A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-20 / 42. szám
f Ogy adódott, hogy az *• Ipolysági Mezőgazdasági Technikum fejlődését létrejöttének pillanatától kezdve figyelhetem. Tudom, hogyan kezdték hét évvel ezelőtt: szinte a semmiből indultak, néhány lelkes tanárral egy más célra épült Iskolában, jóformán minden berendezés, a legszükségesebb felszerelés nélkül, ötvenhat októberében még el is kellett költözniük Felsőszemerédre, mert az épületre másoknak lett szükségük, kaszárnyává léptették elő, katonaság lakta. Annak ellenére, hogy harmadfokú Iskola, az első évfolyamba minden válogatás nélkül vették fel a tanulókat, csakhogy meglegyen a szükséges létszám. Ma, hét év után érdemes megnézni ezt az Iskolát. A korszerű berendezés, a megfiatalított épület, s persze mindenekelőtt a tanítás színvonala, tehetségről, hangyaszorgalomról és nagy akaratról tanúskodik. !É Szerencsém van. Éppen nagyszünetben érkeztem. Makray Miklós igazgató Jókedvűen fogad. Azt persze, a tőle megszokott természetességgel rögtön bejelenti, hogy nem nekem örül elsősorban, hanem annak, hogy ismét két új tanárral bővült a tanári kar. Az igazgatói szobában én is megismerkedem Fekete Izabella és Macsek Pál tanárokkal, akik tegnap érkeztek Tornaijáról. — Tudod, ők az új iskola miatt Jöttek. — Ezt nem értem. — Nem Is nagyon értheted. Arról van szó, hogy szeptember elsején új, ökonómiai iskola létesült nálunk. Ezt nem tudhattad, hiszen nem tettük közhírré. Viszont most már azt Is közölhetem veled, hogy néhány év múlva teljesen áttérünk a mezőgazdasági ökonómiára. A tnygiialalíum épület fekete Izabella tanárnő elüti óráján Csuka Éva és Racskú Éva az isko la könyvtáréban — Melyik vidékről valók? — Elsősorban a nyugat-szlováklal kerületből. Kiváncsi vagyok az új ■ iskolára. Szünet után az Igazgató felklsér az első emeletre, s egy órát végighallgatok. Éppen magyar órát tart Makray Miklósné. Két dolgon csodálkozom a legjobban: a tanárnő szép kiejtésén, melyet öröm hallgatni, s a gyerekek lelkesedésén, mellyel a „szabatos és magyaros stílus“ követelményeit tárgyalják. Utóbbi dolog azért is érdekes, mivel ismert tény, hogy szakiskoláink ban a magyar nyelv tanítása még „másodlagos fontosságát“ tekintve sincs a kívánt színvonalon. A mezőgazdaságban mutatkozó hiányosságok egyik fő oka kétségtelenül a szakemberhiány. Sokat beszéltünk erről, de akik tehetnek is valamit e hiányosság felszámolása érdekében, azok a mezőgazdasági Iskolák tanárai. Az Ipolysági Iskolából már számos technikus került ki, állta meg helyét a gyakorlatban. Legjobb tanulóinkat minden évben a nyltrai Mezőgazdasági Főiskolára küldjük. — Többet is küldenénk — mondja Danis Igazgatóhelyettes —, de sok gyereket, akiknél pedig minden feltétel megvan, hogy agrármérnökökké váljanak, visszariasztja az a tudat, hogy tanulmányaikat nem folytathatják az anyanyelvükön. Bizony, Itt lenne az Ideje, egy magyar tannyelvű mezőgazdasági tanszék megnyitásának! N. L. Virágok kiisött (Nagy Márta él Dofctau Hona) (Prandl Sándor felvételei) — Miért? — Mert úgy véljük, erre van a legnagyohb szükség. Ugyanis mezőgazdasági technikusokat már több helyen képezünk ki, de magyar nyelvű ökonómiai, azaz könyvelői szakiskola eddig csak Tornaiján volt. — És hányán tanulnak az új tagozaton? — Harminckilencen. Szépül az iskola környéke
