A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-08 / 49. szám
Mmúlt év februárjában majdnem egyidőben mutatták be Prágában és Bratislavában az Antigonét, s hogy olyan he^^fcvesen csaptak össze körülötte a vita hullámai, egy kicsit W ^ a kétféle rendezői felfogás is oka volt. Prágában egyszerűen dokumentációt csináltak belőle, a cselekményre helyezték a fő súlyt, s intő mementónak szánták a darabot: vigyázzatok, hogy ne Ismétlődhessen a múlt. Bratislavában az antik porból, a régi kultúrák romjain s az újkori szenvedésekből támadt hőst látták benne, s megszületett a „modern tragédia“ fogalma. S csak a viták során tisztázódott, hogy olyan újfajta gondolati drámáról van itt szó, amely a hősiesség etikai fogalmát boncolgatja az egész társadalmat formáló események közepette hőssé vagy állattá váló alakjaiban. Antik témákhoz nyugaton gyakran, nálunk alig nyúlnak. Karvaä Antigoné-ja már csak ezért is szenzáció volt.-Szophoklész Antigoné-ja 2500 éves. Azóta Antigoné már a testvéri szeretet és a tisztaság szimbóluma, s az Antigoné testvérét eltemetni nem hagyó zsarnok az önkény megtestesítője. Karvaä „Antigoné-ját“ Antinak hívják, s egy német haláltábor bprdélyában „dolgozik“ s az Istenek és démonok által mozgatott Kreont Krone-nek s a haláltábor parancsnoka. S a „többiek“: a Szlovák Nemzeti Felkelés elfojtása után elhurcolt négy szlovák: a Hadnagy a Professzor, Záris és Zeman. S hogy a párhuzam teljes legyen mindjárt a dráma elején kivégeztetLk a földalatti ellenállás kommunista vezetőjét, Pollyt, s Krone, a tábor parancsnoka megtiltja a foglyoknak, hogy a tetemet eltemessék De Anti és a „többiek“ a tilalom ellenére Is eltemetik testvérüket és hősüket, s a büntetések során minden halállal az „ügy“ s az ügyet szolgálók hősiessége nő. így dokuiftentálódtk hazugsággá Krone véleménye, aki szerint a láger lakóinak életük s hallá luk mán* egyformán értelmetlen. A darab erkölcsfilozófia! mondanivalója s gondolati jellege már a tartalomból nyilvánvaló, s mint ilyen kemény dió hivatásos színházak számára Is. S hogy a Dunaszerdahélyen működő újdonsült Csallóközi Színiház mégis betanulta és bemutatta — ez olyan tett, amellyel érdemes külön foglalkozni. A dráma helyenként kínálja a látványosságokat, de jaj, a rendezőnek, ha ezekre a cselekményekre épít. Riedel Sándor és Érsek György, a dunaszerdaihelylek rendezői Is csak részben birkóztak meg a feladatokkal. A gondolat leghlvatottabb tolmácáolója a szép színpadi beszéd, s csak másodsorban a mozgás s színpadtechnika. A színpadtechnikával s részben a mozgáskultúrával is meg lehetünk elégedve, de a beszéddel már baj van. S nem csak azért, mert az „égisz“ s az „eltakaríccsák“ féle tájalakok, ha külön szelepük nincs, nem színpadra valók, s mert a szövegnem tudásból néha kínos ismétlésekre, s zavarokra került sor, vagy mert a Professzort alakító Molnár János, a Storchot formáló Brunner Tibor, sőt még a Krönet játszó Sztriezsenyec Rudolf is hellyel-közzel hadarnak, hanem sokkal inkább azért, mert a szereplők beszéde nem eléggé árnyalt. Molnár Jánosnak pl. nagyszerű hangorgánuma van, de szinte végig ugyanabban a hangmagasságban és hanghordozásban beszél. Nem játszik eléggé a hangjával, az Antit alakító Haizok Ilona sem. A szerepe egyébként majdnem minden szereplőnek „vág“ Sztriezsenyec Rudolf jól táplált simaságával el tudja hitetni ez emberéletekben gondolkodó könyörtelen fasiszta tisztről is, hogy a családja előtt .^humanista“, akinek a keze mindig „tiszta“. Ha a műkedvelőkre jellemző éneklő hanghordozásától megszabadulna, telibe talált alak lenne a darab másik „tartópillére“,- Haizok Ilona tiszta, üde Antija Is. Partnerének, a Zemant alakító Johancsik Ottónak talán a legszínesebb a beszédkultúrája. Storchot, Krone jobb kezét Brunner Tibor alakítja. Játékában sok a hatásra, látványosságra törés, amely aztán úgy bosszulja meg magát, hogy a közönség ott nevet, ahol a vidámságnak egyébként semmi helye, se lenne. Parancsnokéval, Kroneval is bizalmasabb néha a kelletnél. Babusek Károly Hadnagya, a Soos Lajos Zárlsa viszonylag jó alakítások. Különösen az utóbbi tiszta, szép beszéde tetszett.? A rendezők számlájára írandó a tömegjelenetek kidolgozatlansága, hellyel vonatottsága Is. (Különösen a darab utolsó részében, mikor a szereplők a színpadról a bombázott lágert figyelik, s felkiáltásokkal „tudósítják“ a közönséget a látottakról.) Az Ilyen hibákon csak a próba, a kitartó munka segít. Meglepetésül szolgáltak Johancsik Ottó modem, hivatásos színpadot Idéző díszletei. A görög ókort Idéző oszlopok, romok, s a szereplők fejet fölött kihúzott szöges drótok a két világ egy tragédiáját szimbolizálják. Ezen a színpadon a légkör elvont, kicsit Irreális, éppen úgy, ahogy azt a dráma gondolatisága megkívánja. Ezt a célt szolgálják — s jól —■ a különféle hang- és fényhatások Is. S összegezésül: e Csallóközi Színház hibái ellenére Is bíztató Ígéret. Az utóbbi időben már nagyon sokat beszéltünk műkedvelő színjátszásunkról. Végre nem beszélni kell, hanem tenni. Mint ahogy a dunaszerdahelyíek: bátran, neki a sűrűjének. Válasszunk igényes darabokat, s teremtsünk hozzájuk lgiényes színházat. A műkedvelés ne igénytelenséget, banem ízlésfor•radalmat, harcot az igényért — jelentsen. Szöveg: —tőr— Felvételek: Prandl S. 1. Issméue (Szilva Erika) és a drama clmadő hőse — Anti (Hallok Ilona) 2. .. . és a „többiek“, a léget lakéi 3. Gerhard Krone (Sstrlezsenyec Rudolf) és Horst Storch (Brnnner Tibor) 4. Jelenet a drámából Antigoné és a többiek A Csallóközi Színház bemutatója ■f
