A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-02 / 5. szám

KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Dobozy Imre mondta „Holnap folytatjuk“ c. darabjával kapcsolatban, foly­tatva a függ. 29, 19, 21 ás 35. sz. sorokban. 15. Nagy telepü­lés. 16. Csillapít. 17. Dédelget. 18. Állatok puha fekhelyéül szolgál. 20. Mázol. 22. Folyó Kongóban. 23. Hangtalan téma. 24. Mozi több idegen nyelvben. 26. Szülő. 28. Omladék. 29. Ki­csinyítő képző. 30. Számla. 31. Éghajlat. 33. Ismeretlen adako­zó névjele. 34. Volt ereje hozzá. 36. Jég fagypont felett. 37. Fran­cia névelő. 39. Mindkettő szlo­vákul. 40. Elme. 41. Volt sakk világbajnok. 42. Kerék szélei. 43. Azonos mássalhangzók. 45. Nem ezé. 47. TSS. 48. Lopva fi­gyel. 49. Zsiradék. 50. L-betűvel a végén bevándorol, (lat.). 51. Ä sivatag fuvarosa. 52. Több pá­pa felvett neve. 53. Török kato­nai rang. 54. Teher. 56. Vízima­dár. 57. Y. N. 58. Tasak közepe. 59. Száz szlovákul. 60. Egyesült Nemzetek Szövetsége (—’)• 62. Sándor Mátyás. 63. Város Dél- Franciaországban. 64. Tivornya. 65. N. K. 67. Fantom. 68. Nap­szak. 69. Halál németül. 70. Vissza: kötőszó. 71. Időszak. 73. Klasszikus nem. 74. Vízben él. 75. Közterület. 76. Norvég város. 77. EGS. 79. A sakkjátszma el­vesztését jelenti. 80. Tenger né­metül. 81. Denevér betűi felcse­rélve. 83. Bizalmas megszólítás. 84. Régi római pénz. 85. Y. K. 87. Van bátorsága valamihez. 89. Budapesthez tartozik. 92. Hiányos mérték. 94. Teszem. FÜGGŐLEGES: 1. Fürdő Pös­­íyénben. 2. Sziget a Földközi­tengerben. 3. Vegyi elem. 4. EOM. 5. Rés peremei. 6. Háziál­lat. 7. Szín. 8. Díszes. 9. Vágány. 10. Azonos mássalhangzók. 11. Vallás rövidítés. 12. Fél siker. 13. Szerelem (lat.). 14. Rossz szellem. 24. Jugoszláv lap. 25. Időhatározói névutó. 26. Igavo­nó állat (névelővel). 27. Nem egészen hamvas. 30. Tokió ré­sze. 32. Angolna németül. 38. Ilyen fél is van. 42. Nem sok. 44. Laoszi néptörzs. 46. Hiányos téma. 47. Szlovák számnév. 48. A melléknevek felsőfokának je-55. Európai nép. 58. Dal fran­ciául. 61. Korhol. 66. Bicskája. 70. Kényelmes járás. 72. For­dítva: figyelt. 75. Kettőzve: bá­nyaváros a Dunántúlon. 77. Vé­rem betűi felcserélve. 78. Sötét népiesen. 79. Híres fürdőhely. Tirolban. 82. M-betűvel regél, 83. Gazdaságunk pillére. 86. Hangtalan kalóz. 88. Bikini ré­sze. 90. U. K. 91. Oszkár Dezső, 93. Kávé! 95. Csecsemőhang. S/SSSS/S/SS/SSSSSSSfSSSSSSSS//S/SSSSSSSSSSSSS//S////SS///SS/////Sf/SSSSS/SSSS////////S/SSSSfSSSSSSSSS/SS/SSSSSSS7/SSSSSSSSSSSS/SS//SS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/////Sj igény: e tegnapi harcok mai értékelése; tegnapi hősök mai megmutatása. Önvizsgálat? Üjra írni Móriczról, revi­deálni a tegnapi elfogult álláspontot? Csá­bító lecke, hasznos műhelymunka. Nagy tömegek előtt, sorra járva a szlovák föld magyarlakta városait előadást tartani Jó­zsef Attiláról? Megtisztelő megbízatás. Mindössze ennyiben összegezhetnénk e pe­dagógusi hivatás megvalósulási formuláit? Azt hiszem, többről és másról van szó. „Amit halhatatlanságnak nevezünk, az nem más, mint az állandósult időszerű­ség . . .“ — olvasom a Palackposta beve­zetőjében. Meg kell keresni az állandósult időszerűség jegyeit József Attila poézisá­­ban! Ady örökségével élni kell tudni; Mó­ricz Zsigmond része a magyar szocialista kultúrának; Ivan Olbracht, Marie Majero­­vá valami olyat mondtak el a világból, mely a ml literatúránkban ismeretlen — fedezzük fel: Jirásek írt a magyar szabad­ságharcról? — nem lesz ez haszontalan olvasmány, kiváló alkalom arra, hogy a mesterségesen szított nemzetiségi ellen­tétek megvizsgáltassanak. „Ne felejtsünk el semmit, ami nagy, emberi és világító, egymást erősítő példa cseheknél és ma­gyaroknál egyaránt.“ Még mindig nem határoztam meg a mai munka minőségét. Tudománynak túlságo­san publicisztika; publicisztikának túlsá­gosan adatokkal terhelt; irodalomkriti­kának elvont és távoli. Mi akkor hát? Egy helyütt erre a mondatra bukkanok: „Az igazi patriotizmus: történelmi tu­dat .. Annak a Fábrynak a tollából, ki Mün­chen után, Bécs előtt, soviniszta hangos­kodás közepette le merte írni, hogy a Horthy-fasizmus Magyarországa helyett, hazája a Csehszlovák Köztársaság, nem lehet félreérteni e kifejezést: „patriotiz­mus“. Kivált, ha a „történelmi tudattal“ párosul. E patriotizmus magyar író szá­mára jelenti a magyar irodalom egészét, de mert csehszlovákiai magyar íróról van szó — a szlovenszkói vox Humana, a köz­vetítő szerep kötelezettségét is. Történel­mi tudat? Maradjunk csak az irodalom­nál __Egy literatúrának mindig kialakul egy bizonyos felfogása, mely aztán a nem­zeti kultúra jellemző része lesz. Ilyen értelemben Beöthy Zsolt „kistükre“ nem kizárólag és nem is elsősorban ismeretter­jesztő mű volt, hanem e felfogás summá­­zata. Nincs értelme a kertelésnek: a szo­cialista magyar irodalmi tudatnak Ilyen tömör összefoglalása nincsen, sőt talán még kétséges lehet az is: mennyire alakul ki, milyen fokra fejlődött ez az irodalmi tudat... , t Nehéz rangsorolni. Ám szinte bizonyos, hogy Fábry valahol a szocialista erkölcsi magatartás magyar reprezentánsainak él­vonalában van. Ha ő vállalta e történelmi tudat kialakítását, akkor talán a legille­tékesebb vállalta a munkát. Üjra a példa — Adyról... Fábry vele, érette, érettünk, róla mintázta meg egy új arcú irodalmi köztudat profilját, ez a kiindulási pont újra: „a költő egyszerre lehet a magyarság és az emberiség lelki­ismerete. Egyszerre és együtt, mert lénye, indítéka és összegezője a humánum ... Ady nem hiába volt a magyar humánum hival­kodó embere ... Hivalkodjunk: bennünk, miénk az örökség. Hivalkodjunk: embe­­resedjünk! Bennünk a törvény, mienk a férfimunka, az elkötelezettség. Pedagógus, irodalom-tudat formáló — lassan összekeverednek a fogalmak Fáb­ry sokarcúságáról, de ezzel szorosan ösz­­szefüggő egycélúságáról sokat lehetne még írni, s részletezésre vállalkozni eleve re­ménytelen feladat... A célt lássuk világosan — itt a szocia­lista irodalomról van szó. Amikor Fábry indult, akkor született meg ez a fogalom is, ő pedig ezt szolgálta. Ilyenkor felteszik a kérdést: hibátlanul? Nem, de jellegzetes tévedésekkel, olyan tévedésekkel, oly tü­relmetlenséggel, melyet az idő — és nem az erkölcsi igazságérzet tett semmissé. Feltárni ezt az életművet — nemcsak én mondom, közhely már: mérhetetlen, több évre szóló munka. De addig is elevenen ható erővé változtatni magatartásának er­­kölcsiségét, irodalomkritikusi tartásának lényeges vonásait — ez, véleményem szerint, azonnali, halasztást már nem tűrő feladat. És Fábry mellett meg kell emlé­kezni Gaál Gáborról, érdemben foglalkoz­ni a még élők, Balogh Edgár, Méliusz Jó­zsef munkásságával. Stósz, via Kosice — ezen a címen a szo­cialista magyar irodalom egyik fontos műhelye áll. Megjelent a Kritika című folyóirat 1963. évi 4. számában. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom