A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-07 / 27. szám
Nem szeretem, de tisztelem a gépeket. Ez az áhitatos tisztelet még gyermekkoromból ragadt rám, amikor cséplésnél bizonyos távolságból megfigyelhettem a pöfögő masinákat. A mindig olajos gépész, akárcsak a beteg körül az orvos, állandóan a gép mellett állt, és a legkisebb rendellenességet is azonnal észrevette. Érdeke volt, hogy minél többet dolgozzon a gép, az egész évi kenyere függött tőle. Ha néhanapján falunkon keresztül száguldott egy-egy autó, lefeküdtünk a porba és úgy szagolgattuk a benzingőz csodálatos, ismeretlen illatát. Arra a kérdésre, hogy mi leszel, ha hogy csak egy csavar esett ki az ekéből, a traktoros otthagyta és mire rátalálnak, már vihetik is a vasgyfijtő helyre. A szövetkezetnek „van pénze elég," vesz új ekét, új traktort, és év végén csodálkoznak, hogy a tagoknak alig maradt pénz a munkaegység kifizetésére. Pedig a gépállomások udvarain kevés költséggel lehetne száraz helyet biztosítani — szalmatetővel vagy kukorlcakóróval — a gépek részére. A komáromi járás termelési igazgatóságának egyik fiatal agronómusával beszélgettem. Késő éjjeli órákig vitatkoztunk a gépek helytelen kezeléséről, a könnyelműségről, a hanyag-Emlii:ri:k i:ss gi:|ii:k Több mint kétszáz év telt el azóta, hogy Angliában a munkások összetörték az első szövőgépet. Benne látták ellenségük megtestesítőjét: a munkanélküliséget, a kevesebb bért, a sorozatos elbocsátásokat. Minden dühüket a gépeken töltötték ki, a munkaeszközön, ahelyett, hogy a korai kapitalizmus kizsákmányoló rendszere és azok ellen fordultak volna, akiknek a tulajdonában a gép volt. A gép ősidők óta az ember munkájának megkönnyítésére szolgált, kezdve a babiloni és egyiptomi egyszerű emelőgépektől a mai hidraulikus daruig. Gépek nélkül nincs haladás, nincs civilizáció, józsef Attila A város peremén c. versében így jellemzi: „Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk nevelkedett a gép. Kezes állat. No, szóljatok rál Mi tudjuk a nevét.“ felnősz — az első válaszom ez volt: sofőr! Ma, mikor nálunk a gépek nem az egyes emberek, hanem az egész szocialista társadalom boldogulását szolgálják, elszomorít az a tény, hogy mennyi gépet tesz használhatatlanná a nemtörődömség, hanyagság. Mennyi gép hever a szabad ég alatt, gazban rozsdásodva a szövetkezet udvarán, vagy elfeledve a szövetkezeti földeken. Belepi a hó, veri az eső. Lehet, Ságról. Éppen előtte való héten volt ellenőrzésen öt faluban. Jegyzetfüzetét lapozgatva, kötetrevaló példát sorolt fel a gépek sorsáról, „korai haláláról“, amelyeket kisebb munkával, gondozással el lehetett volna kerülni. íme, néhány példa: A fészer tövében egy mfitrágyaszórógépet fedeztünk fel. Felnyitottuk a fedelét, még ősszel vetett mfltrágyamaredékot találtunk benne. A lánca-
