A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-28 / 30. szám
Maria végre kijött és krepdesin ruhájában. Arca sápadt, szeme egészen bedagadt a sírástól (az anyja megrémült, amikor meglátta, el nem képzelhette, ml történhetett vele; hisz az imént még csengett a ház a nevetéstől). Odalépett a többihez, köszönt, s közben fehér és vörös szemekből három nylonszálra fűzött, aranyozott medailonban végződő gyöngysorát babrálgatta. Torna Hanu felkelt a helyéről, és cupanós csókot nyomott a homlokára, közben meg azt kiáltotta: Isten éltessen, menyecském, és adja, hogy felneveld az unokáimat. (Gondolatban azonban alaposan elátkozta: No várj csak, te álnok féreg, megtáncoltatlak én, kerülj csak hozzánk. Éjned idején, rámuszítottad Mohreanut, hogy hagyjalak békén, mert te csak az ő párja akarsz lenni. „Hagyom hát, hogyne hagynám — mondtam neki —, a maga falatkája. meg is verne az Isten, ha kinyújtanám a kezem, hogy elragadjam a maga szájától.“ De várj csak, azért is elviszlek innét, a másikat amúgysem fogja rávinni a lélek, hogy idejöjjön lármát csapni.) Lus izgalmában pirulva nyújtott neki kezet, és szorított maga mellett helyet, miközben Tasica az asztalra rakta a sok élteit, amit főzött. Innivalónak Trifan Morogan akkora edény cujkát hozott fel a pincéből, mint egy fejődézsa. — Ejha — állapította meg kortyolgatás közben Torna Hanu — erős ez, mint a fene — s csettintett a nyelvével. — Tudd meg, hogy nem megyünk el innét egyhamar. Hogy a nehezén túlessék, Torna Hanu bevezetőül rögtön kijelentette Moroganéknak: ami a lakodalmat illeti, az a véleménye tartsák meg ősszel, de Mariának már moát, a legközelebbi vasárnaptól ná-Jozef Kostka: Akt luk kell laknia, Boziában. Beadják Lus- neki valamit. „(Legalább ennyivel fizes sál együtt a tanácshoz az okmányokat, és sen.“) Ami Torna Hanut illeti habár úgv hozzájuk költözik a lány bírta az italt, mint a bivaly, tökrészeg Jo lesz így helyeselt Morogan, volt. ahogy mondani szokás, de nem látakinek most már, hogy benne volt a pác- szott meg fajta. Legalábbis sem a fia sem ban, egyre ment minden. — Nekem meg- Morogan nem gyanították, hogy teljesen felöl-' kikészült. — Trifan koma hallatszott hirtelen — Énekelj valami szomorút vőlegény a kertaljai kerítés felől Leó pápa hangja uram. De ne hangosan. Halkan. Ti aztán —, mi van nálatok, hé? Látom, úgy fo- jól leterítettetek. Ököllel, husánggal bunlyik a pálinka, mint a Calmatuion a víz. kóval. Elláttátok a bajomat. — Hát mit gondolsz, mi lehet ott — kaca- Lus nem kérette ‘ magát kétszer, s magot! Torna Hanu —, ahol menyecskelány gát himbálva rögtön rágyújtott egyik kedmeg legényfiú van, hé?! véne nótájára. — Dínomdánom — állapította meg Leó Torna Hanunak közben eszébe jutott, pápa. hogy egy Gagulesti melletti szőlőben látott — És ha igen, neked mi közöd hozzá? e.8y asszonyt, akivel valamikor jóban volt. — ordította dühösen Morogan, s kezével Felkelt az asztaltól, és a mező felé indult, olyasféle mozdulatot tett, amilyennel a Flé, apám, maradjon nyugtán, hé! ház kapuja előtt kapargáló tyúkokat szokás elhessegetni. — Naponta teli torokkal gyalázol, hogy potyára vettem tőled ezt a telket, és most hopp, egyszerre szóba ereszkedsz velem. Menj és hagyj minket békében. kiáltottta utána a fia. Torna azonban nem állt meg. — Apám! — hívta ismét a legény. — Csitt! — válaszolt ezúttal Torna. — Majd megismételte: csitt! Néhány perccel utóbb Morogan — aki .. . , , , t ä a „ közben a konyhába vitte Lust, és ott le“ Na nézz oda! - kepedt el Leó papa. _ k az erkélyre/ ahol waU. “ Te talf" neTMhalmazéi enfm? micske szellő lengedezett, és észrevette, biza igen! Csakhogy en okosabb vagyok „ napsütéstöi kabuit Torna Hanu egy nálad az fa, neked Morogan hogy már du«4val & csomborrai lepett halom tetepn kadas __ előtt felkelek, es megelőzlek. .gre heveredett és ott fekszik elnyúlva. Idő kérdésé az egesz fejezte be, s az- >Részegj gondoita Morogan. Hahaha, a zal elment. szerető könnycseppé”. Hallotta, hogy a Hanu őkegyelmék úgy számították, hogy szomszéd szobában valamelyik fehérnép minden rendbejött, és alaposan nekilát- s6jlajtozikj és az ablakhoz ment, hogy béták az eszem-iszomnak. Az ételt ugyan- rldzzen mi van velük. csak tömködték magukba, s inni is úgy _ ^ _ kíáItott be mi van veietek? ittak, mint a gödény. „- Nem cujka ez - húzta el a szájat íőtom' nem fértek a bőrötökbe. Torna —, inkább a szerető könnycseppé. Az asszonyok elnémultak,^ es Morogan Csapion belém az istennyila, ha hazudok. visszament oda, ahol az imént állt. A hal- Morogan, mint ren- mon, amelyen Torna Hanu aludt, a dudva desen, az’ asztalfőn a naptól tüzet fogott (Morogan tudta, hogy ült, és ellenségesen így történt, hisz nyaranta annyiszor látott méregette őket. „Ezek már ilyesmit a mezőn), és egy szélfuvallata nyomorultak min- tói lángra kapott. Fojtogató füstje feherdent elpusztítanak, akár a patkányok. gyűrűsen csigázott a halomtető felé, amerre a szél a sárgás lángot terelte. Morogan száraz puliszkán élnek.“ Azután már semmire sem gondolt, bokát tördelve a túróval kövérre töltött részonyok, gondolták. Később, amikor már nyúlni kezdett az akácfa árnyéka Tri-Odahaza alighanem, elszédült örömében, hiszen tudta, hogy a - - — dudva füstje mérgez, a csomboré meg hódít. — Szent Napocska — mormolta —, és maga is nekilátott gyújtsd fel, szent napocska! habzsolni, nagy dara- A brailai házért imádkozott. — Szent Nap, segíts! , • .xi.' i „ Eszébe jutott, hogy a padlásról mindent tespalacsintabol. Ilyen n ,áJtnl> erre lement az udvarbat finnyásak a menyasz- s indult felfelé. A látóhatárt bevilágította a tűz fénye, és a csodálatos szikrázás erőt és nyugalmat öntött belé. Rettegése Tornától, attól, amit Torna tud, a dudvával . ,, . . X. együtt elhamvadt a lángban, amely a szélfan Morogan intett a tdj gjesZfVe mjnd tovább terjedt. feleségének, hogy vi- Emikor azonban felért, és kipillantott, gye magaval a lányát, birteien megdermedt. A kukorica-táblák menjenek be mindkét- kdzt két férfi közeledett a halom felé. ten a házba és ne le- Megismerte őket! egyikük Leó pópa, a mágyenek láb alatt. Ta- Sik Horia Mohreannu, Leó pópa, a vén basica azt hitte, férje rom, Boziába vánszorgott, hogy elújságolalkudozást akar kéz- ja az instruktornak: Torna Hanu leánykédeni az apatárssal ről)en van- ,A én tökfejű, ócsárolta mahadd lássa, mit ad á gát Morogan, nem akartam behívni egy ... , .. . x -j pohár cujkara. Most ott feküdne részefiuval, mit irat majd ^ a torl^ácán.v ra, es magukra hagy- Mohreanu és Leó pópa meglátta a tüzet, ta a férfiakat. meg a bason heverő, elszenderedett Torna Morogannak bezzeg Hanut, és odairamodtak. A láng már az nem ilyesmin járt az egész halmot ellepte. A halálos álomba esze Tudta jól Torna merült ember lába mellé gurult rizsszalma- Hanu csak azon bűz- kalap is lassan a tűz martaléka lett. n,;, . Trifan Morogan kabultan nezte a padlásgo kodik, hogy mar- ^ mint vetf le Mobreanu a kabátját, koijon, nem azon, gs f0jtja ej veje a tüzet, merészen egyehogy adjon. Máson neSf odatartva. Leó pópa amúgy mezítláb törte a fejét. Jócskán taposgatta a csomborcserjéket, felöntött ä garatra és __ Táncolj csak, hisz mindjárt itt a pünazt akarta, hogy Lus, kösd — kiáltotta Morogan eszelősen,, és aki maga is kapa- maga is ropni kezdte. tos már, énekeljen Klumák István fordítása 13
