A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-01 / 48. szám
Várady Béla ét Fazekas Imre Laci és Barla szerepében Agaié László (Tantér Zsigmondi és Lackó (Gyurkovlcs Mihály) Dobozy/m,.. Ho|nap folytatjuk Tóth László (Bartók) ós Varédy Béla (Laci) A Koméroml Magyar TerBleti Színház a közelmúltban nagy sikerrel vitte színre Dobozy Holnap folytatják című drámáját. Mit mond a szered darabjáról, mivel magyarázza népszerűségét, közkedveltségét? íráséból idézünk: . . embernek és társadalomnak semmiért sem kell olyan hosszé, eltökélt, konzekvens küzdelmet vívnia, mint az Igazmondásáért. a nyíltságért, as Őszinteségért: azért, hogy kis és nagy dolgokban, jú és drámai pillanatokban, mindig Igényeljük, elfogadjuk, az igazat, légióként pedig önmagunkról ... Ki szereti megvillant a gyengéit? KI tud úgy szembenézni a sajét tévedéseivel, hogy közben nem szépít, nem mentegetőzik, nem alkuszik? ... A többség, valljuk be, szívesen .közzétesz egy kicsit az erényeihez, lefarag egy kicsit a hibéiból: furcsa mód, amit az irodalomban joggal bíráltak — a lakkozást — milliószámra művelik még az emberek, csak nem Írásban, hanem • az életben ... De mivel lehet megölni a hazugságot? Nyilvánvaló, hogy a formálódó ój erkölcs mlndenlrányó támogatáséval: és azt hiszem, nem utolsósorban az embereket nyíltságra késztető, éket teljes Jogó pertnarként kaseló bizalommal.“ Nem folytatjuk tovább a szerző vallomását, már as elmondottakból is érezheti az olvasó, hogy a MATESZ Izlg-vérig mai témájó darabot mutatott be, a Holnap folytatjuk a szocializmust épltó emberek legégetőbb problómélra keresi és adja meg a vélasst. A szó legszorosabb értelmében modern dráma a Dobozyé, mai emberek vlvódésát mutatja be a mai korban. A komáromi premiér után kétségtelanné vált a darab vidéki közönségsikere, s ez a jól megkomponélt drémét és a színészek igényes jétékét dicséri. Egyébként a Holnap folytatjuk részletesebb elemzésére és a színészek játékának értékelésére a december 2-1 bratislaval bemutató utón még visszatérünk. —m— Nagy László felvételei Szegények Még mindig sokan vannak. Külsejük nem Araija 01 ókat. Élnek a modern kor vívmányaival: van televíziójuk, rádiójuk, s ruháskodnak — másoktól ellasstt divat ssarlnt. Egyszóval — külsejükre hozzánk hasonlóak. Ha televízió aló ölnek, nem értik, amit létnek, mart többnyire csak. akkor telapednek oda, ha vendégük van — televízió aézű. Rés tollenék a szellemi fogyatékosságukat, s a caandas nézéssel próbálják leplezni, amit ügyit észrevesznek, hiszen semmihez nincs megjegyzésük, tatamiról sem mondanak véleményt. Sa jót, se rosszat. Lakásukban a könyvnek nyoma sincs, s a Csemadakaak is csupán azért tagjai, mart a sógor, vagy a koma is tagja. De a taggyűlésekre asm megy. Ami a knltóra tarfiatén történik, vagy történhetni: nőm érdekli. Viszont — minden pletykának első futárja... Néhányat ismerek közülük. Az egyik: a második hébord ntán egy egész községi könyvtárra való könyvöt elégetett a kamen sójában — hallván, hogy aki magyar könyvet nívós, vagy njtegat — államoilsnes hint követ el és megbüntetik. A másik: ott 01 az Irodalmi estan, a néz kifejezéstelen tekintettel az előadóra — ós soha sem szólal fel, nincs kérdezni érdeklődni valója. Nem is azért van ott, mintha érdekelné az előadás, hanem hát ott vannak az Ismerűsök ... jobbnak találja, ha ó Is ott van. A mások véleményére bólint, ümget... A harmadik mér sehová sem megy. Dolgozik, látéstól-vaknlásig, mert az élet Így diktálja, szorgalma dicséretes. Ojságot sohasem járatott, könyvit ö sem vett még a kaséba. Nines ideje —'mondja, soha sammlre nincs, ldaje... jól bevált kifogása, ha vallatóra vesssfik a dolgot, filnl kall a dolgozni! Végűi a negyedik: Gagarin első űrutazása alkalmával azt kérdezte tólem, hogy én elhiasom-e azt az egész „mesét ? Meggyőzd igennel próbáltam válaszolni. Sajnálkozó vigyorral Ismételte: mezei Az űrreptlésben talán még ma te kételkedik. te. Az ábrázolást oldalakon keresztül folytathatnám. Szegények. Töprengéseimnek okozói. Telén magok sem tehatnak arról, hogy Ilyenek. A mélt társadalmának neveltjei (Nem az »jóságról beszélek.) Ma szólók, édesanyák és édesapák.) If jóságak ideién vakító kaltórpo- Útikéval félrevezették, cserben hagyták ókat, a ma kongó lélekkel ét bárgyó tekintettel a ml társadalmunk „szegényei maradtak. Szocialista térsadalmank nagyabbik fals fölfelé halad e haltéra lépesójéa, s jaj, én a lemaradókra nézek, őket látom. Nyugtalanít a sorsuk. Segíteni kellene rajtak — vagy legalább a gyermekeiken. A szocialista felelősség feladatul állítja elénk: megmenteni a menthetőt! Nehéz a dolgunk. Óvatosak, ha arról az oldalról akarnnk közeledni hozzájuk, amit ók nehezen értenek meg. Lelki vakságukba temetkeznek. Talán a jó példa használna. Mart a példát azoktól veszik, akik mén más Is halad. Mert ők mindenkit figyelnek. Figyelnek, s azon van a hangsóly. Csak éppen az a hiba, hogy a jót a rossztól nemigen tudják megkfllOnböstetni. Régebben mér felrótták, hogy megfeledkezem az eredményeinkről! Nem! Tudom, hogy pártánk és kormánynak intézkedései folytén nagy atat tettünk meg. Eredményeink kielégítőik. De éppen az aradményak láttán — a derűit égen tinik szemembe a fekete felhő: a társadalmaakból kirívó „elesettek“ — magukat a mások mosolyéba maszkírozó „szegények“ - nem kis csoportja. Említettem, hogy mindönkit figyelnek. Meglátják a. kocsmázó, kártyázó, duhajkodó, veszekedő társat — lássák meg ez olvasó, knltérhésban, nemesebb szórakozást választó fiatalságot, hogy azt állíthassa példaképül gyermeke elé. A rossz családi élet Is példakép. Nekünk kel) jó példával eléjfik állni, nakfnk, akik aggódnnk értük, miattak: szegényekért: CSONTOS VILMOS
