A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-21 / 29. szám

hl utolsó megbeszélés ét az utolsó simítások, mielfitt u függöny felgördül

Június harmadik szombatjának délután ján a Kertész utcai kis színház az utolsó helyig ^megtelt, pedig a nézőtér, mielőtt a függöny felgördült volna, inkább gőzfürdőre emlékezteti, mint nézőtérre. Műkor pedig felragyogott a színpad mesevilága, feledve volt a hőség, a nézők — javarészt iskolás gyermekek — átadták magukat a színház varázsának.

Az előadás késve kezdődött, mert a rendezőség, a tantestület még várt a zsűrire. Bár a színdarab az ifjúsági alkotóverseny keretén kívül került ugyan előadásra, megígérték, hogy eljönnek, tanáccsal szolgálat, kritikával segíteni a ligetfalusi Iskola kis kulturális rendezvényét. Nagy volt a hőség, p a periferikus Iskola ugyan mit nyújthat a százszor látottakon kívül?

Pedig kár, hogy nem Jöttek. Nem Bolena Némcová kedves mesedarabja miatt, nem is a kitűnő előadás, vagy valamelyik szereplő kiugró, egyéni teljesítménye miatt, amiről amúgy sincs szó. Amiatt a küzdő szellem miatt lett volna érdemes eljönniük, amely áthatotta az egész előadást, tanúsítva, hogy nem csupán elérték a mércét, de akarnak, képesek többre, Jobbra.

Előadás után Mtkus igazgatóval és a

Előadás után jólesik a torkoskodás a színpadi kellékből

színdarab betanítóival, rendezőivel, Balal Vera és Plllanka István tanítókkal beszélgetek.

— Igen kedvezőtlen körülmények között indultunk (s Jutottunk el a mai előadásig — mondja az igazgató —, tanítványaink alig egy-két kivétellel falusi és munkásszülök gyermekei, akik szellemiekben keveset, vagy semmit sem kaphattak szüleiktől, a szép utáni természetes érdeklődésen és vágyon kívül. A régi Iskolaépület — azért mondom, hogy a régi, mert szeptembertől már újba, korszerűbe költözünk — sem alkalmas hajléka az ilyen kulturális törekvéseknek, de a gyermekek lelkesedése és a mi kitartásunk legyőzte a nehézségeket.

Plllanka István, aki nem csupán rendező, de a darabnak az egyedüli „felnőtt" szereplője is, a parányi öltözőben szedi le ősz szakállát, parókáját. A vastag színházi festékréteget Is átüti arcán a veríték.

— Tudjuk, rengeteg hiányossága volt a darabnak, dehát, ha nem is tudjuk előadásainkat professzionális tökélyre fejleszteni, nem lesz baj, a fő, hogy célunkat elérjük: fejlődjön a gyermekek gyakorlatlan szeme, füle, nyíljon ki agya, váljék alkalmasabbá a szép, a művészet befogadására, hiszen mi nem művészeket, de müélvezőket akarunk nevelni, akik értékelni tudnak egy szép zenedarabot, képet, jó könyvet, színházt előadást.

— Talán a darab megválasztása sem volt elég szerencsés, tervbe vettük, hogy legközelebb valamelyik magyar népmesejátékot tűzzük műsorunkra. Ezzel aztán már szeretnénk benevezni az ifjúsági alkotóversenybe is —- mondja Bálái Vera, s talán még mondana mást ts, ha nem Jönne be a színfalak mögé egy kolléganője, valamelyik közeli iskolából s nem gratulálna szívből Jövő szavakkal a JÓ munkához, sikerhez.

Amint hallom, néhány Iskola (Püspöki, Főrév stb.) a ligetfalusiakkal együtt ugyancsak Indul majd az Ifjúsági alkotóversenyen. A nézők tábora — gyermekek és tanítóság — most is főleg ezekből az iskolákból került |ki.

A gyerekekről is Illenék néhány szói írni, hiszen Igyekezetükkel, játékukkal rászolgáltak. Jegyezzük fel hát közülük a három legjobbnak a nevét: Kárász Pál, Patassy Aliz és Soós Ilona. Rájuk, de a többiekre ts méltán támaszkodhatnak maid a többi előadások során.

Ha szeptemberben újra elkezdődik a munka és nem veszítenek semmit lendü létükből, biztos vagyok benne, hogy hallatni fognak magukról a következő években is.

Prand) Sándor felvételei —ok—

Figyel a nézótér