A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-21 / 29. szám
/. Vlach felvétele Mal számunk tartalmából: Tengerek, kikötők, emberek . 5 Félresiklott életek...................6—7 Matejka Péter őtven esztendeje ...........................................17 A munkásbecsületért .... 17 Amszterdam.............................19 GombaszOg.............................20 A makrancos hölgy .... 24 A Csehtxlováldal Magyar Dolgoxfik Kultarogyesllletének hetilapja. Megjelenik minden ««ifiaip. Ffixxarkesxtfi Mafar Ágoston SserkesstfibUettség: Egri Viktor, Gily Irin, Gyanúik füstöt, Idrinos Gynls, Miét Jflxxet, Ostrnld Árpid, dr. Sxsbö Sexifi. Sxarkotxtdifig: Bratislava, fotontkého B. Pottaflók C-3SS, telefon 533 04 Torfotstl a Posta Hlrlapttolgüata, el Mixtfisokat elfogad minden postoblvatal is levilkisbesltS. KtUBIdro sséli elfitlxatisokat almiéi: Pol törni nortnovf fiiad, rftos tiskn, Jtndfliaki nL 14, rrakn. Nyomja a PRAVDA nyomdavillalat, Bratislava, St irora 4. Eldtlsetésl dl) negyed évre 19,50 Kés, fit ivre 38— Kés, égést érre 78— Kés. Kéxlratoket nem dnBnk meg Be nem kBIddnk vlsasa. K-08*31418 A pozsonyeperjesi értekezletről 1963. jűlins 12-én több mint negyven író, költő, kritikus és vendég résztvételével szerkesztőségünk értekezletet tartott az Egy szemlélet ellen folyó vitáról. Az eperjesi üdülőközpontban rendezett összejövetelen Tóth Tibor író mondott beszámolót. Előadása — amelyet teljes terjedelmében közölni fogunk — élénk visszhangot keltett a megjelentek körében, sokan értékes hozzászólásokkal reagáltak a legégetőbb problémákra. E számunkban a jelentős értekezlet szerkesztőségi bevezetőjét hozzuk nyilvánosságra. Még nem célunk összefoglalni, értékelni a vitát. Azért hívtuk össze Eperjesre íróinkat, költőinket és irod a 1 om-kr it i k u s a i nkát, hogy teljesebb képet kapjunk költészetünk jelenlegi helyzetéről. Mielőtt azonban az igazi, bátor eszmecserére rátérnénk, szeretnénk megmagyarázni a jelenlevőknek, miért szerveztünk lapunkban vitát, mi késztetett bennünket arra, hogy a csehszlovákiai magyar sajtó háború utáni történetében először engedjünk ilyen nagy teret íróinknak, költőinknek, kritikusainknak s az irodalmunkkal rokonszenvezőknek nézeteik kicserélésére. A több mint három hónapig tartó vitát a köztünk jelenlévő Tőzsér Árpád cikkével indítottuk s nem spontánul, hanem nagyon is tudatosan és szervezetten, összhangban a cseh és szlovák irodalmi lapok és folyóiratok ilyen irányú munkájával az írószövetség kongresszusa előtt és után. Termékeny eszmecseréinkhez az ösztönzést pártunk XII. kongresszusa adta. Bátran, merészen és sokoldalúan tártuk fel az alkotó munkával kapcsolatos problémáinkat. Egyesek nem fogadták kedvezően, hogy a vitában sok mindent érintenek a cikkezők, pedig hát elképzelhetetlen úgy beszélni irodalmunk — jelen esetben költészetünk — tegnapjáról és holnapjáról, ha a vele szorosan összefüggő területeinket nem érintjük. Szerintünk a vita szigorúan és fegyelmezetten költészetünkről, illetve irodalmunkról folyik s csak örülhetünk annak, hogy a hozzászólók Irodalmunk létkörülményeit is figyelembe veszik. Akik rendszeresen és figyelmesen olvassák a vita anyagát, megállapíthatják, hogy a költészetünkről folyó véleménycsere nagyon sok komoly problémát vet fel: Nincs irodalomtudatunk Nincs az irodalmunk jövőjén rendszeresen munkálkodó kritikus-gárdánk. Nincs önálló könyvkiadónk. Lapjaink kulturális rovatainál, de különösen a kiadónál még mindig az „ennyi és ennyi szocialista vers” helytelen elve érvényesül. Gyermek és ifjúsági irodalmunk kérdése. A hidverés égetően fontos szerepe a szomszédos népek között. Értelmiségünk kiforratlansága. A kritikai utánpótlás nevelésével összefüggő dolgok. A magyar nyelv és irodalom alacsony színvonalú oktatása iskoláinkban, irodalmi utánpótlásunk első számú műhelyében. S nem utolsó sorban — mert hiszen ekörül folyik a vita — az első netnzetdék és az utána következő nemzedék közötti feszültség okainak a vizsgálása! Amint láthatják, ha ennyi mihdent érintettek a vitában, akkor bizonyára értelme volt a költészetünkről folyó eszmecserének. Hogy íróink, költőink, ‘kritikusaink elsősorban és következetesen nem csupán a költészet műhelyproiblémáiról beszéltek, hanem inkább a költészetünk továbbfejlődését biztosító vagy gátló körülményekről, az számunkra nagyon természetes. Mindenki előtt világos, hogy az annyira óhajtott előrelépés a dolgokhoz való hozzáállásunkban rejlik, tehát szemléletünkben. A dialektika legalapvetőbb követelménye — hangzott el a vitában — éppen az állandó változás tudata, s az a tanítás, amely szerint a világ, az élet jelenségei között csak az tud eligazodni, aki szemléletét a jelenségek változásával együtt állandóan megújítja és módosítja”! Azt szeretnénk — azért is rendeztük meg Pozsonyeperjesen a csehszlovákiai magyar írók értekezletét — hogy az Egy szemlélet ellen körül hullámzó vita további eredményekhez, az alkotó munka fellendüléséhez vezessen! Sok-sok sikert kívánunk munkájukhoz!
