A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-06 / 40. szám

Nagy Mihály állatgondozó Számol léxaef 6« Kiss Sándor traktorosok Csiuger Sándor agronómussal beszélgetnek ne késleltesse a szövetkezetesek munká­jút, hiszen mire cikkünk megjelenik, ak­korra túl lesznek a betakarítás nehezén. A lányok egy része szintén az ipolynyé­­kl mezőgazdasági tanonciskolából került ki. Például Cslnger Veronika, az agronőmus tizenhétéves leánya, aki épp a traktornál beszélget édesapjával, amikor szemfüles fényképészünk megörökíti. Mondja is az­után, hogy nagyon szégyellt magát, mivel az olvasók azt hihetik, hogy ő nem dol­gozik. Csóg Kató tizennyolc éves, ő a karval kertészeti Iskola növendéke. Még egy éve van hátra, a gyarkorlatot az Itthoni szö­vetkezetben tölti, s az Iskola elvégzése után Is Itt szeretne dolgozni, ö az, aki tö­kéletesen Ismeri a paprikák, paradicsomok, káposzták fajtáit „öregek és fiatalok“ — ilyen címet ad­tunk ennek a riportnak. A „baj“ ott kez­dődik, hogy eddig még nem találkoztunk öregemberrel. Mert csak nem nevezhetjük öregembernek a harminchat éves Varga kertészt, vagy a harminckilenc éves Csin­­ger agronómust. No, de milyen a helyzet az állattenyész­tésben? öregek Az agronómus végre megunta a dolgot, elszállított bennünket az Istállókhoz, és étadott Lukács Ferenc zootechnlkusnak. Nézem a zootechnlkust, legfeljebb ötven éves lehet. Marlnec József segédzooteth­­nikus nála is fiatalabb. Itt van Belovai Fe­­rencné fejőnő — még fiatalabb (vagy le­galább is flatalabbnak látszikl). Hol van­nak az öregek? Mert valaki azt mondta, hogy öregeket leginkább az állattenyész­tésben találunk. Nem sikerült találkozunk Szedmák és Cservócs bácsival — róluk mindenki elis­meréssel beszélt. Borjúgondozók. Lukács zootechnikus szerint olyan borjakat nevel­nek „hogy a volt magángazdák sem nevel­tek különbeket.“ Erre a két fejőnőre, itt az egészséges tehenek istállójában, megintcsak nem fog­hatjuk rájuk, hogy öregek. Kázmér Erzsé­bet tizenhét, Marlnec Magda tizenöt éves. Néhány hónapja dolgoznak Itt. Lukács bá­csi olyan szeretettel beszél róluk, mintha édesgyermekei lennének, egyre csak azt sugdossa, hogy fényképezzük le őket. — Akárhogy vesszük is — mondja —, a fiatalok nem szívesen jönnek az istál­lókba. Pedig láthatják, modern, gépesített Istállók ezek. Csakhát ugye megesik, hogy néha elromlik valami. Akkor aztán jöhet a villa, a kosár, lehet fejni kézzel, mint valaha. S ezt bizony a fiatalok nem szere­tik. Elég kényelmesek a mi fiataljaink. Pedig — mi ugyan még nem érezzük öreg­nek magunkat — egyszer mégiscsak meg­öregszünk — ha tetszik, ha nem ... Ezért szeretjük ezt a két kislányt. Magduska a kilencedikből, Bözsi a tanonciskolából Jött ide. S itt is maradnak — megígérték. A titkárnál Szeretjük a szabályszerű ügyintézést, ez­ért, igaz, hogy csak a végén — felkeres­tük Jarabka János HNB-tltkárt is. Magas, barna ember, harminckilenc éves, három éve „működik“ Ipolynyéken. Mondjuk ne­ki, hogy mi Járatban vagyunk, szerettünk volna egyetmást megtudni, az ipolynyéki dolgozókról, mindenekelőtt a fiatalok és öregek viszonyáról. — Rossz helyen keresgéltek, barátaim — kezdi —, nálunk nem ez a fő probléma. Azt esetleg megírhatjátok, hogy az új tech­nológia bevezetése érdekében — ilyen volt például a többmenetes aratás — első­sorban a fiatalok álltak ki. De egyébként semmi ellentét nincs köztük és az időseb­bek között... Ha legközelebb jöttök, ak­kor ne Ilyesmi után futkossatok, hanem mondjuk: Jó és rossz munkások a szövet­kezetben, vagy lesz-e kultúráiét Ipolynyé­ken. Ezt mondta Jarabka János, aki tisztsé­génél fogva ugyebár az egész falut kép­viseli. Sajnos, nem kezdhettük elölről az egészet. Megígértük, hogy ha legközelebb erre Járunk, megfogadjuk a tanácsát. ZS. NAGY LAJOS 7 Antal Valéria éa Gregor Ilona Prandi Sándor felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom