A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-27 / 43. szám
A tavalyi kemény tél nagy károkat okoxott vadállományunkban. Különösen az aprúvadak sorai ritkultak meg, de a hideg a nagyvadat sem kímélte. A károk miatt ez évben korlátozták az elejthető vadak számát, hogy jövőre helyre álljon a vadállomány. Az októberi erdő tarka színekkel büszkélkedik, és át- meg átzeng (elette erdeink királyi vadjának, a szarvasnak bőgőse. Ez az időszak a vadászok legszebb ideje. A magaslesről késő éjszakáig és kora hajnalban szépen meg lehet figyelni a szarvasbőgést. Ilyenkor a bikák magányosakká válnak és egymás ellenségei lesznek. Kemény csatákat vívnak egymással a tehenekért, néha oly ádáz harcokat, hogy halálra döfködik egymást az agancsokkal. Csendes éjszakákon messze hallattszlk a küzdők agancsainak csattogása. A bőgőhelyet a legerősebb bika uralja, békésen jár fel-alá a tehenei között, és hatalmas bőgősekkel adja tudtára mindenkinek, hogy 6 a környék ura. Az erdő széléről és a sűrűből szapora bőgősekkel (ölelgetnek neki legyőzött társai és Igyekeznek elcsábítani a teheneit. De az öreg bika szigorúan és éberen vigyáz „feleségeire“, 8 a „hűtlenség" első jelére dühösen elbődül, és a kacér „asszonykát“ gorombán visszakergeti a falkába. Igaz, van is oka a féltékenységre, mert a szarvastehén a leghűtlenebb nőnemű lény a világon, aki minden alkalmat kihasznál, hogy megszökjön „valakivel“. Láttunk egy erős tizennyolcast, akinek 19 tehene volt. Ellenfele, egy megtermett tlzennégyes párbajra hívta a bőgőhely öreg királyát. A harc rövid volt, fölényesen győzött az öreg király, de mire nagy diadalmasan teheneihez visszatért, már csak hatot talált a rezidencián. A többiek álnokul kihasználták az alkalmat, s amíg az öreg küzdött, a fiatalabb gavallérokkal megszöktek. A szarvasok társadalma legveszélyesebb elemeinek különleges agancsuk van, amelyek hegyes csúcsban végződnek. Ezekkel a hegyes tőrökkel könnyen halálra böködik ellenfeleiket. A vadászok elsősorban ezeket a veszélyes bikákat lövik ki. A vadászok kihasználják a bikáknak azt a tulajdonságát, hogy ellenfelük bőgősére azonnal válaszolnak, ezért különféle kürtőkkel utánozzák a szarvasbőgést, hogy magukhoz csalogassák az erős bikákat, ügyesebb vadászok még lámpaüveggel Is tudják utánozni a szarvasbőgést. A jöl bőgő vadász számára a siker majdnem mindig biztos. Bőgős Idején a bikák keveset esznek és rendszerint nagyon leső ványodnak, néha testsúlyuk egyharmadával Is. Bőgős után — ami rendszerint három hétig tart — megpihennek, és télire újra békésen csordába verődnek a többiekkel. Szöveg és képek: J. Vlach
