez évben még követi a többi, és újabb színmű betanulásét is tervezik. Az esztrádcsoport az Ismeretes „Ki mit tud“ szereplőkből alakult. A város­ban 4 alkalommal, vidéken 10 alkalommal léptek fel. Népi és társasági táncokat be­mutató csoportjuk 42-szer szerepelt. Oda­haza huszonkétszer, vidéken tizenötször. Énekkaruk szintén ismert. Trelaj Géza kar­nagy évek óta lelkiismeretesen tanítja a szintén hagyományokkal rendelkező ének­kart. Honismereti körüknek eddig három előadása volt. Az előadások előkészítését komoly munkakollektiva biztosítja. Tagjai: dr. Hauliák, Antal, Pálenyik Ferenc, Badin Győző, Vágovics Gyula, Hoffer Lajos. To­vábbi terveik, hogy meghívják dr. Blasko­­vlcs József docenst, a prágai Károly Egye­tem tnrkológusát, hogy a város török vo­natkozású emlékeiről tartson előadást. Majd az andódi származású Czuczor Ger­gelyről, a szlmöl Jedlik Ányosról, a vá­ros szülöttéről, Kassák Lajosról, Bernolák­­rúl rendeznek előadásokat. Mindez már a hatvannégyes év terve. Ami megvalósult, az mér biztos. Ebben az a megnyugtató, hogy sikeres esztendőt zár­hattak le, még akkor is, ha az elvégzett munkát az anyagiak határozzák meg. A pénztári jelentés 73 5S1 koronáról ad számat. Ennyi volt az évi forgalom, bár amint Szenest György titkár megjegyezte, az előadások és fellépések 70 százaléka díjtalan volt. A „tőkét" a színjátszó együt­tes biztosítja, s a terem kölcsönzéséből Is van némi bevételük. Tisztelet a színjátszóknak, mondja min­denki, ha azok átadják bevételüket. Így van ez rendjén, bár sok helyen még nem ez a gyakorlat. Ezért perdöntő az anyagi, a gazdasági alap. Mi mindent lehetne még ezeú kívül felmutatni, nemcsak Gjvárban de sok helyütt, ha nem tolakodna a szán­dék és a megvalósítás közé a kulturális munkát sok esetben fékező anyagi szükség. A vita nem a téma körül alakult ki az évzáró közgyűlésen. Ez ismét felfigyeltető. Amennyink van, annyink van, de lássuk a jövőt. Erről kezdtek beszélni a felszólalók. A hatvannégyes esztendőről. Dr. Szirmán a tánckultúra fejlesztéséről, a népi és modern táncokról beszélt. S az énekkari mozgalomról, no meg a legfonto­sabbról, a színvonal emeléséről. Művésze­tet magasabb fokon! Korszerű ötleteket kért, hogy varázsa legyen mindennek, fő­ként a fiatalok részére. Pálenyik Ferenc az eszmeiség elmélyítésé­ről szólt, és hiányol a az elvégzett munka ilyen irányú értékelésének elmaradását. Vágovics Gyula a honismereti kör mun­káját értékelte, kiemelve, hogy általában négyszáz ember vesz részt az előadásokon. Ez felfigyeltető. Badin Győző, a város szü­löttjéről, Kassák Lajosról beszélt. Feltette a kérdést, mikor hívja meg irodalmi be­szélgetésre a költőt a város, vagy akér csak a helyi szervezet. Batykó Károly a még nagyobb felelősségről szólt, és a szín­vonal kérdését tartotta fontosnak.,, Műveltebbé vélni, Idomulni a korhoz, mindennap több igénnyel kezdeni a teg­napi dolgot: ez jellemezte az évzáró ta­nácskozását. £s bizonyéra ez a komoly légkör indította Horváth Dezsőt szólásra, aki munkahelyének gondjait mondta el né­hány szóban, vélvén, hogy illetékes gyüle­kezet előtt beszélhet. Mindenhol beszélni kell gondjainkról. Ha valaki úgy véli, hogy a Csemadok év­záró közgyűlésén, akkor ott. Mert hiszen mennyire tartozott Horváth Dezső felszó­lalása a tanácskozáshoz? Gondja ennyi: mint az Elektrosvit dolgozója nem szerez­het anyanyelvén magasabb képesítést, szakmai tudást. Valóban elgondolkoztató, ha egy üzem szakszervezeti vezetősége nem érzi ezt problémának. Ha egy dolgozó az üzemből arra kényszerül, hogy arra nem hivatott fórumon mondja el gonjalt. Talán csak azért, mert itt anyanyelvén, magyarul mondhatta el? Ki tudja? A gond mindenképpen gond, ha nem se­gítjük viselni terhét. Az is elgondolkoztató, hogy az érsekúj­vári Városi Nemzeti Bizottság nem kívánta tudni, mit tett az elmúlt esztendőben egy kulturális szervezet azért, hogy a város lakói holnap többet érjenek, mint tegnap. Hiszen minden azért történik: Többet ér­jünk! Mert ha majd megmér az Idő ben­nünket, nagy baj lesz, ha könnyűnek ta­láltatunk. Súlya van minden tettnek: Arany- és ólomsúlya. De legyen csak aranysúlya ... GYURCSÖ ISTVÁN Néhány sorban Zseltzen 15 évvel ezelőtt május 1-én alakult meg a Csemadok, melynek böl­csőjénél ott állt a ma már 71 éves Hege­dűs János, aki ma ts példaképe lehet nemcsak a Csemadok fiatalabb taglal­nak, de a felnövekvő Ifjú generációnak ts. Hegedűs elvtárs a Csemadok első lé­péseire emlékezik. Elmondja, hogy a „Re­vizor"^ kultúrház hiányában nyers tég­lából összeállított, ponyvával letakart he­lyiségben játszották nagy stkerrel. Ez volt a kezdet, melyet napjainkig sok ter­mékeny év követett. A mozgalom egytk fő szervezője Hegedűs János volt. Olyan lelkes Csemadok-tagok segítettek neki, mint Vencel Ferenc, Kormost Lajos, Tóth János, Csömör József, Pólyák István, Tóth Béla, Göbő és Zábrenszky kultúrtársak. A ma hetvenegy éves Hegedűs János, nemcsak a zsellzt helyt szervezet mun­kájának volt szervezője és sok éven ke­resztül elnöke, de Ismerik őt jóformán a volt zsellzt járás minden községében, mert mindenütt ott volt, ahol lelkesítő szavakra és konkrét tettekre volt szük­ség. Mindenütt, ahová elment, lelkesített, mert ö maga ts lelkesedett a magyar kultúra fejlesztésének ügyéért. Ez a lel­kesedés tartja fenn benné ma ts az erőt ahhoz, hogy magas kora ellenére ts a zse- Itzl helyi szervezet élén áll, s közösen a fiatalokkal fáradhatatlanul dolgozik a Csemadok helyi szervezetében. A 325 tagot számláló helyt szervezet jó szín­játszó gárdával rendelkezik; nagy siker­rel mutatták be a mült évben az „Őrt mu­ri"-t, ma pedig „A tizenegyedik: parancso­lat" című színdarab betanulásával foglal­koznak. Megalakult a tánccsoport és ala­kuló félben van az énekkar, s velük ra­kódnak a tervezett népi együttes alapjai. Növekszik é)s fejlődik a tizenöt év előtti palánta, s most köszöntsük azt a Hegedűs Jánost, akinek ebben a fejlődésben orosz­lánrésze van Zseltzen, s köszöntsük vele mindazokat,]akik tizenöt éven keresztül önzetlenül dolgoztak a csehszlováktat magyar dolgozók kultúrájának fejleszté­séért. VARGA JANOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom